Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
Rozogány és Mázli kalandjai
Kaczagány Rita bemutatása alapján
A nappaliban összegyûltek a betegek. Nagyon várták már Mázlit. Mázli kutya elkápráztatta a jelenlevõket. Hívásra oda ment Andreához, s leült, pacsit adott, pedig még jutalom falat sem volt nála. S elkezdõdött az üdvözlések sorozata.

- De mi ez? - kérdezte Szandi. Rita elhozta magával Rozogányt is.

- Õ egy vadász görény. – mondta a többieknek. Szakszerûen kivette a hordozóból, s körbe bemutatta.

- Látjátok, milyen csodás fehér bundája van? Simogassátok meg. Megtapasztalhatjátok, hogy nem büdös, nem igaz az a mondás "büdös, mint egy görény". Mi a titka? Naponta két alkalommal is kell tisztítani az almot. Pedig szobatiszta, a hordozójában meg van a "WC" helye. Szeret rendezkedni. Hamar elfárad s akkor képes olyan mélyen aludni, hogy ha megrázzuk, akkor sem ébred föl, csak ha már kialudta magát, akkor éled fel.

- Majd Rita feltett rá a pórázát, mert olyan is van neki, s letette a padlózatra.

Mázli kutya Ritára ugrált. - Én is itt vagyok, velem foglalkozzál, engem szeress, semmi különleges nincs Rozogányban, én ülök és pacsit adok. De õ mit tud felmutatni?

- Rita szólt a jelenlevõkhöz, hívjátok Mázlit. Még jutalom falatokat is kiosztott, de ez nem hatotta meg Mázlit.

- Pórázra teszlek Mázli. - Szólt Rita. Mázli lefeküdt s megsértõdött, még a fejét is elfordította. - Igaz, játszótársak vagyunk Rozogánnyal. - Társaságban azonban elõjött a féltékenység.

- Miért, az állatok is éreznek féltékenységet? - kérdezte Kati.

- Igen, nem ismeretlen nekik sem ez az érzés.

- Rozogányról lekerült a póráz, s bebarangolta a nappalit, bebújt a kanapé alá, s bizony takarított. Összeszedett port, pókhálót, s a leglehetetlenebb helyre is képes volt bebújni. Keresték. - Már itt van, aztán már ott van... - Nagyon gyorsan ismerkedett a helyszínnel. Mikor elõbújt, újból kézbe vette Rita. - Elhangzott a kérdés. - Nem harap? - Dehogynem. Illetve tudni kell róla, hogy a fogai befelé hajolnak, s a macska is megtanulta, hogy ne mozduljon, mikor enged a szorításból, akkor lehet csak odébb menni. Az ember is hajlamos arra, ha a kezét Rozogány bekapja, automatikusan kihúzná, no, akkor harap. Azt még tudni kell a vadászgörényekrõl, hogy ragadozóak, egyedül a sertés húst nem lehet nekik nyersen adni, mert attól megbetegednek, csak a csirke- marhahúsokat, de azokat elõszeretettel fogyasztják.

- Most, miért féltékeny Mázli? Mázli az állatok között él, s mint korábban már tudtuk, hogy jól kijön a többi állattal is. - szólt Szandi.

- Jó játszótársak, szeretik egymást az állatok. Õk is társas lények. Az emberek tartanak állatokat, ilyet, olyat, mert feltétel nélkül szeretnek.

Mázli meg sem mozdult.

- Velem már senki sem törõdik? Rozogány miatt pórázra tettek, már alig várom, hogy elfáradjon s beiszkoljon a helyére.

- Rozogány azonban még mutatott valamit. Rita kitette a kis zsákját, amibe Rozogány bebújt. Nem sokáig volt bent, máris fölfedezete a lefektetett csövet. Belebújt, majd villám gyorsasággal kijött a másik oldalon.

- No, jó segítség lenne a villanyvezeték lefektetésében - nevetett Rita. Mázli játékát is behúzta, miután újból bebújt. - Örök mozgó, rendezkedõ. - Azonban elfáradt. Bement a helyére s behúzta a zsákját. Teljesen berendezkedett.

Ekkor már nevetésben tört ki a nézõközönség. - Ugye, milyen mókás kis állat? - s látta, hogy a jelenlévõ betegek fölszabadultan nevettek.

- Mázli, gyere, leveszem a pórázt rólad, Rozogány aludni tért.

- Itt az én idõm! - S hallatta a hangját, ugatott.

- No, most produkálhatod magad Mázli.

- Mindenkihez odament, simogatták, szeretgették.

A tudósok kutatják, hogy a gyógyításban miért is van nagy szerepe az állatoknak. Fölszabadulnak, beszédesek lesznek. Lehet az egész kis állat, mint Rózógány a vadászgörény, egészen a lóig, a lovaglásig.

- Rita nem csak betegekhez jár az állatokkal, hanem óvodákba, iskolákba is jár kedvenceivel, hogy megtanítsa a gyerekeket a felelõs állattartásra, ismerjék meg tulajdonságaikat, szükségleteiket. - Igen akkor majd a városi gyermekek sem fogják azt gondolni, hogy a kutya, macska nem lehetnek jóban. Szeretni kell õket, is olyan szeretet adnak, ami megindítja az érzelmek kavalkádját.

A betegek elköszöntek Rozogánytól és Mázlitól.

Rita remélte, sokat segít a betegek gyógyításában, s van értelme a sok munkának, amiket az állatok megkövetelnek. Új perspektíva kezdõdik el, s tanára büszke reá, mert sok, különbözõ fajta állattal foglalkozik, és tudását átadja az embereknek, kicsiknek és nagyoknak.

Andrea elhatározta, hogy kisfiának,Tomnak a következõ estén elmeséli majd ezen kalandokat, mert azt szokták mondani a "téma az utcán hever".

Andrea már alig várta a következõ alkalmat. - Vajon milyen állat bemutatással folytatódik majd a történet?

Ez az írás 2016. december 19-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón