ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1981- ) |
|
|
| Az író elbeszélést
írt, amely meg is jelent egy lapban, de az író nem
volt elájulva magától. Nem is örült neki.
Hiszen a lakását is alig tudta fenntartani. Valamibõl
enni is kell az embernek. Felkapta dzsekijét aztán a szokásos
kávéházába betért. Látszott rajta
a szomorúság. Imre, a pincér meg is kérdezte:
- Mi van veled Mátyás? - Semmi. - Olyan bánatos képet vágsz, mintha hadifogságból jöttél volna haza! - Írói gondok! - zárta le a témát Mátyás. S azzal Imre nem is foglalkozott többet vele. Itta a kávéját a desszert mellett, miközben egy nõre lesz figyelmes, aki pont vele szemközt ült. A nõ mindent hallott. - "Írói gondok?" - gondolta magában. Egyetemet végzett, pszichológus nõ volt s valahogy furcsának tûnt neki Mátyás. A nõ felkelt s az író elé állt, be akart mutatkozni. - Jó napot hölgyem! Mit akar? - Ide ülhetek maga mellé? - Hát ha udvarolni akar? A nõ elmosolyodott. - Nem, nem akarok. - Hát akkor mit akar? - Azt mondja írói gondjai vannak, de miért? - Megjelent egy elbeszélésem és nem örülök neki! - És miért nem? - Nem is tudom. Beleuntam az életbe. - És én ne unjak az életbe, amikor száz betegem közül egyet, ha megtudok gyógyítani? Maga el sem tudja képzelni, milyen egy pszichológus élete... - Maga meg azt, hogy milyen egy íróé! - De miért nem örül a sikerének? - Nem tudom megmagyarázni. De az elõbb már válaszoltam. - Akkor maga is kezelésre szorul! - Hát már meglehet! S ivott a kávéból. Majd egyenesen a nõ szemeibe nézett s valami megfoghatatlan ártatlanságot látott ott. - Tudja nem élek nagy lábon! S mivel jobb az egyik elbeszélés a másiknál? - Ezt egy asztalos úgyszintén mondhatná! Az egyik elkészült asztal mivel jobb mint a másik? - Minket írókat figyelembe se vesznek! Tudja maga milyen nehéz megszerkesztett novellát vagy akármit írni? - Elhiszem! A nõ egy pillanatig hallgatott aztán azt mondta: - S maga tudja milyen nehéz egy pácienst - nem meggyógyítani, azt nem is mondom - hanem egyáltalán kezelni? - Elhiszem! - válaszolt úgyszintén az író. - Maguk írók azt hiszik a szívük mélyén, hogy a világ legokosabb emberei! - Ez elcsépelt, közhelyszerû szöveg! És nem is igaz. - A szívükben az él, hogy õk valóságos messiások! - Mi köze másnak hozzá? Csak egyszer élünk! Én megdolgoztam az elbeszéléseimért. - Akkor miért nem örül a sikernek? - Örülök. De a számláimat nem tudom jobban kifizetni! A pszichológusnõ otthagyta a férfit. Az író pedig szintén felkelt s vágyott a friss levegõre. Arra gondolt közben, errõl az esetrõl írhatna valamit. Ennek most valóban örült... |
|
|
|
|
|
Elsõ Közlés Írások rovathoz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...ami a NapSzigetbõl kimaradt... |
|
Mûvészek és mûvészetek a világhálón |