Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Veres Roland
(1986- )
Mailer Daemon
Mit írjak?
 
Az új novellámon gondolkozom. Felkértek egy magazintól, írjak egy hétköznapi horror sztorit. De csak a cigiket szívom egymás után. A szekrényen a puhafedeles kiadású köteteim polccal elválasztva a keménykötésûektõl. Gúnyolódnak rajtam. Gerincükön a nevem mellett a címekben baljóslatú melléknevek. A poszterekrõl Joe Strummer Kurt Cobainnel karöltve röhög rajtam.
 
Csak nyugalom. Majd jön az ihlet. Mint mindig.
 
Kimegyek a nappaliba. Tamara a kanapén olvas.
 
Két éve vagyunk házasok. Négy éve ismerjük egymást. Egy koncerten ismertem meg. Nem sokkal azelõtt, hogy híres író lettem. Egy punk zenekar énekesnõje volt. Mikor megpillantottam, azonnal beleszerettem. Két vodkával késõbb már beszélgettünk.
 
Tamara zöldben és lilában játszó haja azóta barna. Rajtam az anarchista tetoválások még színesek.
 
- Van még paradicsomlé? - kérdezem.
 
- Nézd meg a hûtõben - mondja.
 
A hûtõbõl áradó hidegtõl megborzongok. Összerezzenek, ahogy Tamara lapoz egyet a könyvben. Más író történetét olvassa, pedig nyitott könyv vagyok számára. Nincs is rajtam más, csak egy boxer. Õ takaróba burkolódzva gubbaszt.
 
Mikor megismerkedtünk, odavoltunk egymásért. Szerette, hogy más vagyok, mint a többiek. Hogy különc vagyok.
 
De ami elõször érdekes és izgalmas egy emberben, az idõvel kiábrándítóvá és bosszantóvá válhat.
 
Író vagyok, és mint olyan, a harmónia nem sokáig tartható fent. Az író konfliktusokat keres, hogy haladjon a cselekmény. Összefüggéseket, amik összekötik a szálakat. Morális tartalmat. Mélyebb értelmet. A sorok között akar olvasni. De az életben a sorok között gyakran nincs semmi.
 
Tamarával a mondataink mögött manapság már csak az üresség van.
 
Visszasétálok a dolgozószobámba. Tamara rám sem néz.
 
A székbe rogyok. Író vagyok és, mint olyan szeretem, ha a kezemben van az irányítás. Ha én mozgatom a szálakat. Ha tudom, mi fog történni. Mi lesz a végkifejlett. De az életemben csak a bizonytalanság vesz körül. Mit meg nem adnék, ha újra boldognak írhatnám magunkat.
 
Belekortyolok a paradicsomlébe. Keserû. Nem az igazi. Töltök bele egy kis vodkát.
 
Nekilátok a novellának. Felhasználom a rám jellemzõ elemeket. A fekete humort. A punk motívumot. Próbálkozni, valami elmélkedéssel. Egy Veres Roland nevû srácról szól. Egy baráti összeröffenésen, egyik barátjuk bekattan. Skizofrén. Azt hiszi, Veres valaki más. Fojtogatni kezdi. Maga az esemény nem tart soká. Nincs benne vér. Nincs benne gyilkosság. Csak törött pohár a padlón. Borfolt, ami elveszik a bordó szõnyegen. Ujjak párhuzamos nyomai egy nyakon, amik a végtelenben találkoznak. A srác fejében lejátszódó gondolatok, adják a történet gerincét. Elmélkedés skizofrén életünkrõl. Identitásunk elvesztésérõl. Arról, hogy miért pont azt bántjuk, akit szeretünk.
 
A magazin hétköznapi horrort akart.
 
Elégedetten dõlök hátra. Itt legalább minden úgy történik, ahogy én kitalálom.
 
Munkám végeztével megnézem a leveleimet. Pénisznagyobbító implantátum reklám. Társkeresõ hirdetés. Last-minute lehetõség pároknak a napfényes tengerpartra. Egy Mailer Daemon. Kitörlöm õket.
 
Mire befekszem az ágyba, Tamara már alszik az oldalára fordulva. Az én oldalamnak háttal.
 
 
Elküldöm az anyagot a magazinnak. Megnézem a leveleimet. Egy Mailer Daemon. Nyilván rossz helyre küldtem a novellát. Megnyitom. Akkor látom a tárgy: Három kívánság. A szövegben az áll, írjam le történetként, amit szeretnék, küldjem el válaszként, és teljesül.
 
Gyûlölöm ezeket a szarokat, de unatkozom. Minden tettünk, minden hülyeségünk az unalomból fakad. Azt írom, a szomszédom csillaghullást lát, felesége, aki egy szilikon maca seggszájjal, azt kívánja a csillagtól, legyen nagyobb a csöcse, és nõjön a férje mellkasából egy székláb.
 
A konyhában Tamara helyett csak egy cetli vár a hûtõn. A papír hideg a fémajtótól. Rajta Tamara szavai még inkább. Vacsora a sütõben. A barátnõimmel vagyok. T.
 
 
- Hallottad, mi történt Radicsékkal? - kérdezi Tamara.
 
- Nem. Mi? - Tipikus. Alig szólunk egymáshoz, de ha egy szaftos pletyka üti fel rusnya fejét, azonnal megered az ember nyelve.
 
- Vettek új konyhabútorokat. A szállítókocsi defektet kapott. Kirepült egy szék, és a hátán keresztül átszúrta az egyik székláb Bélát. A mellkasán jött ki.

- Jézusom! Klaudia jól van?
 
- Beiratkozott egy klinikára.
 
- Ennyire kikészült?
 
- Nem olyan klinikába. Megnagyobbítja a mellét. Azt mondta, a biztosításból telik rá.
 
A dolgozószobámban öntök a bögrémbe egy nagy adag vodkát. Remeg a kezem, mikor a számhoz emelem. Egy õrült gondolat fészkeli magát a fejembe. Nem lehet, hogy amit leírtam, még ha nem is szó szerint, de teljesült. Megnyitom a leveleimet. Újabb Mailer Daemon. Tárgy: Még két kívánság.
 
Lehetséges lenne, hogy e-mailben valami természetfeletti erõ teljesíti a kívánságaimat? Elektronikus mágia? A mágiában sem hiszek. Nemhogy valami techno-mágia hibridben.
 
A vudu vallás jut eszembe. Még ha nem is léteznek loák, a hívõk azonnal belehalnak, ha megtudják, valaki halálra ítélte õket egy bábun keresztül. Mi felugró reklámok parancsára autókat és söröket veszünk. A tévé azt mondja, ez a chips földöntúli ízt biztosít, az a dezodor vonzza a nõket. És rohanunk a boltba, hogy magunkévá tegyük õket, mint a haiti nõ a halálba, aki megtudja, megátkozták. És még azt mondják néhányan, primitívebbek nálunk. Ez is csak bizonyítéka, származzon bárhonnan az ember, legyen bármilyen a bõre színe, mind ugyanolyan ostobák vagyunk. Egyikünk sem felsõbbrendûbb a másiknál. Mind egyenlõek vagyunk.
 
Lehetséges lenne, hogy ez az e-mail kívánságokat teljesít? Ha így van, honnan tudjam, hogy ez a Mailer Daemon jószándékú-e? Disney elõtt a dzsinnek is alapvetõen rosszindulatú lények voltak. 
 
Minden csak marketing kérdése.
 
Kérdezd Hitlert és a propagandáját. Hányan beszopták a baromságait?
 
Az jár a fejemben, Walt Disneyrõl is terjengtek pletykák, rasszista és antiszemita volt. A bennem élõ író szeretné, hogy igaz legyen. Élvezné az iróniát. Kedvelné a háttérben megbúvó konfliktust. A kedves rajzfilmek faszfej gyûlölködõjét. De a szívem azt szeretné, ha ez is csak rosszmájú híresztelés lenne.
 
Mire végzek a vodkával, már nem remeg a kezem. Úgy döntök, tesztelem a Mailer Daemont. Újabb kívánságot írok. Ezúttal, mint egy író, a részletekre kitérve. Nehogy valami hasonló történjen, mint Radicsék esetében.
 
Nem hagyok benne egyetlen homályos foltot sem. Nem hagyom, hogy az olvasó a saját képzeletével töltse ki a lyukakat.
 
A kívánság rá két napra teljesül. Pontosan úgy, ahogy leírtam.
 
 
Lehetõséget kaptam arra, amire mindennél jobban vágytam. Boldognak írhatom magam Tamarával.
 
Kimegyek a konyhába. A fagyos liba az asztalon hever. Nem Tamara. A vacsora. Tamara megint csak egy üzenetet hagyott. Elment egy koncertre.
 
Berohanok a dolgozószobámba. Napok óta agyalok, hogyan is írjam tökéletesre az életünket. 
 
Tegnap elõtt egy felugró ablak figyelmeztetett már csak két napom van, hogy kihasználjam a kívánságot. Mint egy agresszív operációs rendszer új verziójának ingyenes telepítõje.
 
Kifutok az idõbõl, de egyszerûen nem jönnek a megfelelõ szavak. Nem tudom, hogyan írjam le az idillt. A bennem élõ író konfliktust akar. Válság nélkül csak vegetálás van. De a szívem azt szeretné, békében éljünk. Nyugalomban. Szerelemben. Együtt.
 
De a történetet csak az író tudja, megírni. A szív csak ócska, semmitmondó dalokat tud dúdolni a mellkasomban.
 
Mit írjak?
 
Miért van az, hogy magunktól el tudjuk rontani a dolgokat, de azt nem tudjuk hogyan legyünk boldogok? Talán ezért hatnak ránk a reklámok, mert legalább valamiféle irányt mutatnak, hogyan lehetnénk boldogabbak. Még ha hazugság is, hallgatunk rájuk, mert nekünk nincs jobb elképzelésünk. 
 
Nagyszerûen magunk alá teszünk. Kisszerûen keverjük a szart. Simán szétcsesszük a kapcsolatainkat. De ha arról van szó, hogyan legyünk boldogok, és hogyan tegyünk másokat boldoggá, csak állunk széttárt karral, mint fasz a lakodalomban, amit így nem érünk el.
 
Ösztönösen nyúlok a bögréért és a vodkáért. Félreteszem õket. Ezt józanul kell végig gondolnom.
 
Ujjaim tétován ránganak, nem tudják leírni, amit a szívem diktál.
 
Az idõzítõn a percek fogynak. Már alig maradt idõm, hogy rájöjjek, hogyan hozzak helyre mindent Tamarával. 
 
A Mailer Daemon hamarosan megsemmisíti önmagát. Megsemmisülten ülök a széken. Tamara valahol távol egy koncerten. Nélkülem. 
 
Mit írjak?

Ez az írás 2016. november 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Veres Roland további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón