Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Veres Roland
(1986- )
Macskajáték
Robi végigsimította kezét Sára arcán. Tanulmányozni kezdte. Végighúzta ujját a gödröcskéken, az apró ráncokon. Elmosolyodott.
 
- Neked nagyon különleges arcod van - mondta.
 
- Olyan, mint bárki másé.
 
- Nem, a legtöbbünk arcán csak a hibák látszódnak, de a tiéden ottmaradnak a nevetõ ráncok is - mondta.
 
A konyhapulthoz ment. Robi arcán múlt hétrõl származó sebek voltak csak. Zenekara összeverekedett egy másikkal.
 
Egy éve éltek együtt. Tisztes szegénységnek nem lehetett nevezni. De tiszteletlennek sem. Büszkén tûrték helyzetüket. A lényeg, hogy együtt voltak.
 
Robi egy punk zenekar frontembere volt. Sára kutyasétáltatásból szerzett pénzt. Volt egy macskájuk. Schrödingernek hívták. És, mint Erwin Schrödinger kísérletének macskájáról, sohasem tudták, él-e vagy hal-e, amíg haza nem ért.
 
- A macska a legjobb anarchista - idézgette mindig Robi Hemingway szavait. Sárának ilyenkor eszébe jutottak a szülõk, akik elengedték gyermeküket az éjszakába, és aggódva várták, hogy hazatérjen. Minden kamasz Schrödinger macskája. Különösen, ha olyan, mint Robi volt. Mikor idõnként sérülésekkel az arcán tért haza. Olykor egy rendõrségi papírral, hogy fogdában töltötte az éjszakát. 
 
Ez manapság sem változott. De Sára így szerette. Sebekkel cserzett idealizmusával.
 
Az járt a fejében, nem véletlen, hogy Robi macskás. Sára kutyás volt.
 
Robi a konyhaasztalhoz ment. Rágyújtott. Azt mondta, szerinte minden kamaszt szabadon kellene engedni. A korlátok csak még több ellenállást váltanak ki.
 
- És ki tudja, mi történik, ha egy megállíthatatlan erõ találkozik egy elmozdíthatatlan testtel? 
 
Sára ilyenkor mosolygott. Robi sokszor töprengett ilyeneken.
 
A lány sétáltatni vitte a kutyákat. Tucatnyian voltak. Szerette ezt a munkát. Jól érezte magát a társaságukban. Vigyázott a kutyákra. A kutyák vigyáztak rá. Sokszor beszóltak neki kinézete miatt. Hol öltözéke keltett feltûnést. Hol szépsége. Õ nem olyan volt, mint Robi. Nem szerette a feltûnést és a polgárpukkasztást.
 
A kutyák között volt egy öreg vizsla is. Jaspernek hívták. Mindig hátul kullogott. Sárának olykor úgy kellett maga után húznia, miközben õt a fiatalabb ebek ráncigálták. Jaspert szerette a legjobban. A bánatos, de büszke szemét. Az õszinte szeretetét.
 
Aznap is ugyanúgy sétáltatta õket, mint máskor. Jasper, az átlagosnál lomhábban szedte lábait. Olykor egy nyüszítést is hallatott.
 
Sárának Robi szavai jutottak eszébe. Megsajnálta Jaspert. Elengedte a fiatalabb kutyák pórázát. Rohanni kezdtek. Élvezték újonnan szerzett szabadságukat. Sára simogatva sétált Jasper mellett. A kutya ezúttal hálás nyüszítést eresztett el. Együtt nézték a többi kutya szaladgálását.
 
A kutyák futkorászása ámokfutássá változott. Csaholva rohantak a szélrózsa minden irányába. Sára megijedt. 
 
Forradalmat robbantott ki.
 
A kutyák házakba rohantak be. Az úttestre szaladtak.
 
Az autók fékcsikorgása és az ugatások tébolyult dallammá álltak össze.
 
Sára megállt. Jasper szíve megállt. Szinte egyszerre rogytak a földre.
 
Az autók sok kutyát elgázoltak. Három autó karambolozott miközben ki akarták õket kerülni.
 
Sára könnyes szemekkel bámulta az eseményeket.
 
Az egyik kerítésen Schrödinger szúrós szemekkel nézte a történéseket.
 
- Ez káosz. Nem anarchia - mondta Sára. Sírógörcs rázta. 
 
Hemingway jutott eszébe. A macska a legjobb anarchista. A kutyák nem anarchistának valók. Rárogyott Jasper már holt testére. Sárának különleges arcán a nevetõ ráncok egy életre elegendõ árkokká alakultak, amit könnyeivel töltött meg.
 
Robi nem hallotta a telefont, mikor Sára hívta az elõzetesbõl. Éppen a Sex Pistols-tól az "Anarchy in the U.K."-t gyakorolták. 
 
Ezúttal Robinak kellett a rendõrségre mennie Sáráért. Pedig õ nem olyan volt, mint Robi. Nem szerette a feltûnést és a polgárpukkasztást.
 
Egyikük sem volt otthon, mikor Schrödinger aznap este hazaért.
Ez az írás 2016. november 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Veres Roland további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón