Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Tátos Gyöngyi
(1943- )
Fájdalmas jelen
Pár napja vizsgálatra mentem a Dél Pesti Kórházba. Míg vártunk a buszra a megállóban, a párom észrevette, hogy van egy péküzlet.
 
- Nézd, ez azóta nyílt, mióta elköltöztünk. Nem veszünk kenyeret? Mire hazaérünk, már otthon bezár a bolt.
 
Bementük az üzletbe és megvettük a kenyeret. Mikor kiléptem az ajtón, a pénztárcám a kezemben volt és éppen a visszakapott papírpénzeket rendeztem el. A férjem utánam lépett ki az üzletbõl.
 
- Te nem kéne... - elharaptam a szót, mert amikor hátrafordultam, jócskán lemarad tõlem és én magamban beszéltem. Megálltam.  Láttam, hogy egy jól öltözött férfival váltott pár szót.
 
- Ki volt az? Valamilyen ismerõsöd? - kérdeztem mikor utolért.
 
- Nem! Egy pár forintot kért, egy darab kenyérre.
 
Ledöbbentem és az erszényembõl kirántottam egy ötszázast és a kezébe nyomtam.
 
- Menj vissza és add neki. Mondj neki hozzá, hogy jó étvágyat.
 
A párom visszafordult és odaadta a pénzt a szomorúan ácsorgó embernek. Õ mikor átvette, fájdalmasan megvonaglott a szája. Láttam, hogy nagyon zavarban volt, de a férjem, ahogy odaadta a pénzt, már szemérmesen meg is fordult és jött felém mosolyogva.
A férfinek nem volt ideje megköszönni, vagy mentegetõzõ szavakat mondani, közben beállt a buszunk. Még láttam, ahogy bemegy az üzletbe és a pult elé áll.
 
- Nem azért mondom, de csodálkozom a bõkezûségeden.
 
- Én is magamon. Tudod pillanatnyi döntés volt és nem sajnálom tõle. Mi örüljünk, hogy nem lakunk már itt, mert biztos nem tudnánk fizetni a lakást. Lehet, hogy neked sem volna munkád. S az indított meg, hogy nem tõlem kért, pedig nálam láthatta az erszényt. A visszajárót akkor pakoltam be. Képzeld el, hogy milyen éhes lehetett, ha volt bátorsága megszólítani egy férfitársát.
 
- Látod erre nem is gondoltam. Mikor megszólított, csak annyit mondtam, hogy sajnálom, de nincs nálam pénz.
 
- Na ezért adtam gyorsan, hogy legyen. Látod, ezért mondom mindig, hogy ha valahová mész mindig legyen nálad egy pár forint.
 
- Minek, úgyis elosztogatom.
 
- Inkább te osztogass, mint hogy te kérj. Mi boldog emberek lehetünk, mert még van mibõl osztani.
 
Kiskunlacháza, 2015 március
Ez az írás 2016. október 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Tátos Gyöngyi további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón