Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Gróf Tamás
(1972- )
még a sminked sem
festékek, porok, színek rejtenek,
azon aggódsz, végleg elfelejtenek,
mintha önmagad szürke kis árnya lennél,
elmerengve az idõben, visszafelé mennél.
gesztusaid eltakarva, rólad minden lepereg,
miközben a balsors álarcod mögött kesereg,
nyakadban, karodon láncok, gyûrû emlékeztet:
eladtad lelked rabszolgának - sorsod figyelmeztet.
távol kerülve szívedtõl, uradat félelemnek nevezed,
hétköznapok robotja, küzdelme rabolja minden percedet, 
tudva csapdába kerülvén, igazi otthonodtól s mindentõl távol,
a pénz, a kényelem nagy úr, a könnyebb út magához láncol.
innen már nehéz a visszatérés, sírsz, mikor senki se lát, 
siratod a gyermeket, ki egykor voltál, a vidám szeleburdi lányt,  
a magányos nõt, az anyát akivé lettél, akivé azóta váltál,
fittyet hányva a mondandóra, mit szíved monoton kántál.
a felismerés villámként csap beléd és újabb könnyesõ száguld,
mert leginkább a szerelmet bánod, ami azóta elhalványult, 
nem adhatod már át magad neki kényed szerint soha,
hiába a push-up melltartó, az ékszer, az elegáns estélyi ruha.
neki nem kellett a festék, a púder, sem a szilikon csoda,  
nem kellett a porshe, a kacsalábon forgó márványpalota, 
õ anyaszült meztelenül is oly gyönyörûnek látott,
mint a születõ vénusz, mikor a kagylóból elõmászott.
gondterheid felpakolva egy velencei tükör elõtt elmélázva állva,
a tiltott gyümölcs csábítása erõsödik, egyre csak pulzálva,
régi szerelmed talán a szeretõd lesz egyszer, ki mindent legyõz,
értékrended bár meginog egy kicsit, de a vágy hetente újrafertõz. 
fittyet hányva beszûkült társadalmunk írott s íratlan szabályaira,
minden keserûséget, szégyent hárítanál érzelmeid bûntársaira,
ám könnyeid újra és újra tisztává varázsolják - gyermekivé arcodat, 
semmi sem tudja eltüntetni örömöd, boldogságod, ragyogásodat.
 
(2016. február 19.)
Ez az írás 2016. szeptember 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Gróf Tamás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón