Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
A zavarodott ember
Kórházba szállították. Teleki Károly és Szabó Zoltán látták, amint lekötözve viszik Jánost a tébolydába. 
- Nem illik így bámészkodni! - mondta Zoltán.
- Biztos dühroham jöhetett rá!
- A felesége miatt talán! - mondta Zoli.
- Pedig jó ember volt! - mondta Károly.
- Hát persze hogy jó! Csak beteg!
- Zavarodott ember volt!
- Azért még nem kéne így megalázni!
- Normális emberek között nem élhet!
- És miért nem? Ki manapság az?
- Miért? Én is bolond vagyok? - kérdezte Károly.
- Senki sem százas! Higgye el nekem! Csak egyikünkkel az élet jobban, másokkal kevésbé bánik el!
Károly nemcsak látásból ismerte Jánost s ezért egyáltalán nem tetszett neki, hogy ennyire mellé áll. Zoli is ismerte s õ egy szerény, senkit nem bántó embernek ismerte. 
- Mindegy, ha valaki bolond, akkor kutyából nem lesz szalonna! - mondta Károly.
- És ha valakiben nincs humanizmus, akkor azzal nekem sincs tárgyalnivalóm - s dühösen magára hagyta Károlyt. 
Ezután napokig nem szóltak egymáshoz. Egyszer Károly meglátta az utcán Angélát, János feleségét. Angéla csinos asszony volt, nagymellû, karcsú, szép barna hajú. Kora ellenére jól tartotta magát. 
- Hová megy? - kérdezte Karcsi.
- A kórházba, a férjemért. 
Karcsi meglepõdött. 
- Tudja, neki sok gondja van, ápolnom kell majd õt, ha kiengedik. 
Károly abban a tudatban volt, hogy Jancsira haragszik Angéla s most meg kiderül, hogy halálosan aggódik érte. 
- Figyelnem kell rá! Akinek sok gondja van, mint neki, az nem ér rá a másikéval foglalkozni! Ezért is olyan ember õ. 
- Igen. - mondta hüledezve Károly.
- Miért vág ilyen képet?
- Milyet vágok?
- Elég furcsát!
Aztán elköszöntek. Károly még udvarolna is ennek a nõnek, ha nem az a félõrült lenne a férje. Aztán mikor kikerült a kórházból János, ismét dolgozni kezdett a vízmûveknél. Valójában apja halála tette ezt vele. Egyszer munkából jött haza János, amikor találkozik Zolival.
- Nem hiszek a szememnek! Már dolgozik is?
- Igen. Most már jól vagyok. 
- Hála Istennek. Örülök neki. 
- Annak a szomszédjának, Károlynak meg mondja meg, ne merészeljen udvarolni a feleségemnek!
Zoli le volt döbbenve.
- Azt tette?
- Igen. Kérdezze csak meg tõle!
- Károly valahogy nem szereti magát. Ne foglalkozzon vele. De megmondom én, ha maga nem akarja!
- Megmondanám én, csak abból baj lenne!
- Ja értem, igen!
Majd elbúcsúztak. S Zoli megmondta a magáét Károlynak, hogy annak többet nem volt kedve civakodni sem Jánossal és Zolival. És János feleségére rá sem mert nézni, mert a gyáva ember az bizony gyáva. Ha ráparancsolnak mint az Ördögre, összehúzza magát, bizony... 
Ez az írás 2016. szeptember 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón