Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szuhanics Albert
(1954- )
Költõszilánkok...
Csokonai csónakban csókolta Lillát 
lila ajkával fázósan dalolt egy trillát. 
Fazekas fazeka korsó volt inkább, 
s bort ivott belõle, nem pedig tintát. 
Adynak adta magát az Adél, Léda lett belõle 
inkább mint facér. De nem vált Ydává Ady 
Endre, ki vén napjaira Csinszka szerelmese, 
ám nem gyógyítja meg õt Csinszka szerelme se'. 
Petõfi Sándorunk eltûnt a nagy ködben, 
Morvai Ferenccel találkoztak csöndben. 
Idõt, s teret ugrott, közelben a Bajkál, 
nem járhatott többé Júliának balján. 
Ím József Attila, csak sínre ne lépne 
vasútállomáson, lépne inkább félre! 
Sok versével lennénk mi is gazdagabbak, 
ha akkor lábai összegabalyodnak. 
És még nem beszéltem jó Juhász Gyuláról, 
nagy költõ-csillagunk a Tisza partjáról, 
halálos szerelem, bánat emésztette, 
ki álmodó szemét Annára vetette. 
S Babits Mihály szegény, kinek torka beteg, 
sötét kór támadta, szenvedett eleget. 
De ihlet szállta meg, írt még remek verset, 
halála mezsgyéin, cipelvén nagy terhet. 
Sorolhatnám tovább... ifjan Toldi atyja, 
öregen Õszikék csokrával meghatja 
ábrándozó lelkünk, Margit-sziget árnyán, 
míg pihent egy padon, a ligetet járván. 
Õsz haja mint ezüst, fénylik tölgyek alatt, 
fehér szakállas úr, vajon ki ez alak? 
Vigyázz, a vaddisznó nem egy jámbor állat, 
Zrínyi ezt mind tudta, ám jött a vadászat. 
Felnyársalta legott egy fekete vadkan, 
így vérzett el ifjan, s hány vers maradt lantban? 
Csáth Géza fenomén, nem csak orvos, író, 
ám mint morfinista, szenvedéllyel bíró. 
Ifjan elvesztettük, mert méreg e vegyszer 
ám minden mûvünknek végük szakad egyszer! 
Nem tudjuk hogy melyik versünk az utolsó, 
melyik lesz mementó, melyik marad torzó, 
Csak az tudjuk egyszer kiürül e korzó... 
S mind elmegyünk innen, mûveink maradnak, 
...maradnak öröknek... maradnak igaznak!
Ez az írás 2016. augusztus 28-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szuhanics Albert további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón