Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
Az óra és a csoda
Ferdinánd halott apja óráját nézegette. Ez egy aranybevonatú óra volt s ez az, ami tõle emlékbe megmaradt. De rossz volt már, nem mûködött. Éppen este volt, keddi nap s úgy gondolta beviszi az óráshoz. Talán õ megjavítja. Szerdai napon már reggel tíz órakor így hát bevitte a régiséget az óráshoz. 
Ahogy megmutatta a szakembernek, az rögtön látta, mirõl volt szó az óra esetében. Dezsõ bácsi, aki már hetven felett volt, azt mondta:
- Megnézem, mit tehetek!
- Mikor jöjjek érte?
- Holnap jöhetsz ugyanebben az idõpontban. 
Az öreg látásból reménytelennek látta az ügyet. Ferdinánd hazament s egész nap csak az órán járt az esze. 
- Bárcsak meg tudná javítani! Ez az emlék számomra fontos!
Másnap reggel tízkor már elegánsan felöltözve megjelent az órásnál. Az szomorú hírt közölt:
- Sajnos ez az óra javíthatatlan! Nem tudok vele mit kezdeni. 
- Kérem javítsa meg! Lásson hozzá újra!
Az órás nem értette miért nem ért a szóból a fiú. 
- Miért nem veszel újat?
- Ez apám órája volt. Ez az emlék róla nekem nagyon fontos. 
- Jól van. Megpróbálom még egyszer átfürkészni. 
Ferdinánd bánatosan hazament. Lujza épp mosogatott, mikor Ferdinánd levetkõzött. Anyja odafigyelt fiára, habár õ is gyászolt, talán még jobban...
- Minden oké? - kérdezte Lujza
- Hát persze! - mondta Ferdinánd
- Még mindig azzal az órával vagy elfoglalva?
Ferdinánd vállat vont. Bevonult a szobájába s imádkozni kezdett. Még aznap hamar lefeküdt.
Másnap ment az óráshoz s az hihetetlen dologról számolt be.
- Alig kellett valamit szerelnem az órán s megjavult.
Ferdinánd se hitt a füleinek.
- Hadd nézzem!
Az órás a legény kezébe adta az órát. Az pontosan mutatta az idõt.
- Csoda! Ez valóságos csoda!
Ferdinánd gyanította hogy miért történt ez. Mosolygott az órásra.
- Nem árulom el a titkot!
Majd kevéske pénzt kért az órás s a srác elbúcsúzott. Csupa örömmel tért haza. Lujza nem ismert rá. Ferdinánd arca és szeme ragyogott a boldogságtól.
- Jó lett az óra!
- Komolyan?
- Igen.
- Nahát...
A legény betette a kis tokba az órát s úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Apjára így mindig emlékezni fog. Habár az élet megy tovább s ezt Ferdinándnak is tudomásul kellett venni. Van egy mondás, miszerint boldog ember nem nézi az idõt. Nem is az idõ volt itt a lényeg, hanem maga a tárgy. Az érdekelte Ferdinándot. Az emlék szép dolog. De nem volt már gyerek Ferdinánd, az idõ, amit aranykeretes órában is mérnek - az begyógyítja a sebeket...
Ez az írás 2016. augusztus 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón