Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fenyves Mária Annunziata
(1932- )
Az erdõk csöndjében
"Az örök Természet mindig új szépségeket mutat annak,
aki odaadással közeledik hozzá" (Fenyves Béla)


A természet szép odaadása telve van csodákkal, hiszen a természetben kezdetek és végek ölelkeznek, miközben mindenre van válasz.
Az ember a természetben nem csalódhat, nem csalódik, mert: "Nem beszél, hát nem is hazudik: nem ígér, és mégis oda adja mindenét: nem szól, és mégis többet mondd, mint valaha ember mondott." - írta a Tüskevár címû regényében Fekete István.
Amikor eljön a várva várt tavasz, majd a nyár virágok illataival, szinte hívogat a nagy természet. Az erdõk szépségében, tisztaságában gyönyörködünk, hallgathatjuk a madarak csicsergését, csiviteléseit: szívhatjuk, élvezhetjük a tiszta levegõt, s az erdõk csöndjében a szél simogat, s csitul bennünk a gond és a szívünk szül szép álmokat - a fenyõk rengetegében az árnyak hûs mélyén félhomály görnyedez, s messze tûnnek a gondok, örülünk a sok szépség láttán, még akkor is, amikor a fényeket lassan elnyelik a pillanatok, percek. 

Mily kedves Kodály Zoltán egyik dala:
"Erdõ mellett estvé lettem,
subám, fejem alá tettem,
összetettem két kezemet,
úgy kértem jó Istenemet."

Mennyi áhítatot, mennyi szépséget rejtenek a szavak, és mily csodásak a hangok. Hiszen tárt karokkal vár minket a rengeteg. 
Közben szállnak az emlékgondolatok, mert lelkünkben vannak olyan régiók, amelyek megérzik a szépséget, amit egykor kaptunk. Közben eszembe jutott Victor Hugo egy kedves mondata: "Vadonerdõ ölén bolyongva egyedül, nem hallottál e már kacajt a fák körül?"

Én azt hiszem, hogy hallottam, vagy csak hallani akartam, hallani véltem, amikor meg-meglibbentek a kis ágak levelei. De az is lehet, hogy ez csak egy kis kacaj volt, s talán még mosolyogtam is... Egy-egy kedves mondata milyen szép gondolatokat tud teremteni: kacaj volt???

Szeretem a sudár nagy fákat, fõleg a fenyõket, fenyveseknek muzsikáját - hiszen én is fenyves vagyok! Szeretem a titkait, hívogató neszeit, az ág bogán a félhomályt, néhány fakérgén a gyanta illatát. Macedonszki írta: "Minket hívnak a kertek, a völgyek, a hegyek csodás fái." Csodás, amikor zengnek a fáknak levelei: zsolozsmát küld felénk és a tiszta ég felé. Közben a tisztaság sugárzásában megszólal a lélek csengettyûje, s a kristályhangok szállnak, lebegnek felénk, s elképzelem, hogy Liszt Ferenc egyik csodás mûve szól a Villa d' Este, annak is a legfelsõ teraszáról. Esteli bíboros által építtetett villa Exelsior (Tivoli, a Tibertius hegyen). Kristályhangok szállnak, zsong vele az erdõ és mosolyog még az ég is velünk...

Aligha van olyan nép, amelynek monda, legenda és hiedelemvilágából j kimaradt volna az erdõ, az erdõk rejtelmes világa, sejtelmes titkaival. Az emberek képzelete benépesítette varázserejû tündérekkel, boszorkányokkal, természetfeletti képekkel, ami évezredekkel ezelõtt a sámánok és táltosok tudománya volt. 

A természet hatalma mindennél nagyobb, hiszen csodák a kis és nagy fák. Lermontov írta Mikor hullámzanak címû versében: "Hûs erdõn szél szalad, s felzúg a lombmoraj, kék árnnyal fénylenek levelek közt a rések."

A fák szeretetét, tiszteletét, varázserejét a népek évezredek óta tovább adták. Az ókori görögök az Olimposzon a "szent ligetekben" sejtették isteneiket. A görögök, rómaiak, egyiptomiak illatos növényeket: mirtuszt, babért, puszpángot tartottak cserépedényekben. A druidák szemében a tölgy felsõbb rendû lény volt. A hinduk az indiai fügefát tisztelték. A skandináv népek mítoszaiban a hatalmas kõrisfát mesebeli állatok és óriások népesítik be és ez a fa kapcsolja össze a földet az éggel és az alvilággal. Egy görög legenda szerint az eperfa gyümölcsét a "Szentivánéji álom"- ban szereplõ szerelmes Pyramus vére festette vörösre.

Az "Életfa" szent jelkép a Bibliában. Ádám és Éva, a Paradicsomkert emberpárja a "tudás fájának" gyümölcsét megkóstolva tanulta meg megkülönböztetni a jót a rossztól.

Az ókori tudomány négy fõ elemet vélt a fákban:
a vizet a fa nedveiben.
a levegõt, amelyet lélegez,
a földet, amelyben gyökerezik,
a tüzet, melyet a fából élesztenek.

A keresztények és a mohamedánok egyaránt szent fának tartották a cédrust. . Kelet fája! A libanoni cédrusok (Cedrus libani) még 1500 méter magasan is megélnek, pl. a Taurusz hegységben. Szépséglakozik minden fában, még holtukban is szépek: újjászületnek, s a régmúlt nyarak, múlt idõk melegét zárják magukba az egymáshoz simuló évgyûrûkben. A cédrusoknak sok kultúrtörténeti emlékanyaga van. Az ezeréves példányok szépsége sok mûvészt megragadott, így Csontváryt is; Magányos cédrus, Zarándoklás a libanoni cédrusokhoz. Csupa misztikum és titok lengi be õket. Libanonban az állam szimbóluma és a lobogó címnövénye. A Biblia 75 esetben említi a cédrust. Az egyiptomi mitológiában olvashatunk Batáról, akinek a szíve a cédrus virágjában él, s így lelke újabb és újabb élõlényekbe vándorol. A föníciaiak és egyiptomiak az élõlényeket lélekkel ruházták fel. Idézet a Gilgamesbõl: "A hegy elõtt királyi büszkén õrködik, egyenes derékkal a cédrusfa, királyi teltség, s királyi ujjongás az árnya."

A libanoni cédrus szentnek számított - Salamon, ezt használta a jeruzsálemi templom építéséhez, a fáraók pedig szarkofágjaikhoz.  Az ókorban elpusztíthatatlannak tartották, ezért a halhatatlanság szimbólumává vált. 

Az Élet fája minden kultúrában fellelhetõ. Az ausztráliai õslakók képzelet világában, a Világfa tartja az eget, s a csillagok az ágain csüngnek. 

Héraklész botja tölgybõl volt, amely Zeusz szent fája. Az olajfa, Athéné istennõhöz társított. A Bodhi fából, szent füge alatt világosodott meg Buddha. A kelták szent fája, a Tiszafa.

Az örök élet fája, a Ficus benghalens, az egyik olyan fája Indiának, amely elsõ látásra rabul ejti a nézõt. A legenda szerint Buddha is meditált alatta. 

Dioszkoridész úgy tudta, hogy aki hosszabb ideig tartózkodik a fa alatt, az meghal. A rómaiak és kelták halotti kultuszának, a halálistenének szent fája. A görög mitológiában az elmúlás fája.

A görög mitológia mélyen áthatotta az egész antik világot. A mûvészetekben a mitológia volt a legihletettebb téma, benne minden mindennel összefügg.

Szépség lakozik minden fában. Gyönyörködjünk bennük, élvezzük az erdõk illatát, varázsát, hiszen hozzánk is beszélnek a fák, a levelek, suttognak, susognak, zenélnek, zsongnak és sóhajaikat is küldik. Hiszen az erdõk a csodák világa, mindig újuló, szépséget adók...

Mesék is szólnak az erdõkrõl, benépesíti a fantáziát. Most itt is egy kis varázsport hintünk az erdõkre, már járjuk az utakat és gyönyörködünk, hiszen annyi szépséget adnak. Liszt Ferenc zenéje egy tündér erdõbe, tündér világba visz el bennünket. Kis manók táncolnak, nem kis törpék, nem ijesztõ szörnyek, hanem szökkenõ, futkározó, vidám szellemek, akik örömet hoznak. Szinte látjuk õket a fák között, ahogy nevetnek, szökkennek, táncolnak, kacagnak. Kivételes, bájos hangzásokkal lep meg bennünket a zeneszerzõ, a természet jelenségeit, a fák suttogását, szellõk libbenését vetíti elénk, s mi élvezzük ezt a szép színes kedves muzsikát az erdõ árnyékaiban: egy kis szép elképzelés, egy kis fantázia, egy kis mese, egy kis álmodozás... néha a felnõtteknek is kell, még az erdõ csöndjében is.

Ez az írás 2016. augusztus 21-én került a NapSziget honlapjára.
 
Fenyves Mária Annunziata további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón