Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Faragó Eszter
(1970- )
A baba
Editke megállt az étkezõ ajtajában, és még jobban szorította magához a babáját. Az ötévesek ártatlan kíváncsiságával leskelt befelé, ahonnan nagyanyjuk felfoghatatlan hangú sírása, szinte nem emberi vinnyogása hallatszott ki. Az ikrek már az asztalnál ültek, tõlük szokatlanul nagy csendben.
 
- Nagypapa meghalt... - suttogta Gabó, Dani pedig lehajtotta a fejét, hogy húguk meg ne lássa a szemében gyûlõ könnyeket.
 
A szoba elcsendesedett, majd telefonálás és nagymama újra feltörõ zokogása hallatszott. Valamivel késõbb kinyílt a háló ajtaja, s nagymama lépett ki, könnyektõl és sírástól dagadt, felpüffedt arccal. Több évtizedes rutinnal, oda sem figyelve, mit csinál, gyorsan megterített, és reggelit készített az unokáinak. 
 
- Egyetek - mondta színtelen, fakó hangon. Míg csorgatta a kislány bögréjébe a kakaót öntudatlanul megsimította a szõke fejecskét. Gyors, szinte brutális mozdulattal letörölte újra feltör? könnyeit. - Nagypapa az angyalokhoz ment. - mondta a gyerekeknek.
 
A kislány leejtette a babáját, utána nyúlt, nagyanyja idegesen rávert. A lányka megrémült ettõl a szokatlan durvaságtól. A baba a földön maradt. Még az asztalnál ültek a gyerekek, amikor megszólalt a csengõ, s az orvos lépett be. Csendesen köszönt, az öregasszonynak kezet  csókolt. Határozott léptekkel ment a háló felé. Az ajtó halk kattanással csukódott be utána. Még öt percet sem töltött azonban odabenn, már jött is kifelé, és szomorúan megrázta a fejét. Aztán kezet mosott. 
 
- Hol írhatom meg a papírokat, asszonyom? - kérdezte, s feltette a szemüvegét. Az asszony hangtalanul mutatott helyet a nagy ebédlõasztalon. Az ikrek riadtan húzódtak összébb, mikor az orvos papírokat teregetett szét mellettük. 
 
- Az iratok kellenének... - szólt újra az öregasszonyhoz, aki egy fiókból gondosan összegumizott papírokat tett az orvos elé. Az orvos nagy sóhajjal nekilátott az írásnak. 
 
Editke - most, hogy senki sem figyelt már  rá -, lehajolt a babájáért, és a nyitva felejtett háló felé sandított. Apró léptekkel beóvakodott az ajtón, és odament nagyapja már letakart testéhez. Folyton kifelé fülelve, leráncigálta róla a paplant, és mellé fektette a babáját. Aztán óvatosan az arcához nyúlt. Idegen és hideg volt a tapintása, visszarántotta a kezét. Aztán körülnézett. A szoba még mindig õrizte az alig elmúlt karácsony hangulatát; az asztalon fenyõgally volt, és fenn volt az ablakon a nagymama által horgolt, fekete, fehér angyalos csipkefüggöny. A szoba amúgy a hétköznapi arcát mutatta; ha nem lett volna a bevetetlen ágy, kínos rend uralkodott volna az ápolt, öreg bútorok között. Az asztalka elõtt a nagymama régen halott édesapjának keze munkája, a gyönyörûen faragott, magas támlájú szék. A kislány szerette ezt a széket, sokszor követte ujjacskáival a mesteri, még gyermekei szemnek is csodálatos faragványokat, díszítéseket. Csak ilyenkor, karácsony tájt nem szeretette a széket, mert az ablak elõtt állt, és rálógott az asztalra a riasztó csipkefüggöny. Nagymama azt mesélte, hogy a jó embereket a fehér angyal a mennyországba, a rosszakat a fekete angyal a pokolba viszi. Editke annyira félt ettõl a csipkefüggönytõl, hogy ilyenkor nem szeretett nagyszülei szobájába jönni. Most felkapaszkodott a székre, onnan az asztalra. A körömolló ott hevert az asztalon, valaki ott feledte. Editke lehajolt érte, kezébe fogta, s ügyetlenül kivágott egy fekete angyalkát a függönybõl. Öklében szorongatva visszament az ágyhoz, az angyalt nagypapa mellére tette. Felkapta a babáját, pont, mikor belépett a nagyanyja.
 
- Edit! Mit csinálsz te itt? - kiáltott rá, aztán ölbe kapta a gyereket, magához szorítva vitte ki az étkezõbe, ahol az orvos telefonált. Az öregasszony gyöngéden beletette a kislányt nagyapja hintaszékébe, ahol az öreg az utolsó tíz évét töltötte, miután térdbõl amputálták a lábát, s annyit ringatózott a kislánnyal. - Maradj nyugton, csillagom. - mondta. 
 
- Tudom, nem vigasz asszonyom - szólalt meg az orvos a váratlanul beálló csöndben, míg a halottszállítókat várták, s hogy mondjon valamit -, de ha tõbõl metszik le a férje lábait, lehet, hogy még eddig sem élt volna, nagyon rossz állapotban voltak az erei, csoda, hogy egyáltalán eddig kibírta... bár az amputált betegek nem az amputációba, a lelki fájdalomba halnak bele, még ha csak annyit vágnak is le a lábukból, mint a maga férjének... - az orvos váratlanul hallgatott el, ahogy ráébredt, hogy a három gyerek - a fiúk az asztalnál, a kislány a nyikorgó hintaszékben - szájtátva hallgatja, mit beszél. 
 
Csengettek, nagymama ajtót nyitott a halottszállítóknak. 
 
- Menjetek ki a kertbe játszani, gyerekek - szólt, és gyorsan kitárta az étkezõbõl nyíló kertajtót, mielõtt a halottszállítók beléphettek volna a másikon. A két fiú esze nélkül kirohant. Editke a székben maradt, de már akkor senki sem figyelt rá. Tovább ringatta magát, halkan, szinte csak magában dúdolt. A férfiak, az orvos, és nagymama bementek a szobába. A kislány egyszer csak a földre huppant, és beletette a székbe a babáját. Lassan ringatni kezdte. Aztán egyre gyorsabban ringatta. A dúdolás megszûnt, a gyerek zihálni kezdett. Kikapta a székbõl a babát, és nem gyermeki indulattal kitépte tõbõl a lábait. A két kis mûanyag darabka halkan koppant a kövön. Aztán Editke újra meglökte a hintaszéket. A szék még akkor is ringott a megcsonkított babával, mikor a kislány kiment a fiúkhoz játszani.
Ez az írás 2016. augusztus 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Faragó Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón