Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
A Balaton szerelmese - XII.
Kutyastrand

Andrea és Ákos, a lovas élmény befejezéseként hintón kocsikáztak, élvezhették a Balaton és a környék szépségét. - Elfáradtál? - kérdezte Ákos. - Bevallom õszintén, igen. A ma esti programot kihagynám. - Nem akarod akkor a közös programokat? - Nem errõl van szó - válaszolta Andrea. - Gondolatban Keszthelyen jártam. – Igen, akkor utazzunk el holnap, Keszthelyre? - Nézd, több hét is kellene, hogy önmagából sokat láthatnánk és megismerhetnénk történelmét. De nem ezért gondoltam. Gyermekkoromban részt vettem a Helikon Ünnepségen, mint kórustag. Errõl beszélnék, mert nagy élmény volt. Tudod az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek a 14 és 18 év közötti korosztály rendezvénye. A szervezõk kétévente a Dunántúl valamennyi középiskoláját meghívják a nagyszabású eseményre. A nevezések iskolai keretek között zajlanak, a résztvevõ iskolai csoportokat a kísérõtanárok koordinálják. - Nem is gondoltam, hogy ilyen jól énekelsz! Én gitározom, igaz, nem ilyen kiemelkedõen, zenélhetnénk együtt a Balaton lágy vizén egy kis csónakban. Már látom magunkat. - Az az igazság, én nem tudok szépen énekelni, csak lelkes vagyok. Most ki fogsz nevetni, de a versenyen a mellettem álló lány, finoman odaszólt nekem, csak tátogjál, mert olyan hamisan énekelsz, hogy engem is elviszel, pedig én operaénekes szeretnék lenni. - Hát ez aranyos történet - nevette el magát Ákos. - Na ugye, megmondtam, ki fogsz nevetni. - Már ne is haragudjál, akkor egálban vagyunk, mert én sem tudok profin gitározni, többnyire improvizálok, csak úgy a magam szórakozására.  Most inkább beszéljünk a holnapi programról! - Nem akarta elveszíteni Andreával a kapcsolatot, annyira emberi, s annyira aranyos csaj, egy szó, mint száz belopta magát a szívébe.

Andrea egyszer csak felkiáltott: - Tudod, mit? Olvastam a neten, Balatonföldváron megnyílt a kutyastrand. Inkább oda utazzunk, s Durmival együtt jól meglehetünk. Labdát, hullahopp karikát elõ. Igen, biztos inkább erre van szükségem. - Ez tényleg egy jó ötlet! Kulturált körülmények között együtt lehetünk Durmival. Az állatokban nem lehet csalódni! - Tudod ez nagyon jó dolog, mert most már vannak olyan éttermek is, ahová kutyával együtt is be lehet menni, s enni, még egy tálban vizet is szervíroznak a kedvencnek. - Ákos boldog volt, nem is akarta fölismerni, talán még önmagában nem is tudatosodott, az érzelmek kavalkádjában, nem is tudta igazán, mikor érezte ilyen jól magát egy nõ társaságában, mert eddig csak felszínes kapcsolatai voltak, s az egy éjszakás kalandok már unalmassá is váltak. Nem gondolta, igen lépésrõl lépésre lehet a másikat megismerni. De mennyit ismert meg Andrea életébõl? Szinte semmit. S vágyott rá, hogy minél több idõt töltsön vele.

Ez az írás 2016. augusztus 13-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón