Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
A Balaton szerelmese - X.
Rádpusztai lovas élmények

Ákos már korán reggel haptákba vágta magát, s korábban érkezett a megbeszélt találkahelyre. Durmi ott ült a hátsó ülésen. - Csak eljöjjön Andrea - szólt Durmihez, Andrea kicsit késve, megérkezett. - Már attól féltem, meggondoltad magad. - Miért, ha egyszer megígérem, akkor betartom a szavam. Indulhatunk. Kíváncsi vagyok a nagy lovasra. - Te is ráülhetsz, kipróbálhatod, de semmi sem kötelezõ, már az is elõrelépés lenne, ha megsimogatnád, szoknád a gondolatot, s majd elkövetkezik az a pont, mikor késztetést érzel arra, itt az idõ és ráülök. - Gondolod? - kérdõen szólt Andrea. Lassan megérkeztek. - Csodaszép ez a táj! - A levegõbe beleszippantott Andrea. Mikor odaértek, akkor derült ki, hogy korán van még, délelõtt 10 órától lehet igénybe venni a lovaglást. - Most mit tegyünk? Tudod mit, meghívlak egy igazi finom kávéra, s egy pompás reggelire. Így legalább tudunk egy kicsit beszélgetni, önmagunkról, a világ dolgairól. - Szólt Ákos. - Igen az jó, egy kis dumcsi, így is szinte ismeretlenül ültem be az autódba, mégis csak jó lenne, ha többet tudnék rólad. Titkokat is kifecseghetünk? - Mosolygott sejtelmesen, Andrea. - Nyitott vagyok minden titokra. - nevette el magát Ákos. Ez a titokzatos mosoly megtetszett neki, s mindjárt bele is kezdett, hogy megosszon egy titkot. - Én szeretem a zsíros kenyeret cukorral enni, viszont nem vagyok képes egy disznóvágáson részt venni. Nem bírom azt az utolsó sivítást, mikor kivégzik, az a szerencsétlen jószág tudja, érzi a vesztét. - De érdekes - válaszolta Andrea, ezzel én is ugyanúgy vagyok. Egyszer vettem rész disznóvágáson, s bemenekültem a konyhába, fülemet befogtam, annyira nem bírtam hallgatni azt a kétségbeesett, utolsó segítségkérést, ne, ne bántsatok. Nem szúrták, hanem lõtték, ennyivel humánusabb volt a módszer. S ki kellett menni a jéghidegbe kaparni, s az a szag, amikor perzselik, rémes. - Azért szereted a rántott húst, vagy nem? - Igen ez az egyik kedvencem, azonban a vacsorakor képtelen voltam egy falatot is enni. Barbár az ember! - Most Te jössz a titokkal! - Nem, én nem mondom el, mert az igazán hét pecsétes titok. Pironkodott Andrea. - Annál izgalmasabb! - Én félek a lovaktól. Ez így nem igaz, csak féltem. Egészen addig, míg az egyik ismerõsöm, be nem mutatott egy gyógypedagógusnõt, aki állatasszisztált terápiából is levizsgázott. Lovakat tart többek között, Mázli kutyával még kutyaiskolába is jár. - Ez hol van? S mit jelent az állatasszisztált terápia? Csak kapizsgálom a témát. - Gondolta Ákos, hadd beszéljen Andrea, szerette hallgatni a hangját, s nézni, ahogy átszellemülten elmerül egy témában. - Hol van? A leghõsiesebb városhoz közel. - Á szóval Sopron. - Úristen, hogyan tévesztheted össze a leghûségesebb várost, a leghõsiesebbel. Mondd kivel akadtam én össze. Szerintem Te csak tesztelsz engem! - Ákos jót nevetett ezen. - Most még ki is nevetsz, ez aztán a jó! Mondhatom, - Ne haragudjál, csak mulatok azon, hogy én milyen tudatlan is vagyok, vagy nem? Egyébiránt meg részletkérdés. - Ez nem az, hanem történelem. Kihozták a kávét, a specialitásukat, amirõl híres a Rádfapusztai gasztronómia, s pazar hidegtál, jó lakomának bizonyult. - Ennyi a titok? - Ez nem elég? Erõt kellett venni magamon, hogy egészen közel merészkedjek a lóhoz, még létrára is föl álltam, azonban ráülni nem tudtam. Pedig biztattak. Elaltatni a lovat, ahhoz bizony értek. - Azt meg hogy lehet? - A füle tövét mind a két kezemmel simogattam, s bealudt a ló. Ja, igen a szeméhez közel. Hamar eltelt a két óra, s befejezve a reggelizést, kisétáltak az istállóba.

Ez az írás 2016. július 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón