Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981- )
Az öngyilkos lány
Olívia éppen bevásárolni indult, amikor levelet talál a leveles szekrényben. Gyorsan fel is bontja. Fûtés számlák voltak. Már alig bírta õket fizetni. A bevásárlásból is úgy tért haza, hogy somlói galuskát már nem vett.
 
Mikor lihegve feltámolygott a harmadikra, épp csengett a telefon. 
 
- Hagyj engem, Miklós, hagyj!
 
S azzal le is csapta a telefont. Olíviának még mobilja sem volt, nagyon különleges lány õ. Miklós üzletember volt, jól keresõ férfiú aki - mivel több szerelme volt - azt hitte bármit csinálhat a lányokkal. Na de ott is hagyták nem véletlenül. Ennek a Miklósnak Olívia tetszett a legjobban. Azonban le kellett mondania róla. 
 
Egy hivatalban dolgozott, mint titkárnõ. Két napja szabadságon van s nem is akart visszamenni dolgozni. Maga alatt volt. Másnap már idegláza is volt a gondok miatt. Fogta a tõrt s hasba szúrta vele magát. A szomszédok még aznap este észrevették a lányt, amint a konyhában ájultan és vérbefagyottan fekszik. Azonnal hívták a mentõk után a lány édesanyját, Szilviát. Természetesen a mentõsök már nem tudtak rajta segíteni. 
 
Szilvia otthon zokogott s azt mondta magában:
 
- Nem kellett volna elengednem albérletbe! Miért is tettem? Naiv asszony vagyok!
 
Pedig már fél éve ott lakott. Olyan elesett lány azért nem volt Szilvia, csak szegény, mint a templom egere. Miklós is megjelent a temetésén, de Szilvia gyûlöletes szemekkel nézett rá. A temetés után odament hozzá s letekert neki egy nagy pofont. 
 
- Miért bánt engem asszonyom?
 
- S maga miért bántotta az én lányomat?
 
Miklós nem válaszolt. Szilvia hazament, ki már özvegy volt s végig gondolta az egész életét. Egy lányt felnevelt végül is, de huszonöt évesen befejezõdött az élete. Pedig milyen vidám kislány volt õ! Nem tudta Szilvia, feldolgozza e majd a történteket. Õ volt a mindene. Milyen jót politizálnának most õk kettesben. De az élet könyörtelen, felnõtt ember volt, de öngyilkosnak azért nem kellett volna lennie. Szilvia ezután - a temetés napja után - rendszeresen megivott fél üveg bort. 
 
Mikor már az alkoholizmus útján járt, bátyja Erdõs Kálmán jobban odafigyelt rá. Nem engedte hogy igyon. 
 
- Felejtsd el a lányod, mert magad is tönkreteszed!
 
Aztán Szilvia ahogy leszokott az italról, lányát is kezdte elfelejteni, de úgy, hogy közben orvosi, pszichológusi segítségre szorult. 
 
Még a kezelésre is elkísérte bátyja, hiszen maga nem tudott uralkodni már magán... 
Ez az írás 2016. július 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón