Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Egervári József
(1962- )
Megbocsátás
Egyik kezével megkapaszkodott a sötétbarna, faragott komód szélében, a másik, akár egy kiszáradt, letört faág, szinte élettelenül lógott a teste mellett. Bokájáig lecsúszott a nadrágja és az alsónemûje, égetõen forrónak érezte lábai között a puha, nagy, sz?rös kezet. Lábai remegtek, az ájulás határán szédelgett.
 
Domenic atya elõtte térdelt, másik kezével felhúzott reverendája alatt matatott.
 
- Féld az Istent fiam, a megbocsátás az a legfontosabb, Istennek legjobban tetszõ emberi cselekedet - hörögte elfúló hangon, miközben kidülledt, vörös szemeit a fiúra meresztette.
 
A fiú lopva felnézett a sekrestye falán szenvedõ Krisztusra, aki mozdulatlan, halott szoborszemmel bámult vissza rá. Az oldalán egy furcsa, szabálytalan, zöld folt éktelenkedett.
 
- Hol a fenében kódorogtál ilyen sokáig? - üvöltött rá apja, s azzal a lendülettel le is kevert neki egy pofont. Ittas volt, vörösen, véresen villant fáradt tekintete. Érdekes, hogy az állandó részegségben is elfáradhat az ember, gondolta a fiú, s igyekezett apjától minél távolabb helyet foglalni a konyhaasztalnál.
 
- Ne bántsd már mindig, te állat! - horkant fel anyja dühösen. A babfõzelékkel teli, gõzölgõ lábast az asztal közepére helyezte, majd kenyeret szelt. Éles, hosszú, vékony pengéjû, hegyes kés volt a kezében, jól megmarkolható erõs nyéllel. A férjére nézett. Régen eltûnt már a szerelem. Csak szánalmat érzett.
 
- Domenic atyánál járt. Ott legalább nem tanul rosszat, meg legalább tanul valamit, mert tõled aztán semmi jót nem láthat.
 
A fiú imádta a babfõzeléket. És imádta anyját is. Soha nem beszélgettek, de nem is érezte szükségét. Úgy hitte, kimondatlanul is értik egymást. Már nyolcéves volt, nem olyan nagyon sokára felnõtt lesz, s apja soha többé nem fogja pofon vágni. Ebben biztos volt.
 
- Már nagy vagyok, majd egyedül - súgta kedvesen anyjának. Megvárta, amíg lefekszenek aludni. Még langyos volt a tûzhelyen lévõ fazékban a fürdõvíz. Beleállt a nagy, fehér, zománcos lavórba, és sokáig szappanozta magát.
 
- A megbocsátás, az a legfontosabb, Istennek legjobban tetszõ emberi cselekedet - mormogta.
 
Aznap este nehezen jött álom a szemére.
 
2010
Ez az írás 2016. július 6-án került a NapSziget honlapjára.
 
Egervári József további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón