Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Lám Etelka
(1949 - )
A zenebohóc
Júlia csendben ült édesanyja mellett, aki nagyon betegen feküdt az ágyban. Már nem beszéltek, szavak nélkül is komunikáltak. A délutáni napfény egy kis aranyló sugara belopakodott a lehúzott zsalu rései között, reményt nyújtva a betegnek a megpróbáltatás és szenvedés végéhez. Kezük összekulcsolódott, határtalan béke és nyugalom áradt szét a szobában. Hirtelen kinyilt az ajtó és megjelent Ágnes, a húga, halkan intett Júliának. Igen, most el kell mennie, de siet vissza. Aggódva eresztette el a mama kezét, emlékeibe bevillant, mikor õ volt beteg és milyen megnyugvást jelentett neki anyja simogató keze. Egy kis mosolyt varázsolt arcára Júlia és megcsókolta anyja homlokát.
 
Sietve hagyta el a lakást, rohant végig az utcán. Anyja arca lebegett elõtte, végig suhant a gondolat, hogy visszafordul, de nem tette. A lábai vitték tovább, szinte rogyadozott a térde, vagy tíz perc kiesett az emlékezetébõl. Hirtelen azt látta, hogy már bent van a kórházban a gyerekosztályon. Mária nõvér üdvözölte, hogy siessen, a gyerekek már várják.
 
Gyorsan átöltözött, felvette a bohócruháját, arcát kifestette, a trombitáját átölelte és bement a gyerekekhez. Szinte el is felejtette a napi eseményeket, mikor a gyerekek csodálkozó és szomorú nagy szemeit meglátta. Trombitálva és táncolva varázsolta elõ a kis plüss macikat a nagy kockás zsebébõl. A pirosra festett nagy orrát megcsavarta és körbe-körbe potyogtak le a padlóra a színes pattogó golyók. Két kislány és egy fiúcska szaladt hozzá, hajuk nem volt a kezelések miatt, de eltûnt a szomorú tekintet. A gyerekek kacagtak, hozzá bújtak és ekkor megcsörrent a mobiltelefonja, csak üzenet volt. Ágnes írta: anya elment, eltávozott... Júlia többször is elolvasta, nézte a betûket, szavak értelmét elõször nem is fogta fel... majd az ölében ülõ gyerekekre nézett és két könnycsepp gurult le az arcán és vidám nevetéssel, trombitálva folytatta a játékot...
 
Göteborg, 2015. február 13.
Ez az írás 2016. június 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Lám Etelka további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón