Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fellinger Károly
A szolgálólegény aranya
Ha hiszitek, ha nem, túl az üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a nevezetes Kenderközben élt egy Farkas nevû ember, aki a Vágfarkasd nevû falut alapította. A kender hegyén egyensúlyozó apró kenderikérõl is elnevezhették volna a falut, vagy a dinnye paradicsomáról, Tubukóról, ahol a Csingi-tó cigányai a legízletesebbnek tartják a dinnyét és a káposztát. Ám a Farkas családé lett az utolsó szó.
 
Vágfarkasd környékén a Pásztorik nevû dombos szántó volt a legalkalmasabb a Kis-Duna és a Vág áradásai idején búvóhelynek.
 
Valóban, itt és a tölgyerdõben bújtak meg az emberek, hol a török, hol pedig az ár elõl, az öreg fatörzsek alá rejtve kis vagyonkájukat. A Pásztorik-dûlõ volt a pásztorok kedvelt itató-legeltetõ helye.
 
Egyszer a gazdag Anda család egyik szolgálója, még a verebek is azt csiripelik mind a mai napig, szántás közben egy cserépedény aranyat talált. Örült a legény. Mindig aranyat szeretett volna mosni a Kis-Dunán, hogy meggazdagodjék. Amikor Nagyfödémesen a Kis-Duna medrében, szemben Tonkházával, a mai Madarász közelében nekifogott az aranymosásnak, leállították. A bérleti jog egy forintba került, de neki ennyi pénze sem volt. 
 
Most meg úgy meggazdagodott, hogy övé lett a csillagos éjszaka! De kicsit dódé volt szegény feje. Elment a faluban a leányhoz, akit szeretett.
 
- Itt van, Mari, hoztam neked valami szépet! - és egy aranyat dugott a markába. 
 
Mari is az Anda családnál volt szolgáló. Anda tekintetes úr egy nap rajtakapta, amint gyönyörködik az aranypénzben. A lány, mikor meglátta a gazdát, gyorsan a köténye zsebébe rejtette az aranyat. A gazda oldalát furdalta a kíváncsiság.
 
- Mi van a zsebedben, Mari? - kérdezte tõle.
 
 A leány megijedt, nehogy a gazda azt gondolja, hogy lopta valahol, hát elbeszélte, hogy õ bizony a párjától kapta az ajándékot. A tekintetes úr rögtön behívatta a szolgálólegényt. Ott volt az egész Anda-család.  Leitatták, szép szóval dicsérték, míg végül rászedték, hogy mondja már meg, hová rejtette a kincset. A legény elálmosodott, s még mielõtt eltette volna magát másnapra, kibökte:
 
- Lámpával sem találná meg az uraság, de oda ástam el az öreg vadkörtefa alá.
 
Ez kellett csak a zsarnok Anda gazdának! Éjjel õ maga lopódzott ki a vadkörtefához, kiásta a cserépedény aranyat és elrejtette. 
 
Másnap a szegény balga dódé észrevette, hogy meg van mozgatva a föld a vadkörtefa alatt. Gyorsan hozott egy ásót, és elkezdett ásni a fa alatt. De bizony nem talált ott semmit! Eszébe jutott, hogy az este az uraság itatta le. Arra már nem emlékezett, hogy õ mit is mesélt a gazda házában, de éppen ettõl esett most kétségbe. Futott hazáig.
 
- A gazda ellopta az aranyat, amit találtam! - mondta sírva az anyjának. 
 
Lángra borult az anyja arca.
 
- Anda tekintetes úr? Na, ne sírjál. Ezt nem hagyom annyiban! Lándzsát török én a fiam érdekében. Szélesföhenyi homokot szórok az Anda szemébe!
 
S már ment is a Sár utca mocsarai közé, varázsfüveket szedegetni.
 
A fiának még visszakiáltotta:
 
- Addig menj és mosakodj meg a Kikiri-tóban a felvégen, majd a Bohony-tóban, ahol három hóka aranyló van. Nyergeld fel a legszebbiket, hogy meglátogathassam a gazdádat.
 
Így is tett a szolgálólegény. Csodák csodájára, még a három hóka aranyló is elõkerült. Pedig eddig úgy tudta, hogy ezek csak a mesékben léteznek.
 
Felnyergelte a legszebbiket, s hazalovagolt vele. Otthon átadta az anyjának, aki nyeregbe szállt, és ment egyenesen Anda gazdához.  Leszállt a paripáról, szétszórta a varázsfüveket az udvaron, s így kiáltott a gazdára:
 
- Ha már a tudatlan gyermektõl elvettétek a pénzt, hát költsétek patikára!
 
Ég és pokol. Az átok hatni kezdett. 
 
A család mindegyik tagja elõbb megkopaszodott, majd földig érõ golyvája nõtt. Az irigység lótetûvé változott bennük, s felzabálta a májukat és a veséjüket. Rövidesen írmagja sem maradt a családnak.
 
A szolgálók mind otthagyták õket, jószívû gazdákra leltek.
 
Kicsi veréb, száraz ág, így gyõzött az igazság.
Ez az írás 2016. június 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Fellinger Károly további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón