Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fellinger Károly
A megpatkolt boszorkány
Hol, hol nem, a kacsalábon forgó kastély leghátsó kertjében állt egy uradalom. Ott meg nem volt elég, hogy a szolgalegények egész álló nap robotoljanak, még éjjel, az istállóban sem jöhetett álom a szemükre. Az egyik legény éjszakánként arra ébredt, hogy a társa segítségért kiabál.
 
- Valaki a mellemen ül, segíts, komám, mert megfulladok!
 
Amikor meggyújtotta a komája a mécsest, senkit és semmit sem talált. Egyszer aztán helyet cserélt az ágyon a társával, s vele is megtörtént ugyanaz. Ekkor már nem vették tréfára a dolgot.
 
Összebeszélt hát a két szolgalegény, és felkeresték a falu kuruzslóját. Az meg elmagyarázta nekik, hogy ez bizony boszorkány mûve. Sõt azt is mondta, hogy az õ idejében a boszorkányok nem csupán az ágyon ülték meg a legényeket, hanem olykor ellovagoltak velük egész az ördöglyukig.
 
Aztán így folytatta a vén kuruzsló:
 
- Éjszaka, ha megismétlõdik a dolog, közületek az, akit nem nyom a boszorkány, a gatyamadzagjával kösse be jó erõsen az istálló ajtaját. De errõl nem szabad tudnia a boszorkánynak!
 
Így is történt. Éjjel, mikor a fiatalabbik legényke mellére ránehezedett a titokzatos hárpia, az öregebbik, uzsgyi, felpattant, gyorsan kioldotta a gatyamadzagját, s bekötötte  vele az ajtó kilincsét. Utána rögtön mécsest gyújtott, de a boszorkánynak már hûlt helye volt. Meghökkenve látták azonban, hogy egy idegen ló áll a gazda két pár lova mellett. Felkantározták hát a legények a paripát, gyorsan elvezették a legközelebbi kovácshoz, hogy patkolja meg a leghegyesebb patkószögekkel. A kovács csodálkozott ugyan az éjjeli látogatókon, de nem utasította el õket. Patkolás után a legények visszavezették az istállóba a tarsi sörényû, hófehér állatot, s beállították a két pár fakó mellé.
 
Már kakaskukorékolás elõtt talpon voltak, s elsõ dolguk lett, hogy a paripát szemügyre vegyék. A ló azonban eltûnt, mintha csak a föld nyelte volna el.
 
A reggelinél aztán csodálkozott a gazda, hogy a minden hájjal megkent anyósa nem ül az asztalnál. Meg is kérdezte, hogy mi történhetett vele, hiszen este még annyit zsörtölõdött. Amikor benyitottak a szobájába s lehúzták róla a dunyhát, majdnem megfagyott a vér az ereikben. Az öregasszony ott nyögött az ágyon - kezein és lábain patkó éktelenkedett.
 
A történtek után a gazda az ördöglyukba hajította az öregasszonyt, hátha az ördögök öreganyjának jobban megteszi, mint anyósnak. 
 
A két szolgalegényt olyan sok pénzzel jutalmazta meg, hogy többé nem kellett szolgálniuk. Házat vettek és földeket, megnõsültek. Nem is aludtak többé istállóban, úgy éltek, hogy a kiskirály sem él jobban!
Ez az írás 2016. június 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Fellinger Károly további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón