Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Fellinger Károly
A nyúlpatkó
Hej, a rézangyalát neki! Bizony erõsen mulatott a szegény legény a kukoricacsárdában. Meg is feledkezett a csárda elõtt álldogáló lovairól meg a kocsijáról. Amikor már jó kapatosnak érezte magát, úgy döntött, iszik még egy utolsó kupicával.
 
Eközben a helyi zsiványok - ahogy a rendes zsiványokhoz illik - elkötötték a két pej lovacskát. A kocsit pedig meglökték, hadd guruljon az erdõ felé.
 
Amikor a szegény legény kilépett a kukoricacsárdából, kétfelé álltak a fülei. Úgy vélte, a lovai megbokrosodtak, s az erdõ felé tartanak.
 
- Hé, Ráró, hej Sári! - ordibálta, de mindhiába. A kocsi nekiment egy bodzabokornak. Akkor látja a legény, hogy két nyúl fut ki a kocsi mellõl. Hirtelen meglepõdött, de meg is nyugodott, mert eszébe jutott, hogy húsvét van. 
 
- Biztosan átváltoztak a lovaim nyulakká... - mormolta maga elé. - Ezt értem. De nézzük csak azt a kocsit...
 
Mikor odadülöngélt a kocsihoz, hát mit lát a poros úton? Patkónyomokat!
 
- Hisz ezek patkolt nyulak voltak! - csapott a homlokára. - Csak a patkónyomokat kell követni, s máris tudom, hogy merre futottak!
 
Dülöngélve elindult a patkónyomok után. Addig ment, addig dülöngélt, míg beért az erdõbe. Ott aztán csak a zöld füvet látta az úton, nyomokat sehol. De nem adta fel. Nézte, egyre nézte, keresgélte a fûben a patkónyomokat. Addig keresgélte, míg a végén a füvet se látta. Nem is csoda, mert közben besötétedett. Ez volt a szerencse! Mert ha nem sötétedik be, a kapatos szegény legény máig is keresné a megpatkolt nyulak lábnyomait. Akkor gondolt egyet, nagyon rövidet! Azt gondolta, ha már este van, hát lefekszik aludni. Le is heveredett rögtön egy hatalmas tölgyfa tövébe. Ahogy leheveredett, már aludt is. Még hogy aludt! Úgy horkolt, hogy a mókusok felriadtak álmukból.
 
Reggel madárcsicsergésre ébredt. Na, akkor aztán azt se tudta, hol van, hogy került ide? Föltápászkodott, és addig ment, mendegélt, míg kiért az erdõbõl. Mikor meglátta a kocsiját, eszébe jutott, mi történt a lovaival az este.
 
- Most már mindegy - csapott egyet a kezével. - Majd csak elkopnak egyszer azok a fránya patkók, és akkor visszatérnek a nyulakká változott lovaim. Akkor pedig én fogom megpatkolni õket!
 
Hiszitek vagy nem, ezt nagyon komolyan gondolta a legény. Mert azóta õ a falu nyúlpatkolója. Csak éppen munkája nincs. Egész nap ül, várakozik, hátha betéved egy nyúl, akit megpatkolhat. És várja a nyulakká változott lovait. Egyszer úgyis hazajönnek! 
 
Aki nem hiszi, okuljon a történtekbõl.
Ez az írás 2016. június 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Fellinger Károly további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón