Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Novák Imre
(1953 - )
Akik nem tudták átvészelni
Egy nõi és egy férfi szöveg
4. rész
Férfi: Gondoltam valamit. Csak eszembe jutott. Elképzeltem...
Nõ:    Ne mondd el! Ördög vagy! Nem akarom, hogy megronts!
Férfi: Nincs, akinek elmesélhetném.
Nõ:    Elvesztetted a hiteledet. Elbazilikáztad.
Férfi: Többször megváltoztam már.
Nõ:  Senki sem tud megváltozni. Marad, amilyen volt. Nem is hiszek a megváltozó férfiakban.
Férfi: Ez azért van, mert változásaim tökéletlenek. Neked ajándékozzam a belsõ szerveimet?
Nõ:   A húsod és a csontjaid sem kellenek.
Férfi: Tapintatlan vagy. Unom ezt az illúziótlan küzdelmet.
Nõ:   Alantas tûnõdéseidet hallgatom.
Férfi: Mindig történhet baj. Mi olyan országban élünk, ahol fel kell készülni arra, hogy bármelyik pillanatban nem lehet vízhez jutni, ezért is mindig tartalékolni kell.
Nõ:    Én azt keresem, hogyan lehet szellemivé tenni Jézus szenvedését az isteni szeretet által.
Férfi: Ezekre csak légbõl kapott válaszokat lehet adni. Nagyapám egyszer rálépett a spirituális útra, rendszeresen beült az uszoda után egy templomba, gyógyvizét letette a bejáratnál. Meditált vagy imádkozott. Egyszer ellopták a korsóját a gyógyvizével. "Itt is lopnak, ide sem jövök többet" - mondta, és ezt tartotta haláláig.
Nõ:   Mesékkel dús az életünk. Sorsunk végtelen egysoros költemény.
Férfi: Utálom a búcsúzkodást.
Nõ:    Hallod ezt a neszt?
Férfi: Jön valaki?
Nõ:   Talán a hites férjem.
Férfi: A hites.
Nõ: Gyakran rám tör egy érzés, és múltbéli események elözönlik a gondolataimat. Ilyenkor rád is emlékezem.
Férfi: És ilyenkor találkozunk szûk sikátorokban, csakhogy titokban maradjon kapcsolatunk.
Nõ:   Régóta ismerjük egymást. Még kisgyerek voltál, amikor megismertelek.
Férfi: Közel laktunk egymáshoz, majdnem szomszédok voltunk, csak néhány emelet választott el minket.
Nõ:   Meg a szokásaink. Én nem játszhattam veletek, nem engedtek ki közétek, féltettek.
Férfi: Volt még egy másik lány is a földszinten, õ sem jöhetett ki, néha hívtuk, de akkor az anyukája csúnyán leszidott minket, hogy hagyjuk békén a lányát. Ketten éltek, iskolába is csak kísérettel mehetett.
Nõ:  Néha én is láttam. Az iskolában is egyedül álldogált a folyosón.
Férfi: Mindent láttál a gyerekkoromból. Láttad, milyen rosszul öltözött voltam? 
Nõ:   Mindenki rosszul öltözött volt.
Férfi: Te nem.
Nõ: Volt egy-két jobb ruhám. Az apám utazhatott Nyugatra, hozott néhány cuccot.
Férfi: Én csak a szemben lakó lány nagynénjétõl kaptam igazi farmert, fehér papírdzsekit a tornacipõhöz, fekete trikómhoz.
Nõ:  Tudom. A lány évekig a nyomodban volt. Bejáratos volt a mamádhoz is. Sok gyereket akart tõled. 
Férfi: Az egész iskola tudta.
Nõ: A lány a nyomodban volt, te meg csak fociztál a kistéren, rohangásztál a lépcsõn a negyedikre a barátodhoz. Az iskolában álmatag voltál, a korcsolyapályán komoly nagyfiú, aki nem bravúroskodik, csak annyit enged meg magának, ami még nem okoz bizonytalanságot, csak olyan gyorsan megy, amikor még ura a sebességnek.
Férfi: Te nem is jártál arrafelé, és az iskolában is másik emeleten voltál.
Nõ: Sétálni azért jártam a tér és a kisjég környékén, meg a lépcsõn is voltam, amíg az osztálytermünkbe értem. Amúgy rám nagyon vigyáztak a beteg tüdõm miatt, sokat voltam szanatóriumban, meg vidéken.
Férfi: Olyan voltál, mint egy nagylánynak öltöztetett baba.
Nõ:   Ülj ide mellém! Nézz úgy, mintha fényképeznének! Hogyan írnád le magunkat néhány szóval?
Férfi: Olvasott, képzett emberek vagyunk. Gazdag érzelmekkel, tele indulatokkal. Magamról még hozzáteszem, jó szeretõ vagyok.
Nõ:    Én is elégedett vagyok.
Férfi: Anyád irányította az életed.
Nõ:   Anyám sohasem halt meg bennem.
Férfi: Az én anyámat hároméves korában már átküldte a túlvilágra az evangélikus pap, mikor torokgyíkja volt, és az orvos már menthetetlennek mondta. Aztán a szertartás után jobban lett. Nagyanyám Jézusnak tulajdonította a megmenekülését, mert szerinte megesett rajtuk a szíve, mert olyan szépen imádkoztak.
Nõ:   Én is így gondolom.
Férfi: ha óvna valaki minket, nem lennének morbid gyilkosságok, nem lettek volna haláltáborok, atom- és napalmbomba-támadások.
Nõ:  A bennünk szunnyadó káros szenvedélyek, gyilkos vágyak ellen nehéz védekezni. Nincs, aki magunktól óvjon minket. Van egy tanítónõ ismerõsöm, aki annyira ideges lett a gyerekek hancurozásától, hogy tûzgyújtással vezette le a feszültségét. Kocsikat, erdõket, kis faházakat, kukákat lobbantott lángra. Fura lány volt amúgy is, mindenre, amivel elégedetlen volt, azt mondta, hogy "túl lassú, ez túl lassú". A tûz lett az egyetlen gyógyszere, amíg el nem kapták a rendõrök, aztán bezárták. Nem bolondként kezelték, hanem bûnözõként.
Férfi: Néha én is gyújtogatnék, robbantanék.
Nõ:   Még egy gyufát is félve fogsz meg.

Szünet

Férfi: Ismerem a mostani férjedet?
Nõ:    Néha láthatod a tévében.
Férfi: Mi a szenvedélye?
Nõ:   Ha nem kertészkedik, akkor áll a tükör elõtt és vezényel, amúgy belsõépítész. Régi, nevezetes családból származik.
Férfi: Nekem nincs rendes családfám, alakítani kellett.
Nõ:   Mindig értettél ahhoz, hogy hihetõen ferdíts, túlózz, hogy finoman fogalmazzak.
Férfi: Buta gyerek voltam, ha nem találkoztam volna nálam intelligensebb emberekkel, valahol egy gyár mélyén végeztem volna, három mûszakban.

Szünet

Férfi: Odavan érted?
Nõ:  Szerintem van valakije. Tegnap idegesen rakosgatott egy kulcsot, morgott, hogy nála maradt, és reggel viheti vissza abba a mûterembe, ahol éppen dolgoznak.
Férfi: Tud rólam?
Nõ:  Úgy beszélünk rólad, mint a nagypapa antikfaliórájáról, ami ott lóg a szomszéd szobában.
Férfi: Ez természetes?
Nõ: A féltékenység az?
Férfi: Miért nem érzem úgy, hogy megcsalsz?
Nõ:  Túl vagyunk már ezen. Jobban érdekel a naplemenete, az elmúlás, az, ahogy a nap napra száll. Már nem tudjuk se megnyerni, se elveszíteni egymást.
Férfi: Mindannyiunknak megvannak a szeszélyei.
Nõ:    Mit csináltál délelõtt?
Férfi: Lívia elhozta az új ruhaterveit. Átnéztem õket.
Nõ:   Jó ízlésed van, ismered a színeket, az anyagokat, a finomságokat, az elenganciát.
Férfi: Van egy fiatal modell-lány, gyakran jön velem társaságba. Úgy mutatom be, hogy nemsokára Amerikába megy, és ûrhajós lesz. Már kapott is a NASA-tól levelet.
Nõ:   Elhiszik?
Férfi. Ki merné kétségbe vonni? Õ szerényen mosolyog ilyenkor.
Szünet
Nõ:  Nincs a kapcsolatunkban méltóság, de még csak számító érdek sem. Megszoktuk egymást, rájöttünk, nem tudunk együtt élni, külön mentünk, és újra kerestük egymást. Így titokban jobb minden. Ezt csak erõszak szakíthatja szét.
Férfi: Túl vagyunk már ezer szerelmes szonetten. Úgy bámulsz rám, mintha én térítettelek volna meg.
Nõ:   A tudatlanság az egészséges házasélet alapja. A szerelem nem kõsziklákból épül.
Férfi: Õszinte vagyok hozzád.
Nõ:   Én is.
Férfi: Mi már megengedhetjük magunknak.
Nõ:   Igyunk egy kis viszkit!
Férfi:  Mi lesz holnap?
Nõ:   Már a rendõrségen leszel.
Férfi: Komolyan mondod.
Nõ:    Felhívtam õket, hogy elraboltál, túszul tartasz, mert még mindig szerelmes vagy belém, üldözöl, zaklatsz.
Férfi: Ki fogja elhinni?
Nõ:    Ki nem fogja elhinni?
Férfi: Viccelsz?
Nõ:    Kicsit, de vannak benne komoly dolgok is.
Férfi: Éspedig?
Nõ:   A rendõrség. Minden ellenkezésed, csak ront a helyzeteden. Megkértem õket, hogy figyeljenek minket. Hosszú aktánk van már.
Férfi: Ez szándékos félrevezetés.
Nõ:    Komoly elhatározásra jutottam. Nem akarlak tovább szórakoztatni.
Férfi: Megáll az ész! Mindig csináltál valami marhaságot. Egy idõben megszállottan loptál, illetve loptunk, mert rábeszéltél. Hol könyvet, hol konyakot, csak a hecc kedvéért.
Nõ:    Ez is beletartozik együttélésünk hosszú riportjába.
Férfi: Néha elakadtál az életeddel te is.
Nõ:   Hosszú riportot készítettünk egymással életünk során.
Férfi: Szövegeinkben és szeretõinkben élünk tovább.
Nõ:    Már nem bírom az ellentmondásos helyzeteket.
Férfi: Ha festõ lennék, nem te lennél a modellem, hanem veled vitetném a képeket.
Nõ:    Mûvészi sorsnak ez is sors.
Férfi: Számításba jövök még nálad?
Nõ:    Ha majd az elfekvõben tiszta ágynemûért könyörögsz a nõvérnek.
Férfi: Remélem, nem így végzem.
Nõ:  Olyan erõt mutatsz, mint a víz felszínén robogó hullámok, de amúgy el is vesznek belõled, mint ahogy a part elnyeli a hullámok harci kedvét.
Férfi: Olyanokat mondasz, hogy megáll a szívem is.
Nõ:   Még nem értünk a végére.
Férfi: Még tart a színjáték, nincs vége a darabnak.
Nõ:    Csak most én lettem a fõszereplõ.
Férfi: A múltunkat eltávolítod tõlünk?
Nõ:   Mindent megbeszéltem a szomszédokkal. Mellettem tanúskodnak, ha jönnek a rendõrök. Bizonyítják fogságomat.
Férfi: Gusztustalan hazugság lenne.
Nõ:    Még mindig szépnek találsz?
Férfi: Ez most megrendelés?
Nõ:   Nem izgat, ha csalódsz bennem.
Férfi: Sikertelen volt az életünk?
Nõ:   Miért? Jó volt?
Férfi: Talán igen.
Nõ:   Nem csinálnám még egyszer.
Férfi: hangulatod az idõjárási viszonyoktól függ.
Nõ:   Hidegre teszlek.
Férfi: Inkább tegyél próbára. Tudod, bárhonnan lehátrálok.
Nõ:   Csak ezt a húsz évet sajnálom.
Férfi: Szerintem van egy harmadik férfi is a dologban.
Nõ:    Ez csak részletkérdés. Persze gyakran eszembe jut, hogy mással boldogabb lennék.
Férfi: Kapcsolatban vagy titkos hálózatokkal is?
Nõ:   Eddig nálad volt az elõny, most itt van.
Férfi: Balszerencsém volt veled.
Nõ:   Vége az útjainknak. Kezdheted magad szoktatni a rabsétákhoz.
Férfi: Szerettem sétálni, kószálni. Imádtam bámulni a napfelkeltét és tenger végtelenségét.
Nõ:   Emlékszem, Rijekában a botanikus kertben aludtunk, hálózsákban, aztán lehajóztunk Spiltbe, Korcsulára. Micsoda remek tintahalat ettünk.
Férfi: Erdélyben egy kiáradt patak mellett sátoroztunk. Szakadt az esõ, te féltél, hogy ránk szakad a part és elsodor a víz. 
Nõ:   Emlékszem, akkor még hajszesszel dörzsölted a fejbõröd.
Férfi: Szokás volt, mint a szidolozás vagy a vikszelés.
Nõ:    Búcsúzzunk szépen.
Férfi: Történetünk jelképes. Arról szól, hogy ki mit bír elképzelni, elviselni. Nekem itt minden túl nagy. Ócskapiacra való tárgyak vesznek körül minket. Nehezen mozgok. Besüpped a lábam. 
Nõ:    Itt van minden tárgy, ami vonzott minket.
Férfi: Mondjak még valamit?
Nõ:    Most már nem kell. Változtam.
Férfi: Megint gyülekezetet váltottál? Most a szépségen van a hangsúly az erõs hitbéli meggyõzõdés helyett?
Nõ:    Már a férjem is nyomoztat. Megkönnyítem a helyzetét.
Férfi: Nagyon belejöttél a társasági életbe.
Nõ:   Az ûrhajós lányon gondolkodom. Ültél már vele körhintán?
Férfi: Õ csak elméleti ûrpilóta, amúgy modell. Akkor találkoztam vele, mikor csontsovány lányokat kerestem a londoni divathétre.
Nõ:   Jó divattervezõ vagy, gondolom egybõl beléd zúgott.
Férfi: Nem bánom, hogy tehetségesnek tartasz. Én már tizenhat évesen is ruhákat terveztem, és legszívesebben a lányok haját fésülgettem.
Nõ:  Én a macskákat szeretem simogatni, gyerekkorom óta van cicám. Van, aki papagájt, kutyát, halakat tart. Én a macskát kedvelem. Néha a macskák szemszögébõl látom a világot.
Férfi: A macskaetetés beleavatkozás természet körforgásába, a táplálékláncba. Jóllakott macska nem vadászik, így több lesz az egér.
Nõ: Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megleszünk egymás nélkül.
Férfi: Komolyan beszéltél? Jön a rendõrség vagy megelõzi õket a férjed, vagy magánnyomozó vagy a szeretõd?
Nõ:   Elhitted?
Férfi: Ez a jelenet vége? Még szerettem volna errõl egy filmet írni.

Csengetnek.

Ez az írás 2016. június 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Novák Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón