Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955- )
A Balaton szerelmese - III.
A naplemente
 
Andrea a kis kempingszéken, mint minden este elment a mólóhoz és csodálta a naplementét. Emlékezett, s úgy érezte, ilyenkor találkozik férje lelkével, s érezte is, igen õ ott van vele. A Balaton déli partján a víz fodrozódott, s lassan lement a nap. Megvárta még a csillagos eget, s kiválasztott egy csillagot, magában mormolta az imát, s kérte a Jó Istent, gondot viseljen reá és gyermekére. Rabja lett a Balatonnak, a meleg nyári estéknek, azonban, mikor elindult a turisták sokasága, már zavarta a kavalkád, ezért odébb, a szabad strandra tette át székhelyét. Elhatározta naplót ír az érzéseirõl, mi történt aznap vele, természetesen mindezeket angolul, így gyakorolhatta az idegen nyelvet. Tisztában volt vele, tipikus nyelvtani hibát vét, azonban mégis érthetõ volt mindenki számára, már aki hozzájutott a naplójához. Nem írt titkokat, mert amit papírra vetett, önállóan is megállta a helyét. Hazaérve hallva a színpadi zenét, pusztába kiáltotta volna, mi ez a boldogság? Kutakodott önmagában, hová tûntek a régmúlt eseményei? Vergõdött, majd elnyomta az álom, és másnap ismét elindult egyedül fölfedezni a Balaton csodálatos táját. Badacsonyba vezetett az útja, rájött, imád hajózni. A modern hajó nyitott részén foglalt helyet, szerette volna átölelni a világot. Már megértette a rajongást. A szellõ fújta rövid haját, a nap barnára sütötte arcát, s átadta magát eme élménynek. A szomszéd padon ült egy család, külföldiek voltak, s a családhoz tartozott egy szellemileg sérült gyermek. Úgy beszéltek vele, mint az egészségesekkel, fölhívva a figyelmet, ni, egy nagy ponty, ugrott fel a víz fölé, majd hírtelen tovatûnt. Sirályok kísérték a hajót, ez maga volt a földi paradicsom. Elgondolkodott, s példaértékûnek vette, ahogyan bántak a szülõk a beteg gyermekükkel. Õ bizony nagyon szerencsés, mert fia egészséges. A sors osztja a kártyákat, azonban mi választjuk meg, hogyan birkózunk meg a nehézségekkel. Megérkezve az északi partra, kiszállt a hajóból, s elindult a borkóstolók utcáján, hallgatva a cigány zenét. Nem sietett, úgy döntött, itt is megvárja a naplementét. Szerette volna érezni, mindegy, hogy hol van, a választott csillag ugyanúgy ragyog az égen. Az északi part hegyes, völgyes, nem olyan, mint a déli part, a víz hirtelen mélyül, szeretett volna megmártózni, csak hát nem tudott úszni, ezért csak leült némán, csendesen, s egy kis üveg bor kíséretében, élvezte a naplementét, majd a választott csillag ugyanúgy ragyogott.
Ez az írás 2016. május 28-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón