Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Novák Imre
(1953 - )
Akik nem tudták átvészelni
Egy nõi és egy férfi szöveg
3. rész
(A nõ leül a fotelba, el is tûnik benne.)

Nõ:   Legyünk együtt!
Férfi: Túl határozott vagy.
Nõ:    Vágyom az élet szépségeire.
Férfi: Úszni vagy esõben ázni, az csak látszólag hasonló játék a vízzel.
Nõ:   Mintha egy színjátékban lennénk, ahol arról elmélkedünk, hogy mi válthatja meg a világot, a szeretet vagy a terror.
Férfi: Mintha.
Nõ:    Se a terror, se a szeretet nem segít rajtunk. Nem változik semmi.
Férfi: Ezért nincs kiutunk ebbõl az õrületbõl.
Nõ:    Soha nem jutok el színházba!
Férfi: Ugye, nem kell semmit csinálnom.
Nõ:   Hát persze, hogy nem. De én még élvezhetem a társaságod? Olyan jó ez a kispolgári bezárkózás.
Férfi: Személyesebb lettél.
Nõ:   Nincs más megoldás.

(A nõ felhúzott lábakkal ül a fotelban, majdnem elvész benne.)

Nõ:   Mindig a vízcsapot nézegeted.
Férfi: Ellenkezõleg. A szeplõtelen fogantatáson gondolkodom.
Nõ:   Erõsködsz?
Férfi: Az idõ most alkalmatlan rá. Nem is tudom megfogalmazni az érzéseimet.
Nõ:   Ki vagy te?

(A férfi vízért megy a konyhába, visszajön és locsolja a virágokat.)

Férfi: Személyeskedsz?
Nõ:   Igazold magad!
Férfi: Elõbb a körülményeket tisztáznám. Tudod, hogy bárkit tudok utánozni.
Nõ:   Ez is egy arab mondás?
Férfi: Ez most mire jó? Nem tartozunk egymásnak semmivel.

(A nõ kicsit fanyar arckifejezéssel, merev tekintettel figyel, ahogy egy jégcsapot szopogat egy gyerek.)

Nõ:   Már nem vagyok a te kicsi bogarad.
Férfi: Vége egy korszaknak. A szomszédomban lakik egy vak zongorahangoló, a múltkor említette, hogy megismerkedne veled.
Nõ: Úgy érzem magam, mint egy ügyetlen tekézõ, aki már régóta vacakol a bábukkal. 
Férfi. Az utolsó bábu vagyok.
Nõ:    Velem édes kettesben.
Férfi: Egyre mohóbb vagy.
Nõ:   Vigyázz, elveted a sulykot!
Férfi: Fáradt vagyok. Lelki felüdülésre lenne szükségem.
Nõ:   Pedig olyan kedves, szelíd és közvetlen vagyok.
Férfi: Nemrég írtam egy verset. A türelem címet adtam neki. Arról a türelemrõl szól,  amelyet tanúsítunk, mikor szárad és lehullik minden, a férgek is, és zsenge láncfû kúszik föl a sírból, törött madártojás-héjak borítják utunkat. A gyógyító nedvek elpárolognak, lépéseink nyomán levelek száradnak, a torkunkban vírusos lepedék, életet tipró sejtek vajúdnak testünkben, nászunk zilált utódok nyûge lesz, a napból vér csordul, a hajnal megáll, kifosztott útjainkon paraziták ünnepelnek.
Nõ:   Olyan szomorú vagy, mint az a fiú, aki örökre elvesztette a futball-labdát az életébõl.
Férfi: Fertõzünk, vakulunk.
Nõ:   Éhes vagyok. Tintahalat ennék.
Férfi: Sós tallér és praliné van a dínerben. Vegyél, ha kérsz!
Nõ: Tallér és praliné. Akár a tévé elõtt ülõ nyugdíjasok készlete. Én a fonott kalácsot szerettem gyerekkoromban.

(A nõ Kafka A per címû könyvét emeli fel a kisasztalról.)

Nõ:   Most olvasod elõször? Ha én Kafkát olvasok, úgy érzem magam, mintha egy penészes szobában ülnék.
Férfi: Szeretem a komor képeket.
Nõ:   Miattam?
Férfi: Miattad.
Nõ:    Micsoda ötlet ez?
Férfi: "A vádlott sohasem szabad."
Nõ:    Nem kísértelek tovább. Magad is rájössz, hogy a földi lét elsõ mozgatói vagyunk.
Férfi: Újra elhagynálak. Már pletykálják is, hogy már nincs köztünk semmi.
Nõ:   Most már nyíltan hazudunk egymásnak.
Férfi: Az vagyok, amit tenni fogok.
Nõ:    Én pedig az leszek, amit tettem.
Férfi: Ideje, hogy végre megtörjelek.
Nõ:   Nem fontos, hogy minden hõs hõs is maradjon.
Férfi: Egyszerû, nem? Sündisznó ül a szöcske szavában.
Nõ:   Téged vertek gyerekkorodban?
Férfi: Téged is?
Nõ:    Ez olyan, mint egy zavargás.
Férfi: Azt mondod, hogy minden gyerekkori ügyem zavargások sora?
Nõ:    Én csak voltam, növekedtem.
Férfi: És az emberek csak nézték?
Nõ:    Fényben álltam.
Férfi: Tudod, hogy nem mehetsz ki innen?
Nõ:    Én akartam.
Férfi: Hazudsz.
Nõ:   Nem félek.
Férfi: Nincs tõlünk független, kívülálló lélek.
Nõ:    Állatformájú alak vagy, és korlátozod a személyes szabadságomat.
Férfi: Te a szabadságnak nevezed, hogy én itt ülök veled?
Nõ:   Te, tréfálkozó gyilkos, igazi hecc-csináló vagy.
Férfi: Nézd meg, minden használhatatlan körülöttünk. Minden túl kicsi vagy túl nagy, és mûködésképtelen!
Nõ: Szeretnélek megütni, te talpnyaló.
Férfi: Lefejeztetlek.
Nõ:   Most elárultad magad. Gyilkos vagy.
Férfi: Éjjelente denevérek lógnak a ruhádon.
Nõ:   Milyen lehetek még?
Férfi: Bábu, ahogy így elsõre eszembe jut valami.
Nõ:   Pinokkió vagyok?
Férfi: Fából faragott marionett bábu.
Nõ:   Nem védekezek most sem.
Férfi: Nem tudsz választani, mi?
Nõ:    Ne közelíts felém, ne gyere közelebb. Megölsz! Megölsz! Ne gyere közelebb.
Férfi: Ne félj, sós vízbe teszlek, de onnan is kiveszlek!
Nõ:  Úgy beszélsz, mintha ez egy komoly dolog lenne. A létezésemet gátolod. Elveszed minden energiámat.
Férfi: Ne felejtsd el, mindig van választási lehetõség!

(Szünet)

Férfi: Rágyújtasz? Nem akarom, hogy csak a füst jusson neked.
Nõ:    Inkább sakkoznék.
Férfi: Igazad van, én sem dohányozni akarok, inkább innék valamit. Szomjas vagyok.
Nõ:   Hová mész?
Férfi: Lóugrásban megyek a konyhába.
Nõ: Csak megégett gumi-ízû kávét ne hozz, azt még a cukor sem tudja feljavítani.
Férfi: Á, mégsem megyek, leütöttél, eldõlt bábu vagyok. Nem is iszunk kávét.
Nõ:   Te hiszel a barátságban?
Férfi: Tûzbe mennék érted.
Nõ:   Szívvel-lélekkel nõpárti vagy.
Férfi. Kár, hogy korunkból kiveszett a lovagiasság. El tudnál képzelni engem páncélban, lovon?
Nõ:   Lehet, hogy akkor ellenségek lennénk.
Férfi: Ilyeneket mondanak egy ócska diákszerelemben, mikor mindennek vége, és a félelem és harag marja a bizonytalan lelkeket.
Nõ:   Te engem valamiféle lady Macbethnek nézel.
Férfi: Nem tudod átformálni a lényed.
Nõ: Te sem tudod.
Férfi: Érdes vagy, álnok és dõre. Ó, ha tudnád, mennyire nem akarok veled lenni.
Nõ:  Olyan fickó vagy, aki minden nõt meg akar hódítani, aztán alig tudja némelyiket levakarni magáról.
Férfi: Szerencsére olyan tünékeny minden, cselekedeteink romlandóak, testünk a földbe, emlékünk az idõbe merül.
Nõ:    Szétfoszlanak a nimbuszok. Idegenszívûek leszünk.
Férfi: Mi ez? Dogma vagy valóság? Vagy csak visszaütõ kamaszos brutalitás?
Nõ:  Olyan agresszív vagy, hogy érzéketlenné teszel. Pedig nem az erõszakosságoddal van baj, hanem a tálalásával.
Férfi: Eltérõ az érdeklõdésünk, de csak egy marék hamu ideges elõzménye vagyunk.
Nõ:   Ezek csak morfondírozások, amelyek arról szólnak, hogy nem történik semmi, csak egy bûbájos, durva, éteri létezés van.
Férfi: Így vagy úgy?
Nõ:   A véletlen az alapelv.
Férfi: Ezek szerint a széttrancsírozott ember is feltámad?
Nõ:   Protestáns szorgalom és gyarapító vágy kérdése minden.
Férfi: A megértésre épül a gondolkodásunk. A fantazmagóriák és mizériák is valóságot nyernek. Gyakran látjuk magunkat álmunkban. Ami akkor történik velünk, az is életünk része lesz.
Nõ:   A céljaink mindig vonzódást is kifejeznek.
Férfi: A megtévesztésre épül a gondolkodásod, mintha élne valahol egy hasonmásod.
Nõ:   Tudod mirõl gondolkodom? Nem tudom eldönteni, hogy a szamárköhögést a kutyától vagy a disznótól kapja-e el az ember?
Férfi: A végeredmény a fontos.
Nõ:   A világot csak darabjaiban, töredékeiben ragadhatjuk meg, és kísérlet kísérletet követ. Amúgy életünk néhány részletét is mások elbeszéléseibõl ismerjük. Az elõttünk lévõ út olyan, mint egy homorú barlangbejáró.
Férfi: Emberi életünk a gondviselés különös sakkjátéka. És senki nem hisz senkinek.
Nõ:   Ilyen súlyos az állapotod?
Férfi: A benned lakó érzéketlenséget és tunyaságot utálom.
Nõ:   A tudatalattimba kényszerítesz a sunyi kompromisszumokat ajánló támadásaiddal.
Férfi: Az ember boldogságra teremtõdött, és nem arra, hogy páciense legyen egy mentõorvosnak, aki pulzusát méri.

(Szünet)

Nõ:   Hol lakunk?
Férfi: Mindannyiunknak több otthona van. Az egyik, amibe születtünk, és van egy választott vagy elképzelt is.
Nõ:   A kérdés az, hogy hol élünk?
Férfi: Ott, ahol a humanoidokkal teli a világunk titokzatos és láthatatlan kapcsolatban vannak velünk és az állatokkal is.
Nõ:   Gyengül az általános ítélõ erõd. Nehezen reagálsz a környezettedbõl jövõ ingerekre.
Férfi: Szexuális analfabéta vagy.
Nõ:  A biológiai ismereteid a nullával egyenlõk.
Férfi: Fontos vagyok a számodra?
Nõ:   Mint egy sildes sapkának a patent.
Férfi: Tárgymániákus vagy, dunsztod sincs arról, hogy mi fán terem a bizalom?
Nõ:   Mindig a látvánnyal bûvészkedsz. Nálad a tények elszabadulnak a nyers valóságtól.
Férfi: Olyan szabad vagyok, mint egy vándorszínész, és olyan hûséges, mint a táltos Tücsök a Pinokkióban.
Nõ:   Ez még nem elég az Édenbe jutáshoz.
Férfi: Olyan csalódott vagy, mint Pinokkió Játékországban. Mondtam már, szétfoszlott a nimbuszod, és csak a pillanatnak élsz.
Nõ:   Kölcsönös függõségben élünk. Én jöttment alakok rókatáncát nézem, te pedig dekadens entellektüel módjára Degas balerináira emlékeztetõ nõk után rohangálsz, aztán egy lomtalanító nõ szed fel legvégül.
Férfi: Mindannyian lelki vigaszra vágyunk.
Nõ:   Én az Istennel való kommunikációt keresem.
Férfi: Mítoszokkal élünk együtt, és nem tudjuk a határokat.
Nõ:   Ideges vagyok. Nincs befolyásom rád, az eseményekre, sõt még magamra sem. Semmi jót sem tudok csinálni.
Férfi: Én pedig depressziós vagyok és sérülékeny.
Nõ:    Másra vágysz, mint amit teszel. Ezért szorongsz. Harcolj vagy menekülj!
Férfi: Olyan vagy mint egy tûzijáték-zsiráf az égen. Látszol, de nem is vagy.
Nõ:  Úgy élünk, mintha önként jelentkeztünk volna egy vírusfertõzésre.
Férfi. Testünk védekezik, mint mikor hideg vízbe ülünk, és belülrõl fût a szervezetünk. Kár, hogy a félelmet nehéz kioltani vagy elfojtani.
Nõ: Te mindig torzítással védekezel, ezért gesztikulálsz folytonosan. Mozdulataiddal próbálod pótolni azt, amit te sem hiszel el, és mégis állítod. Elkerülõp stratégiát folytatsz. 
Férfi: Ezt is a pszichológusodtól hallottad?
Nõ:  Bárki rájön erre, ha téged figyel. Természetes körülmények között jól láthatóak a jellemzõid.
Férfi: Azt gondolom, hogy nehéz elmondani az életünket. Olyan ez, mint a görög mitológia felnõtteknek. Egy gyerekeknek elmondani könnyû. A néni szomorú, a bácsi kicsit ideges, aztán a néni ideges, és a bácsi szomorú. Ilyen egyszerû, de ha felnõttnek mondod…
Nõ:  Az általános emberi tájékozódás színterein jók lennénk. Egy színdarabban könnyen élhetnénk. Esténként 7-10-ig elviselhet? lenne minden gondunk. Fél 11-kor mehetnénk, ahová akarunk. De így!
Férfi: Többféle elképzelés van a dolgokról, a dolgok kezdetérõl, lényegérõl.
Nõ:    Igazából József Attiláról tudsz mesélni. Jól mondod, ahogy visszajön az intézetbõl, és leül a küszöbre a levesével, és néninek szólítja az anyját. Ezt jól mondod. Mindenkit meghat.
Férfi: Magamtól mindig lophatok ötletet, elképzeléseket. Nagy a kényszer, válaszolni kell.
Nõ:    Nem kell minden kérdésre válaszolni, fõleg, ha személyre szóló.
Férfi: Apolitikus alkat vagyok, saját dolgaim érdekelnek.
Nõ:  Isteni eredetû a természet. Nekünk alkalmazkodni kell hozzá. Olyan végtelen a tér. Olyan végtelen az idõ. Minden lehetséges, de az ellenkezõje is.
Férfi: Engem a szépség és az arányosság vonz. Nekem ez a természetes. A test és a szellem harmóniája kell.
Nõ:   És precíz megfigyelés, valamint igazmondás és bölcsesség. 
Férfi: Miért nem jut eszembe rólad Vénusz vagy egy galamb?
Nõ: Mert már nem a közönséges szerelem vonz. Egy rólam alkotott elképzelést szerettél, vele bújtál ágyba, de csak magadat találtad ott. Pygmailon vagy, de neked nem kelt életre az elefántcsontból faragott megálmodott nõalak.
Férfi: Lesújtottál, mintha villám csapott volna belém komisz moralizálásoddal.
Nõ:  Furcsa viszonyban vagyunk. Egyszer az öcsém vagy, akit én kértem magamnak, és a férjemmé tettem, de másszor idegen vagy nekem, és csak baljós felhõket hozol rám. Mindig mást érzek, ha veled vagyok.
Férfi: Mindig mást érzel. Összetéveszted a múltunk eseményeit, kalandjait az emlékeiddel, a pontatlan visszaemlékezéseiddel. Múltunk már számodra gondolataid terméke. 
Nõ:  Te beszélsz a valóság és a képzelet viszonyáról? Te, aki a Nemzetközi Münchhausen-díjat is megkaphatnád.
Férfi: Hidegháborús gyerek vagyok, cinikus az ünnepek és a hit iránt, mert az mindenkinek mást és mást jelent. És mindenki csak a saját hasznát lesi.
Nõ:   Kár, hogy örök hit, örök ünnep nélkül élünk.
Férfi: Mindig mind a kettõnknek igaza van.
Nõ:   Úgy, mint a bûvészeknek, zsonglõröknek, tárgymanipulátoroknak. És én úgy érzem, hogy akkor sem hiszek neked, ha tudom, igazad van. Vége a férfi és nõ, hím és nõstény egymásrautaltságnak. A társadalmat óvó, jobbító tudósok megtalálták a megoldást. A szaporodást elválasztották a férfi-nõ alaphelyzetbõl. Géntechnológiával a nõk sejtjébõl is születhet utód. Csökken a kockázat szerepe.
Férfi: Elvész a tudatos emberi kapcsolat.
Nõ:    Micsoda humanista vagy! Erkölcs, hit, becsület és vér! A szent meggyõzõdések kora lejárt. A szabadság foka nõhetne, a kiszolgáltatottság helyett vállalható és élhetõ kapcsolatok kellenek.
Férfi: Annyi minden van bennem!
Nõ:   Mennyit érsz? Látok több érdekes személyiségvonást is benned. Egyszer olyan vagy, mint egy pedofil, vagy egy homoszexuális férfi, aki papnak akar állni.
Férfi: Én ezt úgy értem, hogy titokzatosnak látsz. Improvizatív a gondolkodásmódod. Ahogy éppen érzel, úgy értékelsz.
Nõ:   Már mondtam, zsoldos vagy, aki dögkútra jár húsért.
Férfi: Ott is van fehérjeforrás.
Nõ:   És a fertõzésveszély.
Férfi: Világértelmezésünk hangja a basszus és céltalan tûrés a sorsunk.
Nõ: Mi ez az érdeklõdés? Szerelem vagy közönséges tolakodás. Olyan vad a tekinteted! Félek. Szigorú nézésed a népvándorlás korából jön.

(csend)

Ez az írás 2016. május 25-én került a NapSziget honlapjára.
 
Novák Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón