Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A Balaton szerelmese - II.
Az elsõ találkozás a Balatonnal

A vonaton hazafelé csodálták a tájat, az út Erdélyen át vezetett. - Ó, mily csodás táj! - kiáltott Andrea. A vonat lassan ment, mert a töltés mellett a pucér mezítlábas gyermekek kéregettek. Ellentmondás volt a gyönyörû táj és a borzasztó nagy szegénység között. - Látod - szólalt meg Andrea -, ide sem jutottunk el. - Tudod, annyi fölfedezni való van a világban, azt azonban tudom, elõször hazánkat kell megismernünk. S ekkor elkezdett mesélni az elsõ balatoni élményeirõl. - Az általános iskola nyolcadik osztályát befejezvén potom pénzért az osztálytársaimmal az út egyenesen Balatonfenyves-Alsóra vezetett. Elõször a Balaton víz hullámainak fodrozódása fogott meg, s a messze távolban a túlsópart integetett felénk, és megérintett a magyar tenger szépsége. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elfoglalt bennünket Szása, az orosz srác, akibe mindenki szerelmes lett. Sajnálom, hiába tanultunk oroszul, nem tudtam semmit, pedig csak egy nyelv, s Lomb Kató írta Bábeli harmónia, ami azt jelenti, hogy ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, s egyedül rosszul is beszélve lehet idegen nyelven megszólalni. Körülírni, ha nem jut eszembe néhány szó. Ez azonban oroszul nem ment. Mintha akarattal tanították volna úgy az orosz nyelvet, hogy ne szeressük meg, Krasznaja Plóságy, Lenin Mauzóleum, A Vörös tér, ilyenekrõl tanultunk, jó, még a hleba, hogy kenyér, éhen ne haljunk, de a mindennapi beszédre képtelem voltam. A Balaton vizében megmártóztunk, én már akkor anyámasszony katonája voltam, még úszni sem tudtam, azonban nekem találták ki a déli partot, mert sokáig lehetett benne menni, s a nap ugyanolyan szépen sütött, mint Bulgáriában. Eljött a hazautazás idõszaka, s az akkor még a szénnel hajtott mozdony pernyéi szálltak a levegõben, igen, azóta a technika sokat fejlõdött, s muzeális értéke lett eme mozdonynak. - fejezte be Andrea a mondókáját. Férje csak mosolygott, mert õ bizony a Balatont kempingezéssel egybekötve körbe biciklizte. Mennyire elõrébb volt a férje, igaz szülei békességben, boldogságban éltek. Andrea aztán hosszú évekig nem jutott le a Magyar Tengerre. Nem véletlen, hogy így titulálják a Balatont. Az idõutazásban Andrea magára maradt, illetve csak a fia viszi tovább a férje életét. Egy rövid verssel emlékezik Róla: Sajnos elment mellettem az élet, elvesztett szeretet remények, néha hallom a neszezésed, itt maradt belõled egy újabb élet.

Ez az írás 2016. május 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón