Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Makovics János
(1963 - )
Fájdalom
Bátyám van, de még sincsen,
sosem voltunk jóban, két külön
világ, mely messze mint holdvilág.
Kispolgári, kinek semmi baja nem
volt az életben, betegség, szenvedés,
élete mint patak folyt szerteszét.
Házasságba menekült otthonról,
s a gyermek csak a válás lehetõsége
miatt lett, majd a válás s a magány,
s kihasználta szüleit, lelkileg, anyagilag,
s nem adott mást csak fájdalmat, kínt,
mely szülei lelkét-szívét mardosta szét.
Szülei támogatták mindig, házasságban,
válásban, s utána is, ha õk nem lettek
volna, lakni nem lett volna hol, s adósságait
sorra kifizették s támogatták mindig mindenben,
õ pedig csak fájdalmat, szenvedést okozott.
Alkoholista lett, kikelve magábol üvöltözött
oly sokat s óh miket, hamar elfeledve mindazt
amit szülei érte tettek, nem hagyták cserben
ahogy õ a fiát annak idején, lemondva róla, semmiért.
Másokat okol mindazért miket õ okozott, élettársát
sem becsüli ahogy senkit, egoista önzõ gyáva alak,
szembenézni magával nem mer, az alkohol világa
mely tönkreteszi mindenestül, s maga marad magában,
másokat okolva mindazért, mit õ teremtett magának.
Isten ha van, lehet, megbocsát, de én nem mindazért
a sok fájdalomért, melyet szüleinek okozott s okoz
még ma is, és játsza a szenvedõt pedig semmi baja,
van lakása, munkahelye, élettársa, de neki soha
semmi nem jó, csak irigyekedni, panaszkodni tud,
képmutató és oly hazug, hányszor lebukott már
s nem látja az erdõtõl a fát, megöl mindent maga
körül gyûlöletével, haragjával, s mint fába szorult
féreg kúszik mászik máról holnapra a lét peremén,
élete oly értelmetlen semmitmondó, tüzet okád
mint egy sárkány, de jõ majd a végsõ elszámoltatás.
Nem ejtek könnyet érte, megnyugvás lesz nékem,
megmondom õszintén, nem hazudok mint õ,
s nem felejtek semmit, mily sok szenvedést adott,
és sajnálni sem fogom, életen túl, isten megbocsátja
talán, de én nem, mert megtapasztaltam romlottságát,
kegyetlenségét, égõ szavait,melyet szüleimnek okozott
évtizedeken át, de a bumeránk visszajár, odaát.
Ez az írás 2016. május 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Makovics János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón