Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Márton - Vasi Szabó János
Meseregény
1. rész
Kasztalínyia

A szelídgesztenye erdõ fái halványzöldbe és okkersárgába öltöztek. A nap mézszín sugarai az avarig lecsorogtak a mohafoltos barna ágak és langy õszi széltõl billegõ levelek közt. Barnabás örömmel sétált a fák közt, ezt az évszakot szerette a legjobban, amikor ünnepi pompába öltözik az erdõ, s a fák alatt tüskés gubacsaikban gesztenyék tömege várja, hogy fölszedjék. A lombok között itt-ott bekukkantott a kék ég is, az esõfelhõk messze északon maradtak. Barnabás telirakta zsákját, majd vállára vetve cipelte az erdõ szélén álló házába.

De... Álljunk meg egy percre! Ki is ez a Barnabás, aki a derûs õszi gesztenyeerdõt járja? Õ bizony egy derék barnamedve, méghozzá a nagy medvék családjából, kiket az északi hegyen túl medvedzeneknek, itt a meleg délen mareskalloknak hívnak. E medvék ruházata - mivel bundájuk megvédi õket az idõjárás viszontagságaitól - vastag, díszes övbõl állt, melyen a jobb-mancs felõl egy tölgynyelû szekerce lógott. (Csak tûzifaaprításra és a fából ácsolt mareskall ház felépítésére használta.) Másik oldalán bõrzacskó volt teli gesztenyelisztbõl sütött mézes-kenyérrel, és hosszúkás tökbõl készült butykos, amit egyéb híján forrásvízzel töltött.


Szabó Patrícia illusztrációja

Medvedzenföld tiszteletre méltó nemzetségei közt a legelõkelõbb család a dióföldi Mézpergetõ volt, a családfõ Mézpergetõ Klerenc sok évvel korábban elhagyta az északi tájat, és átkelve a Sziklaszeri hágón követõivel Avelánia dombjaira vonult. Mivel ott a mogyoró hamar elfogyott, továbbmentek, így értek a hatalmas kasztalínyiai erdõséghez. Épp nyárelõ volt, a magas fák derékszögben elágazó ágait fényes, sötétzöld levelek takarták, köztük szõrös borostyánszín gubók sokasága csüngött, énekes madarak füttyétõl volt hangos az erdõ. Klerencnek - kit utóbb az "Öreg" megtisztelõ jelzõvel illettek - igen szívéhez nõtt a hely, s a szelídgesztenyefák utolsó ligetei közt emelt házat, a vele tartó mareskallok pedig e ház köré építkeztek. Barnabás, Öreg Klerenc kölyke, jogutóda volt, ám a mareskallok ügyes-bajos dolgainak intézése helyett szívesebben csavargott az erdõben, járta a távoli dombokat, kutatott vadméhek mézelõ odúi után. S mikor eljött az õsz, mint jelen esetünkben is, boldogan vállalkozott az avar közt heverõ makktermés összegyûjtésére.

Barnabás háza a régi út mellett állt, vastag farönkökbõl és faragott gerendákból épült zsúptetõvel. Az utat levélszõnyeg borította, a gesztenyefák sora kísérte. Úgy mondják, ezen érkeztek meg Öreg Klerenc és társai északról, hisz arra egészen a nagy hegyekig visz, vagy még tovább is.  Dél felé átszeli az erdõt, és Klerencvárig kanyarog. (Így nevezték a betelepülés óta városnyivá duzzadt medve-erõsséget.) Barnabás letette a sarokba a gesztenyés zsákot. A kerek faasztalon vékony tölgyfalap hevert, tegnap hozta a klerencvári futár, Kacska Lábadzon. Atyja küldte, õsi medvedzenföldi rúnákkal vésték belé az üzenetet:

Kedves Kölköm, Barnabás! Ha elfelejtetted volna, emlékeztetlek rá, négy nap múlva lesz a Gesztenye Taposás Ideje itt nálunk. S mint minden évben, ekkor tartjuk meg a bocsok felnõtt medvévé avatását, a Szekerce Átadását. Elvárlak népünk nagy ünnepére, mint a kasztalínyiai mareskallok fejedelme, Te nyújtsd át az ifjú mackóknak az elsõ fejszét. (Érkezett óföldröl nyolc hordóval jófajta íriszi ser is.)

Szeretettel, Atyád: dióföldi Mézpergetõ Klerenc

Barnabás rossz szokása szerint jobb-mancsával vakargatni kezdte bal fülének tövét. Hiszen más tervei voltak, azért gyûjtött annyi gesztenyét, azért õröltetett belõle illatos, sûrû lisztet a klerencvári molnárral. Égetett agyagbödönben állt a tavaszi gesztenyeméz, benne az omlós lépviasz. Mert Klerencfia Barnabást mindennél jobban hatalmába kerítette a vágy, hogy elinduljon a ház mellett kanyargó úton a zord északnak, õseinek földjére. Hogy végül Medvedzenföldre érkezve a legnagyobb városában, Íriszben a vén tölgyfák alatt a tarka kövekbõl kirakott utcákon sétáljon. Láthassa a gránit-kútból fakadó hideg Grizilinda-forrást és kortyoljon a messzi földön híres Mókás Medvedzen csárdájának serébõl. Megtegye azt az utat, melyet atyja is járt, csak épp ellenkezõ irányba.
 

Avelánia

Egyetlen medvének se sikerült hosszában átszelni a nagy erdõt, keresztben is több napos menetelés volt. Barnabás ezért jól kilépett, ám délutánra eleredt az esõ, és még a szelídgesztenye fák õszi lombja alatt is elázott. Sötétedés után egy százéves korhadt fa odvában pihent meg. Másnap tovább zuhogott az esõ, az úton sártócsákban állt az avar. A mézes kenyér fogyóban volt, a lépes-mézes bödön is kongott. Estére legalább elállt az égi áldás, Barnabás nem tudta kovával és a taplóval meggyújtani a nedves gallyakat. Elmondott egy fohászt a nagy tûzcsiholó hõshöz, Szikrapattintó Grizilindához, mindhiába. Nyirkos, sötét éjszaka volt, egy útszéli fának támaszkodva kedvetlenül üldögélt. A harmadik nap hideg reggel köszöntött, gomolygó pára kúszott a fatörzsek közé, ám idõvel ligetté ritkult a gesztenyés, s az õszi nap elkergette a fakó ködöt. 

Selymes fû hullámzott, a kikerics halványlila szirmai, a szarkaláb füzérei, a kokárdavirág piros pöttyei és a hosszúra nõtt mezei katáng kék virágernyõi díszítették. Dombok nyúltak a távolba, megannyi zöld hullámtaraj. Barnabás tudta: megérkezett Avelániába. Az út ügyesen kerülgette a buckákat; ahogy délrõl elhagyta õket, az északi lejtõkön terebélyes, néha fányi magas bokrok tûntek föl. Idõsebb hajtásaik Barnabás mancsánál vastagabbak voltak, ám nem ez keltette föl medvénk figyelmét, hanem a rojtos, harang alakú kupacsokban rejtõzõ termés. A legízletesebb csemegék egyike. Éhes volt már azóta, hogy elfogyott a kenyér utolsó morzsája, és megette a maradék lépviaszt, sokáig ropogtatta a csemegét. Miután jóllakott, teliszedte zsákját mogyoróval. 

- Remélem, kedvedre megtöltötted a bendõdet, jó medvém!

Barnabás meglepõdve fordult a vékonyka hang irányába, bizony alább kellett eresztenie tekintetét, hogy meglássa a gazdáját. Jó néhány lépésnyire tõle egy vézna, kajla fülû üregi nyúl ácsorgott, hóna alatt mogyoróvesszõbõl font kosárral, amibõl zöld levélhaj alól piros répafejek kandikáltak ki.

- Kotorékfi Ugrancs volnék, szolgálatodra mareskall uram! - pisze orra a füvet söpörte, olyan mélyen meghajolt. - Ha megtiszteled otthonomat, finom meleg ételt ehetsz.

Tömött gyep borította a dombot, aminek lábánál az üreg bejárata nyílt, tapsi fejek lesték a nagy medvét, ahogy a fûben ülve kanalazta az aranyló petrezselyemlevest és a répafõzelék sûrû masszáját. Azóta nem evett fõtt ételt, mióta elhagyta házát, s a gesztenyeredõt. Mogyorófa pohárból itta a domb mögött csörgedezõ forrás vizét, jobban esett a klerencvári sernél is. Megtörölte száját és Ugrancsnak mondta: 

- Mily fizetséget kérsz e pompás délebédért, Kotorékfi uram?

A nyúl ismét meghajolt, és alázatos hangon cincogta:

- Semmilyen fizetséget nem kérünk. Nagy örömmel láttunk vendégül, hisz mióta Öreg Klerenc és a mareskall sereg elvonult itt délnek, békében élünk a zöld dombjaink üregeiben. Pedig nem is oly régen még a waúcsik-farkas hordák elõl menekültünk. Atyáink idejében gyakran jelentek meg távoli hazájukból, fosztogattak, romboltak és még rosszabb dolgokat is mûveltek... Barackpart kömöndörfoxiaji közül béreltünk föl védõket, ám a zsoldjukat mindég busásan megkérték, s ha sokan jöttek a waúcsikok, õk is elszaladtak.

Barnabás elvigyorodott egy régi emléktõl: még elsõszekercés medve volt, épp hogy kinõtt a bocs korából, mikor farkasok támadták meg a mareskallok fából épült palánkvárát. Télvíz ideje volt, a déli pusztákon elfogyott az élelem, ezért jöttek északra, ám az ordasok drága árat fizettek azért, hogy a barnamedvék készleteire fájt a foguk.

Ez az írás 2016. május 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Márton további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
Vasi Szabó János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón