|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Mondd,
Attila, milyen lenne arcod?
Most. Ma. Itt. Kilencvennyolc évesen. Mondd, lenne még miért megszólalnod? Vagy könny ülne csak fáradt szemeden. Mondd, lenne még miért hozzánk szólnod? Vagy megírtad már minden versedet. Mondd, lenne ma is annyi a gondod, Hogy eldobnád újra az életed? * Meghaltak már mind a proletárok, emlékük úszik habzó vizeken. Versek nem váltják meg a világot. Nem segít az ember az Istenen. Minden, mit szentnek tartottál egykor csupán elavult téveszme mára? Egy költõbõl mit õriz meg a kor? Élete ér többet, vagy a halála? 2003. április 7. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
