Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XLV.
Susanne álma valóra válik?
 
Andreau után Bernard is kilépett az ajtón, s megkérdezte: - Csatlakozhatok hozzátok? - Persze - volt a válasz, így a kis csapat egy fõvel bõvült. - Bemutatom nektek Bernardot. - Üdvözlök mindenkit, s örömmel veszem, ha befogadtok. - Igen-igen - szólt Georges - Andreau már beszélt rólad, foglalj helyet közöttünk. - No észrevettetek-e Bernardon valamit? Mondjuk a járását? - Tette föl a kérdést Andreau. - Miért? - kérdezte ártatlan arccal Ivette, mint aki semmit sem tudna az egészrõl, az intelligens mûvégtagról. - Bizony én is végigjártam azt az utat, mint Andreau, hosszú folyamat ez, de így teljes életet élhetek, ez alatt azt értem, hogy minden sportágat ûzhetek. Én például nagyon szeretek teniszezni. - Nahát! - Én is. - lelkendezett Andreau. - Aztán akkor ez azt jelenti, hogy még síelhetek is? - Igen. - Holnap megyünk lovagolni, velünk tartasz? - Ott a helyem. - Akkor holnap délután. A kis csapat tagjai elfáradtak - s mindenki a szobájába sietett.

Georges és Susanne is elindultak Andreau lakása felé. Susanne belekarolt a férjébe. Lassan alkonyodott, a fák levei susogtak. - Hallod? - kérdezte Susanne -, a fák levei is azt suttogják, szeretlek! - Hm. Akkor is fogsz szeretni, ha már nem leszek? Jelenleg fáj, ha azt képzelem, hogy majd a helyemre lép valaki. - Ne gondoljál most ilyenekre, kérlek! Mit tudni mit hoz a jövõ, s Neked is van még bõven hátra az idõdbõl. Én hiszem. - Susanne rájött, hogy a hõmérõzés eredményét nem árulja el férjének, hogy ne görcsöljön azon, vajon pont akkor megfogan-e a gyermek. Tudta, ha várandós lesz, öröm tölti majd el férje szívét, neki kell diplomatikusan elrendezni a dolgokat. Igen ma lenne esedékes. Elég, ha én szorongok, oh, ezt jól megbeszéltem magammal - s kuncogott. - Min mosolyogsz ilyen jót? - Semmi, semmi, csak eszembe jut a holnap. Beléptek a lakás ajtaján. - Menj, pihenj le egy kicsit - s Susanne gondolkodóba esett. - Nem húzhatom föl a szexi hálóingem, mert akkor tudni fogja Georges, itt az idõ. Spontán kell megtörténnie a dolgoknak - nõi ösztönére hallgatott, s bebújt férje mellé az ágyba. - Nem akarod hallgatni a kedvenc zenédet? - S Susanne máris bekapcsolta a lemezjátszót. Átkarolta férjét, odabújt hozzá. - Maradjál csak nyugodtan fekve. - Ki kellett találnia olyan pózt, ami a legkíméletesebb, s egyben legeredményesebb legyen a cél érdekében. A cirógatásra elfogta a vágy Georgest s fél karjával viszonozta a simogatásokat. A zene szárnyán egymáséi lettek, Susanne tudta, érezte, ha most teherbe esik, akkor ez a gyermek az igaz szerelem gyermeke lesz. Olyan összhang volt kettejük között, ami nem mindig adatott meg, és ez olyan élmény volt, amit nem lehet majd elfelejteni. Gyermek ide, gyermek oda, nem tudtak betelni egymással, s még Susanne sem gondolt görcsösen arra a célra, hogy miért is pont ma, akkor az adott pillanatban közeledett férje felé. Ez az önfeledség áthatotta mindkettõjük minden porcikáját.

Ez az írás 2016. április 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón