Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Nádi Zsuzsa
(1948 - )
Facebook-krimi
Szánkázott lefelé a hírfolyamban Rozi. Dögunalom: bölcs életviteli tanácsok, sárga és kék árokpartra hajló vadvirágok, fekete, szürke, drapp legyek, pókok, darazsak, és már majdnem kikapcsolta a gépet, megakadt a szeme a lánya profilképe alatt egy végtelenhosszú, segélykérõ hangvételû levélen, amit egy Rozi számára ismeretlen, turbános idõs nõnek küldött. Szeretteim rokonaim barátaim ismerõseim, akivel csak egyszer találkoztam (se vesszõ, se pont) Mindenkinek az életében lehetnek nehéz szakaszok családi problémák...
 
Mi a szösz?! Ha segítségre szorul Vivi, miért nem a családjához Fordul? Miért a világhálón üzen több száz embernek. 11:35. Föl már nem hívja, alszanak a gyerekek. Odapötyögi: Együtt érzek veled a bajaidban, bánatodban, szívesen segítenék, ha tudnám, mirõl van szó.
 
Vár. Nézegeti a flamingórózsaszín, halvány porcelánrózsaszín, aranysárga, lángvörös, bordó liliomokat, rozsdavörös és pisztácia-zöld, karcsú bogárfotókat. Hosszan elábrándozik a természet szépségein. Válasz nem jön.
 
Hogy is jönne, nyilall a felismerés Roziba, hiszen Vivi Balatonon nyaral a kicsikkel, a faházba nincs bekötve az internet. Akkor meg ki küldte az üzenetet a nevében, és miért?
 
Tán valaki felfigyelt rá, hogy Rozi a másnapi cseszneki túra részleteit taglalja a klubtársakkal. Azt is tudja, mikor indul a busz a Népligetbõl, be akar törni a lakásába, hogy kifossza. Akkor viszont csakis családtag lehet. Tudja, hogy Vivi vidéken van, Rozi elutazik. Ismeri mindkettejük jelszavát, be tud menni a nevükben a facebookra, levelet küldeni, Rozi útiterveinek részleteit kikeresni.
 
De hisz ez csak a veje lehet! Ugrott ki az ágyból az éj kellõs közepén. Põre hátán végigsimított egy hideg fuvallat. Becsukta az ablakot, magára rántotta bordó-búzakék csíkos köntösét és visszaült a számítógép elé. Bement a lánya idõvonalára. Elolvasta még egyszer a megértésért esdeklõ levelet. Megállapította, magyartalan a megfogalmazása, írásjeleket alig használ, egybe íródott az egész, így nehezen lehet kibogarászni, hogy mire esik a hangsúly. Ezt  nem írhatta a szõrszálhasogató precizitással fogalmazó egyetemi tanár lánya. Kicsit a bing fordító stílusára emlékeztet. Vagy arra, hogy zavarodott elmeállapotban írta valaki. Lehet, hogy a világban nehezen boldoguló veje készül öngyilkosságra, vagy õt kirabolni, míg utazik.
 
Reggel hatra kell kérnie a Népligetbe. Irány vissza az ágyba! Tehát nem a lánya, hanem a veje. Még sincs akkora baj, mint gondolta. Muszáj aludni, hogy a kétnapos strapát kibírja. Nem válthatja meg egymaga a világot. Holnap délelõtt mindenesetre felhívja a lányát, hogy kiderítse a rejtélyes segélykérõ levél eredetét.
 
Ha nem a család üzent, akkor vírus tette be a gépébe a mocskos lábát. Amíg õ kétszer átrágta magát a dagályosan hosszúra sikerített szövegen, valaki lopta az internet-idejét. Le van tojva, gondolja. Legyen vele boldog!
 
Ha pedig a veje volt, aki tudja az e-mail címét és a jelszavát, akkor azalatt az idõ alatt  bele tudott nézni a csoportjaiba, kifürkészte, hogy hánykor indul a busza. Ez de morbid, hogy valakit kifoszt a veje, amíg õ túrázik a Bakonyban. Zongorázzuk végig, gondolja az ágya szélén kuporogva Rozi. A veje, aki sok millió forinttal sáros többeknek, a legutóbb is a családi asztalnál ülve megemelte és a fenekére sandított Rozi nagymamájától öröklött, kézzel festett, aranyozott, kék virágos porcelán sótartójának. Megnézte az alját, van-e rajta gyári márkajelzés, számozás, bármi jel, ami arra utal, hogy értékes. Könnyen megeshet, õ lovasította meg a család raktárából a másik nagymama negyvenkét darabos meisseni porcelán étkészletét, amibõl sosem ehettek, nehogy eltörjék. Azért kis létszámú az esetleges tolvajok köre, mert csak a családnak és néhány kollégának volt a raktárhoz kulcsa, és betörésre nem utalt semmi nyom. Sõt még abban is a vejét gyanúsítja Rozi, hogy a lakás festésekor elemelte és eladta Vivi lányának arany és korall ékszereit. Ha a szobafestõk fosztották volna ki az ékszeres dobozt, miért nem jelentették fel õket? Mivel több szempontból is a võre terelõdik a gyanú, ezért az elutazást megelõzõ éjszakán igen erõs fogadalmat tesz Rozi, hogy súlyos betegsége dacára bosszúból sokáig fog élni. Az õ örökségét nem fogja lenyúlni az a sunyi alak. Hétfõn az elsõ útja a patikába fog vezetni. Pénz nem számít! Vesz Q 10-et, halolajat, máriatövis kapszulát, az egész ábécét magába foglaló vitamint, mindenféle erõsítõt, ami minél tovább életben tartja. Hadd egye a penész a sárga irigységtõl a vejét, hadd sóvárogjon az õ vagyonkájára! Legfeljebb feléli a megtakarított pénzét, legalább arra sem teheti rá a kezét. Egyébként meg rohadjon bele a saját harácsoló bõrébe, füstölög magában Rozi.
 
De ha nem a veje, akkor valaki más fogja kirabolni. Nem ártana valami rögtönzött riasztóberendezést üzembe helyezni.
Ha a veje fosztja ki, felnyithatja kulccsal a lakását, ha tolvaj, akkor felfeszíti az ajtót és belöki. Evidens, hogy az ajtó mögé kell valami irdatlanul csörömpölõ dolgot tenni, amitõl a ház összes lakója talpra ugrik, a jogtalanul behatoló pedig infarktust kap.
 
Megvan! Kiugrik az ágyból. Odaemel az ajtó mögé egy széket, arra tesz egy fazekat, a fazékba egy karcsú, hosszúnyakú üveget, az üveg köré villákat és késeket állít. Visszamászik az ágyba. Megnézi a vekkert, fél négy. Ha most elnyomja az álom, nem ébred fel ötkor és lekési a távolsági buszt. Fuccs a túrázásnak! A várható betörõ könnyen rablógyilkossá válhat. Nem mer elaludni. Fél ötig virraszt a hangulatlámpa fénye alatt. Ha szemhunyásnyit se alszik, hogyan fogja újsütetû szeretõjével átbulizni az éjszakát, aki az elsõ nekirugaszkodásba beletörte a metszõfogát. A szó legszorosabb értelmében, a reggeli kávézást és cigire gyújtást követõen úgy érezte, nem ott van a foga, ahol eddig volt. Belenyúlt a szájába és kiemelt egy nagy agyart. Hogy mi jöhet még ezek után, nem lehet tudni, de Rozi ösztönei azt diktálják, ebbõl a néhány hátralévõ évbõl mindent ki kell facsarni.
 
A lépcsõházból csoszogó, lopakodó léptek hallatszanak be az ajtórésen. Mi van, ha most megy fel a padlásszintre a rabló és megvárja, amíg kilép az ajtón, lerohan, leüti, behúzza alélt testét a lakásba, kifosztja és otthagyja. Nem ártana valami bélelt puhát borítani a fejére, ami tompítja az ütést. Ha pulóvert vagy kapucnit tesz rá, nem látja, ha gepárdléptekkel közeledik valaki. Bármit agyal ki, beretvaéles észjárása rögtön megkérdõjelezi.
 
Jaj! Az aranyak, a készpénz és a bankkártya! Ezeket mind máshová kell elrejtenie, ha a veje készül kirabolni, mert Vivi biztos kikotyogta, hogy mit hol tart.
 
A bankjegyeket becsúsztatja a klaviatúra alá. Az ékszerek felét zacskóban beteszi a kredencbe az üvegek mögé, a másik részét a heverõ belsõ lába mellé. Kitett a polcra egy számozott svájci aranyórát, aminek felírta a naptárjába a sorszámát, hogy könnyebben megtalálják a betörõt. Minden rendben. Indulhat.
 
Majd kiesik zakatoló szíve a medrébõl. Feltódul a vér az agyába, ott zuborog. Reszketve áll a bejárati ajtó mögött. Fülel, hogy hall-e kintrõl neszt. Nem mer kilépni.
 
Öt óra. Ha most nem indul el, lekési a buszt. Elhúzza az ajtó mögé készített, rögtönzött riasztóberendezést. Éktelen csörömpöléssel dõlnek el a villák. Amennyiben nem volt biztos a betörõ Rozi távozásának idõpontjáról, ettõl a zajtól megbizonyosodhat, hogy most következik be.
 
Kilép. Ötöt nyom a sötétbe burkolózott lépcsõház villanykapcsolóján, hogy biztosan világosban érjen le a kapuig. Benyúl, elkezdi húzni a nyikorgó lábú széket a fazékban csörömpölõ evõeszközökkel. Idõnként hátra-hátra pislant, hogy közelít-e felé lopakodva valaki. Bezárja az ajtót és mint a nyúl, rohan la a lépcsõházban. Zajt hall. Benéz a lépcsõsor alá, de nem lát senkit a vödrök, söprûk és hólapátok mellett meglapulni.
 
Irány a kapu. Ott felkapcsol az automata lámpa. Leszalad a lépcsõn a járdára. Reszketõ lábakkal, rogyadozó léptekkel álldogálva, jobbra-balra kapkodva a fejét azt lesi, hogy a por- és vízcseppveretes bokrok közül mikor ugrik ki leütni õt valaki. Zuborogva feltódul fejébe a vér, majd nagy hirtelen vissza a törzsébe, szívét markolászva. A felborult vérellátási egyensúlytól elzsibbad orra, ezt követõen homloka, legvégül két, általában pirospozsgás pofazacskója. Csak nehogy elájuljon lent az úton!
 
Ismerõs kutyás közelít gyömbérbarna uszkárját pórázon vezetve, s mintha sosem látta volna Rozit, úgy ballag el mellette. 
Ez az írás 2016. április 15-én került a NapSziget honlapjára.
 
Nádi Zsuzsa további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón