Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XLIII.
Andreaunak fölcsillant a remény

A lovaglás befejezésével, visszaindultak a szanatóriumba. Elfáradtak, de ez egészséges fáradság volt. Közeledett a Húsvéti Ünnep, s még arra is készülniük kellett. Hamar eljött az este, s épp a kupaktanács összedugta a fejét, mikor Etienne fõorvos - akinek a hivatása volt az elsõ -, kérte Andreaut, hogy fáradjon be vele a szobájába, mert ott várja valaki. - No, milyen meglepetést szánt nekem? - Kérdezte Andreau, a fõorvos a bajsza alatt mosolygott, mikor belépve elõre engedte Andreaut. Egy fiatalember állt föl a székrõl, s bemutatkozott. - Bernard vagyok, a fõorvos úr betege. - Andreau a nevem, én is a fõorvos úr pártfogoltja vagyok. - Kérem, üljenek le - szólt Etienne. - Elõször is kérném Bernárdot, sétáljon, emelje föl az egyik lábát, guggoljon le, helyben fusson - mire Andreau megszólalt: - Csak nem tornaóra fog kötelezni? Hiszen gyógytornára már járok, de ilyen gyakorlatokat én nem vagyok képes végezni. - s lehajtotta a fejét. - Most még nem, de ez a jövõ vár önre. - Hát kötve hiszem, alig hagytam el a botot - s a várt kitörõ öröm helyett csak elkeseredést látott a fõorvos úr. - Kérem Bernard, mondja el, hogy tudta legyõzni a félelmeit, s milyen mûláb segítségével érte el azt, hogy aki nem ismeri, nem is gondolná, hogy mûlába lenne.

Bernard megpróbált egyszerûen fogalmazni, s azzal, hogy egy sorstárs mondja el a hosszú út tapasztalatait, hitelesebb, mint ha csak úgy a levegõbe beszélnének. - Mint te is tapasztaltad, hosszú idõ, míg eljut az ember idáig, hogy teljes életet élhessen. Nincs rászorulva senkire, nem kell bottal botorkálni, vagy netán tolókocsival közlekedni.

Ennek a mûvégtagnak a használatáig hosszú idõnek kell eltelnie, s kitartás, hit, hogy én is meg tudom csinálni, én is eljutok erre a szintre. Nem véletlen, hogy szakmai team összehangolt munkájára van szükség, rehabilitációs szakorvos, gyógytornász, ortopédiai mûszerész, valamint számítástechnikai mérnök. - Tudom, tudom, már ezt csinálom több mint három hónapja. S mintha egy helyben toporognék - türelmetlenkedett Andreau. – Nyugi, beletelik egy év is, mire erre a szintre eljutsz. - Ehhez, nincs türelmem. – Etienne f?orvos úr szeretett volna közbeszólni, de úgy érezte mégsem szabad, s feszengve ült a székén. - Ha nem haragszanak, most elhagynám a terepet - s Andreau kilépett köszönés nélkül. - Sajnálom Bernard, de nem kell Önnek elmondanom, mert Ön is végig járta ezt az utat, próbáljon valahogyan barátságot kötni Andreauval. Tekintse úgy, mintha nem is történt volna meg ez a beszélgetés, keressen közös témát, becsatlakozhatna a lovaglásba, köszönöm, hogy idefáradt. - Ahogy Bernard távozott, Etienne fölhívta Mariet, s elmondta, hogy még szorosabban együtt kell mûködniük egymással, mert Andreau nagyon nehéz eset.

Andreau nem is tudta, mennyi idõ telt el, azonban a kis csapat ugyanott ült és nagyon várta. - Na, mi volt az a fontos dolog, amiért ilyen késõi órában magához hívott a fõorvos. - Bemutatkozott egy fickó, aki ha hiszitek, ha nem, észrevétlenül jár, kel, dicsekszik milyen ügyes. Én magamba roskadtam, mert, ahogy fennkölt hangon mondta, ehhez bizony egy év is kell, hogy erre a szintre eljussak. De kinek van ennyi ideje? Ne is foglalkozzunk ezzel, inkább készüljünk a Húsvéti Ünnepekre. Mi lenne, ha egy kis mesét adnánk el? a többieknek? - Hát nem sok idõnk van már hátra, kérlek Ivette, próbáljál valami vidám történetet írni, s eljátszuk majd, ne érezze senki azt, hogy mi mihasznák vagyunk.

Ez az írás 2016. április 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón