Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Varga László
(1970 - )
Barátság
Ferenc (vagy ahogy önmagát szerette nevezni: Feri) negyvenes, jó kiállású úriember megismerkedett Emesével. Emese elvált, kicsit molett, de szép arcú, szintén negyvenes hölgy volt. Ferencnek tetszett a nõ visszafogottsága, félénksége. Valamiféle finom bájként, ártatlanságként jelent meg elõtte. Sokat randiztak. Mozi, színház, séta... És csakhamar az ágyjelenetre is sor került. Nem is egyszer.
Ahogy teltek-múltak a hetek hónapok, a kapcsolat egyre inkább megszokottá vált, ellaposodott. Ferenc legalábbis így érezte. Nem hivatásos szoknyabolondnak tartotta magát, aki igényli a szabadságot, és nem tûri a túlzott kötöttségeket. Emese pedig már sok volt. Az ártatlanság is, ami kezdetben vonzotta, most már idegesítette. Elege volt már, és szakított a nõvel. Hogy utána mi lett vele? Kit érdekel? Új utak, új kihívások vártak Ferire...
 
Teltek a napok, a hetek, s egyszer csak betoppant a kihívás. Formás lábakkal, vörös magas sarkúban toppant be az életébe. Ahogy felemelte a tekintetét a lábakról, és végigsimogatta tekintetével a nõt, érezte, hogy minden idegszála, minden zsigere buzgó helyeslésbe fog: igen, igen, õ az!
Zsuzsa a hivatalába toppant be ügyfélként. Az alakja tökéletes volt, és amúgy is sugárzott belõle a nõiesség... Mandulavágású, zöld szemeivel pedig szinte felnyársalta Ferencet.
Fantasztikus nõ volt. Talán túl nagy falat is Ferenc számára. Maga is meglepõdött, amikor közeledését Zsuzsa pozitívan fogadta.
Érezte, hogy elveszett... Egy ilyen tökéletes nõ... Egy megvalósult álom...
Találkozgattak. Mozi, színház, séta... a szokásos. De mégis mennyire más! Ez az elragadó tündér egyszerûen bearanyozta az életét. Egy igazi kihívás volt, nem egy tucatnõ! Kihívás, akit meg kellett hódítani. 
Az igazat megvallva a hódítás itt nem csak képletesen volt értendõ. A szex sokáig fel sem merült, de késõbb, ahogy Ferenc pedzegette a dolgot, Zsuzsa mindig a helyes irányba terelte, és éreztette vele, hogy kapcsolatuk olyannyira különleges, hogy a szexualitás csakis a tökéletesen kifejlõdött és megélt kapcsolat megkoronázása lehet. Teltek hát a hetek, és Ferenc függõvé vált. Zsuzsa-függõvé. Randevúk, vacsorák egy tökéletes nõvel, akivel az arcra pusziig jutott ugyan csak el, de az övé volt, csakis az övé!
Vagy mégsem?
Ferenc agyát sötét gondolatok kezdték felhõzni. Zsuzsa idõnként fura kifogásokkal mondott le randevúkat. Néha, amikor találkoztak, elismerõ megjegyzéseket tett más férfiakra. Ez más nõtõl nem zavarta volna Ferencet. De Zsuzsától... Zsuzsától rosszul esett.
Emésztette a féltékenység. Ó Zsuzsa, Te Istennõ! Ne bánts, ne fájdítsd a szívem! De mit is beszélek?! Bánts, gyilkolj, alázz meg... de maradj örökké az enyém!
Nagy felindulásában otthon néha még sírva is fakadt, ahogy elöntötték az érzelmek, s ahogy a kétségekkel viaskodott.
Végül megtörtént. Zsuzsa kirúgta õt.
Kegyelemdöfésként még puhánynak, semmilyen alaknak is nevezte, amikor térdre borult elõtte és a szerelméért könyörgött.
Vége volt mindennek...
Lefogyott, önmaga árnyéka lett, s már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott...
 
Zsuzsa és Emese szokásos vasárnapi kávézással egybekötött locsi-fecsi partijukat tartották a kedvenc cukrászdájukban. Gyerekkori barátnõk voltak. És a barátság nem múlt el. 
- Eszedbe jut még az a barom? Hogy is hívták? ... - tûnõdött Zsuzsa - Ja! Megvan! Feri!
Emese halványan elmosolyodott. 
- Már nem nagyon. 
- Jól is teszi, ha nem jut eszedbe! - mosolygott a kapucsínója mögül Zsuzsa. 
- Hja. - sóhajtott Emese. És természetével némiképp ellenkezve, gonoszkodón megjegyezte: - Talán majd egyszer õ is emberére talál...
- Abban biztos lehetsz!
 
Zsuzsa és Emese szokásos vasárnapi kávézással egybekötött locsi-fecsi partijukat tartották a kedvenc cukrászdájukban. Gyerekkori barátnõk voltak. És a barátság nem múlt el.
Ez az írás 2016. március 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Varga László további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón