ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1950 - ) |
|
|
| Örvös galamb pár fészkel
az ágyamtól három méterre álló
lucfenyõ belsõ ágán. Web kamera segítsége
nélkül is bármikor megfigyelhetem társas életüket.
Ma délelõtt a tojó a fészkén ülve
hátra-hátra sandikálva leste, hogy honnan kerültem
a közelébe. Közben megjött a párja, megetette,
gyengéden megcsipkedte a feje búbját és a nyaka
hajlatát, majd helyet cseréltek. Késõbb egy
ággal tért vissza a hím és beigazgatta a fészek
oldalába. Nem leselkedhetek egész nap az ablakban, mert ha
odébbállnak, magamra hagynak.
Másnap reggel ketten ülnek csendben a fenyõágon, felém fenékkel, azon a néhány ágból összetákolt fészken. Sosem gondoltam volna, hogy két ilyen böhöm méretû örvös galambot küld nekem a Teremtõ a szórakoztatásomra. Újabb és újabb ágakkal napok óta toldozgatják, bõvítgetik a fészküket. Fogytán a türelmem. Mikor fognak már az ágyam mellett a fiókák tátogva sivítozni? Ma a hím elzavarta a fészke körül ólálkodó szarkát. Kiült az ág végébe õrködni. Örvös vérgalambnak nevezte el egy cimborám, akinek elmeséltem a történetüket. Nem értem ezeket a galambokat. Kitartóan ül a tojó az üres fészken, tojás egy sincs alatta, aztán meg órákra eltûnik. Kezdi furdalni az oldalamat a kíváncsiság, hogy a fenekén kívül van-e valami az ágkupac öblében. Nehogy véletlenül meglásson, napok óta háttal ül nekem. Mintha saját szórakoztatására dúdolna, búgó hangon turbékol. Észreveszi, hogy kilesek rá, elszégyelli magát, behúzza a nyakát és abbahagyja a hangoskodást. Másnap reggel Örvöske a párját szólongatva süvöltözik a fenyõfáról befelé a hálószobába. Olyan közel áll hozzám ez az ifjú luc, amin Örvöske ül, hogy hallom a nap hevétõl száradva szétnyíló tobozok pattogását. Közvetlenül az ablakban felállok egy székre, hogy belássak a lucfenyõn terpeszkedõ fészkébe. Észrevesz Örvöske és izgatott totyorgásba kezd. Tojás fehérlik alatta, motyogom boldogan. Csak kékesszürke hátát látom, ahogy rezzenetlenül ül a tojáson vagy tojásokon. Csönd. Dögunalom. Rózsás gyertyácskák meredeznek a lucfenyõ ághegyein, amikbõl tobozok fejlõdnek, friss zöld ághosszabbodások indulnak növekedésnek. Örvöske némán és rezzenéstelenül ül. A különbség csupán annyi, hogy fejjel vagy fenékkel felém. Reggel óta tûz a fejére a nap. Meg se rezzen, csak néha pislog. Lesz itt nemsokára olyan magvak után vágyakozó sivákolással kísért csõrtátogatás, hogy belepistul, aki csak hallja. Zajos szárnyverdesését követõen mindketten a lucfenyõ egyik ágának közepére ülnek, a hím megcsipkedi a tojó feje búbját, eközben szabad rálátás nyílik a fészkükre. Két tojás fehérlik benne. Kimenõt kapott a tojó, elszáll, a hím odatotyog a fészekhez és nehézkesen rákuporodik a tojásokra. Feleslegesen aggódtam Örvöskéért, nem vetette le magáról fészkestül a viharban dülöngélõ lucfenyõ, nem klopfolta ki belõle a lelket a jégesõ. A mennykõ sem csapott belé, rendületlenül ül a tojásain. Egy dolmányos varjú és egy szarka csap le egyszerre károgva és csörögve Örvöskére. A hirtelen támadt zajra felpattanok a hálószobaablak mellé kitett székemrõl és a fészekrablókra szitkokat zúdítva a jegyzettömbömmel feléjük csapkodva elhessegetem a bitangokat. Késõbb két szarka tér vissza, azokat is elûzöm, így akaratlanul önkéntes örvösõrzõvé léptetem elõ magam. Ne félj tõlem Örvöske, szólok ki közvetlenül hozzá a tárt ablakon.. Szétcsapom õket! Most itt álljak élõ madárijesztõként naphosszakat a hálószobaablakban, míg a galambfiókák kikelnek és felnõnek, vagy meg tudják védeni õket? Szerencsémre bezárták a Lipót-mezõt, mert elképzelhetõ, hogy a tucatnyi Megváltó és Napóleon közt hiány adódna egy bugyiban, melltartóban kárpáló madárijesztõre. Tényleg, milyen alapon avatkozom én bele a madárélet farkastörvényeibe? Az éppen a tojásokon ülõ galamb hangos hu-hu-húval hívogatja a párját, s a megszólított a téren álló platánok egyikérõl válaszolgat. Kisvártatva megérkezik és helyet cserélnek a fészken. Aztán megint hu-hu-húzik a tér felõl egy galamb, de a fészken ülõ nem válaszol. Úgy látszik nem az õ párja, vagy nem kér õrségváltást. Hirtelen nagy ricsaj kerekedik a fenyõfa körül. Egy dolmányos varjú és két szarka támadta meg Örvöskét. Átrohanok a nagyszobából és óbégatva elhajtom õket. Mi lesz veled Örvöske, ha elszólít a kötelesség valahova? Felérünk az anyák napi hekk evésbõl a Római partról. A vendégeket magam mögött hagyva sietek a hálószobaablakhoz. A fészek üresen árválkodik. Egy angyalszárny formájú, fehérvégû tollpamacs csüng le a fenyõág két oldaláról. A föld fekete hátán a szétkalapált tojások üres héjrepeszei fehérlenek. Este visszatér az egyik Örvöske és háttal nekem beül tálformájú üres fészkébe. Kisvártatva észreveszi a háztetõ gerincén ácsorgó párját, átrepül mellé, és egy ütemre billegetik fehér sállal szegélyezett kékesfekete fejüket a Duna felé, mintha szavak nélkül beszélnék meg a tragikus esetet. Azóta, ha szárnysuhogást, csapkodást vagy turbékolást hallok, önkéntelenül kinézek az üres fészekre és a landolásuktól kissé lecsupaszult ágra. |
|
|
|
|
|
Elsõ Közlés Írások rovathoz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...ami a NapSzigetbõl kimaradt... |
|
Mûvészek és mûvészetek a világhálón |