Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Andris és a tejeskávé
Andrist Gyula be akarta mutatni Anitának, feleségének. Andris betegeskedõ író volt, aki sikert sikerre halmozott. Gyula igazán büszke volt arra, hogy ilyen barátja van. Épp ezért úgy határozott, hogy kimozdítja õt otthonából s bemutatja neki feleségének.
 
Andris nagyon csendes és zárkózott, mi több szerény srác volt, akinek még az elsõ szerelem se jött össze. 
 
A két barát délután kettõkor találkozott. Andris kiöltözött, Gyula még nevette is.
 
- Nem ünnepségre megyünk! - mondta barátja.
 
- Megyünk vagy nem?
 
Egy macskaköves, fák ágaival behajló úton mentek Anitához s legalább fél órába telt, mire a lány házához értek. 
 
- Itt vagyunk! - mondta Gyula.
 
Andris ritkán szokott vendégségbe járni, ezért egy kicsit izgult, feszélyezett volt. 
 
- Gyere nyugodtan!
 
- Egyedül él a barátnõd?
 
- Persze!
 
Andris szíve ekkor megnyugodott. Gyula átkarolta s azt súgta fülébe:
 
- Csak nyugi!
 
Csengettek. Anita éppen fõzött, máris rohant a kaputelefonhoz. Andris és Gyula felballagtak a másodikra. Gyula még azt sem engedte, hogy az ajtó elõtti rongyon lábat töröljön.
 
- Ne légy már ilyen!
 
Andris máris megilletõdött arcot vágott, majd épp nyitja az ajtót Anita.
 
- Gyertek be!
 
A konyhába vezette õket.
 
- Épp most fõztem lecsót. Remélem ízleni fog.
 
Majd hallgatott s a lényegre tért:
 
-Tehát õ az író barátod!
 
- Igen.
 
Bemutatkoztak egymás nevét elmondva és kezet fogtak.
 
- Ha jól tudom, ti együtt jártatok gimibe is!
 
- Igen, micsoda idõk voltak!
 
- Õ reál tantárgyakból rossz volt ám, hiába olyan nagy zseni!
 
- Na te csak ne beszélj! - okította Andris.
 
Anita nevette. Elõvett három tányért, villát meg pár szelet kenyeret. Enni kezdtek. Andrisnak ízlett a lecsó.
 
- A feleségem nagyszerûen tud ám fõzni! - dicsekedett Gyula.
 
- Igen, és nagyszerû ez a lecsó is!
 
- Nekem hobbim a fõzés! Amúgy mi a polgári foglalkozásod? - kérdezte Andrist.
 
- Postán dolgozom. Nem sok fizetést kapok.
 
- És az írással?
 
Andris torkán majdnem megakadt a lecsó.
 
- Azért egy évben - tehát pár novelláért összesen tízezret. A többiért nem adnak honort.
 
- Ó, szegény!
 
- A postán vannak barátaid?
 
Andris fejét csóválta.
 
- Nekem a férjed a legjobb barátom!
 
Anita mosolygott. Ennek nagyon örült. 
 
- És te mit csinálsz?
 
- Én kozmetikus vagyok!
 
- Azok jól keresnek, ugye?
 
- Hát... Talán jobban mint a postások, de nem lehet általánosítani. 
 
Ahogy megették a lecsót, Anita egy tejeskávét készített mind hármójuknak. Andris nem szerette, de azt hazudta a lánynak, hogy megissza. Mikor készen lett, kis csészében a két barát elé rakta. Gyula elkezdte inni.
 
- Kicsit forró!
 
Andris meg a kanállal kevergette. Anita éppen WC-re akart menni s így azt mondta: 
 
- Ne haragudjatok, a WC-re kell mennem!
 
Andris fogta a tejeskávét s kiöntötte a csapba. Gyula nem értette mirõl van szó.
 
- Neked elment az eszed? Mit csinálsz?
 
- Nem szeretem a kávét!
 
- Te tényleg beteg ember vagy!
 
Anita hamarosan visszajött, kezet mosott s feltûnt neki hogy Andris ilyen hamar megitta a forró tejeskávét. Õ azt hazudta:
 
- Ó, én imádom!
 
- Csinálok még egyet ha kell!
 
- Nem - mentegetõzött Andris - ez éppen elég volt!
 
Gyula zavarban volt, teljesen elpirult. Anita imádta a tejeskávét ezért azt mondta férjének:
 
- Gyula csinálok még neked egyet!
 
- Nem! - kiáltotta hirtelen, mint aki besokallt. - Andrisnak még rengeteg írnivalója van, ugye? - nézett mérgesen barátjára.
 
- Ja, persze! Egyszerre több kéziraton dolgozok!
 
Gyula megitta az egész csészét, majd távozni készültek. 
 
- No jó, ha mentek, akkor mentek!
 
A két barát kabátját fogta s elbúcsúzott. 
 
- Elkísérem Andrist haza, aztán visszajövök hozzád drágám!
 
- Rendben!
 
- Köszönjük a vendéglátást!
 
Ahogy az útra kiértek, Gyula leszidta barátját:
 
- Miért nem mondtad, hogy nem szereted a tejeskávét?
 
- Mondanom kellett volna!
 
- Te csak arra való vagy hogy a gondolataidat írd! Nem vagy egy társas lény!
 
- Ne haragudj rám!
 
- Haragszik a fene! Csak máskor õszinte légy!
 
Rágyújtottak, majd Andris háza elõtt Gyula minden jót kívánt aztán ment õ is haza.
Ez az írás 2016. február 4-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón