Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Noth Zsuzsánna
(1950 - )
Pontosan
    Kavargatja a piros zománcozott fazékban a meggyszósz és -leves határesetû állagú, hirtelen piros ételt a kerti tûzhely mellett állva. Fanyaloghat majd kedvére a T. család, hogy ez meg mi a nyavalya?
Nem! Nem, Ferke! Ne gyapáld a kutyát, mert megharap!
Va! Va! Kurjantja Ferike és a yorki hátába csapja a tüskésdrót gubanctalanító kefét. A kutya fenyegetõen hátramorran. Foghíjas állkapcsával odakap a kisfiú praclija irányába.
 
    Köves Tibi, sóhajtja gondolatban a nagyanyja. A sóhajt hangosan szabadjára eresztve, a nevet agysejtjeiben végigcsorgatva. Látnia sem szükséges ahhoz, hogy beleszédüljön a férfi hangjának rezgésébe. Ebbõl a plátóiból se lesz már semmi. Mákszemnyi létalapja sem csírázik.
    Vágtatnék tovább veled az égben - dünnyögi magának Majorosi Marianna szövegét - az álmok foltos indiánlován...
    A kissé pocakos és görnyedt, õsz hajú férfi figurájának emlékképét átfolyatja agytekervényei slagjában, aztán lemondóan búsongva bele búgja a zubogó meggyszószba: Azóta szüntelen õt látom mindenhol - szakad fel szívszaggatóan belsejébõl. - Mereven nézek a távolba - miközben tényleg a gomolyfelhõs égboltra mered szürke-hályogosodásnak indult szemeivel, beleejti a fakanalat a szószba - otthonom kõpokol - bõdül fájdalmasan a gõzölgõ fazék fölött, érzi, hogy a szívnagyobbodásból eredõ ritmuszavara kezd eluralkodni rajta. - Szilánkos Mennyország... - A tizenhat hónapos zömök Ferike ingó medvetáncba kezd a dal ütemére szégyenlõsen mosolyogva.
 
    Nagymama bal bokája külsõ domborán, mintha borbély vágott volna eret, meggylé csörgedezik talpa irányába, jelezve, hogy a szószt magozott gyümölcsbõl készítette. Combja belsején darázscsípés hólyagja sajog. Hát hová döf a Jóisten gaz darazsa!? Pont egy sebzett lelkû asszony combja belsõ selymes fehér húsába, egy fekete véraláfutásos csíkot! Na, nem mintha ezt valaha valaki felfedezné. Felfedezhetné például Köves Tibi, de õ sosem pásztáz az asszonynak arra a testtájára, nem is fog rémülten felkiáltani: Jesszusom! Mi történt a comboddal?
 
    Alattomosan osont Gittába, és áradt szét benne észrevétlenül minden sejtjében a bizsergõ érzés úgy, hogy tudomása sem volt róla. Aztán, mintha varázspálcával suhintott volna rá a felismerés, bárhová megy, bármit csinál, úgy érzi, Köves Tibor ott van mellette. Hónapok óta csordogál a férfi nyomdokvizében. Vergõdik ebihalként a kánikulában elpárolgó pocsolyában, közben a férfi lerázva cipõjérõl a vizet, szikszáraz lábbal elnyargal. Gitta felváltva perzselõdik a férfi oldalán egyre nehézkesebben pipiskedve a trottõrsarkú szandáljában, hol az imént említett pocsolyába beleszikkadva. Enyhület nem éri sose. 
 
    Ha a túlvilágon, vagy akár itt a földi életben belebotlik Ámorba, úgy seggbe rúgja, hogy attól koldul! A fal adja neki a másikat, feltéve, hogy vannak körötte falak. Több bolygón átsüvítve olyan messzire röpül, hogy egyszer s mindenkorra elmegy a leselejtezett öregasszonyok szívének lõdözésétõl a kedve.
 
    Mégis mit képzel az a pejnahajder magáról, hogy csak úgy büntetlenül belemárthatja a nyílvesszõjét egy elmeszesedett szívkoszorúerû matrónába, aztán világ csúfjára magára hagyja?! Bajmolódjon a sebzett, amúgy is a feladatát csak hellyel-közzel ellátó ketyegõjével.
 
     Lelke mélyén háborgó viharok nem bukhatnak felszínre. Oda is lenne a haza becsülete, ha kiderülne, hogy nagymama szerelmes! Egyáltalán senkinek sem jut eszébe megtudakolni, mi emészti. ...elsuhan felettem egy madár - dúdolja - Tátongó szívében szögesdrót, csõrében... - szakad fel torkából önfeledten, aztán visszanyeli a strófa maradékát, még mielõtt rosszallóan ráförmed valamelyik sarja: Ahelyett, hogy itt gajdol, inkább a kicsikre figyelne! Ne másszanak fel a teraszkorlátra, pillekönnyû mûanyagszékekre. Mintha árvák lennének, mind a három kisfiú csupa flekk. De hát milyen legyen az egy, kettõ és négy éves korú kisfiú?! Nem fekhetnek felnõtt korukig pólyába bekötve.
 
     Mintha az elmúlt ötven év huss kitörlõdött volna belõle, ott csordogál agyából kiáramolva, minden sejtjét elérve a csitrikorú lángra vert reménytelen szerelmek perzselése. Belezúgott rég feledett bakfiskora egy megkésett kispasijába, mintha ennek az õ korában lenne egyáltalán létjogosultsága. Csurgó, Bubu és Kamilló figuráját felelevenítve csörgedezik ereiben Köves Tibi. Kis termetû, szép arcú, kellemes hangú, kedves. Felkéri táncolni (már nem Köves Tibor, erre sosem ragadtatná magát svepsz-szlapálás közben, hanem azok a régi kis csibészek egyike), szelíden a nyakába hajtja a fejét, egy darabon elkíséri (még mindig a régi kispasik egyike). Öleli, hevesen csókolja, miközben tisztában van vele, hogy zsenge életkoruk miatt az ágyba bújáshoz semmi esélye...
 
    Imponál Gittának, hogy csak a teste öregedett meg a kispasi típusú férfinak, lélekben megmaradt kamasznak. Bár nem úgy tûnik, hogy olyan bátortalan, aki biztatásra szorul, nem úgy ismeri, mint aki kettõig se tud számolni, inkább hidegen hagyja õt a nõ lángolása. Amúgy övön aluli ütés lenne Gittának, ha kezdeményezésére amolyan na nem bánom, kapja meg, amire vágyik módon, egyetlen alkalommal eszközévé válna, aztán továbbra is, mint annak elõtte, csak udvarias gesztusokban közelítene feléje. Akkor inkább hasztalan izzik hamuvá porladásig. Legalább önérzete nem csorbul. Mit is javall a Hogyan fogjunk pasikat szakirodalom? A kiszemelt célszemély felé, amikor magyaráz, csücsörítsünk kikerekített O-kat. A mi ámulatunk rabul ejti õt is. Na de mire vélnék a kollégák, ha az aktuális munkaátadási  ceremóniát követõ ünnepi fogadáson a vegyes sült tál felett elkezdene Köves Tibor felé csücsörítgetni? Felvenni a légzése ritmusát, ami szintén vonzalmat kelthet, bevállalja, meg az olyan parányi parfûm magára fújását, hogy a férfi kénytelen legyen hozzá közel hajolni, ha az illatpárájában akar fürd?zni. De szemmel láthatóan semmiben sem óhajt vele lubickolni. 
 
    A probléma inkább abból ered, hogy még senki sem fogalmazta meg a Hogyan szokjunk le a pasikról címû szakkönyvet. Gondoljunk alaposan bele, ha letörünk egy vastag, kérges faágat, hiába tesszük vízbe, dugjuk földbe, nem fog gyökeret ereszteni, termõre fordulni. Egy vékonyka zsenge aranyvesszõ, orgona vagy mogyoróág hajlamosabb a virágbontásra és a megkapaszkodásra. Aggodalomra semmi ok, a bibére, porzókra és a méhecskére nem térünk ki. Akárcsak kamaszkorban, a klimax után is két végén égetve a gyertyát, nem jutunk el az eggyé olvadásig. 
 
    A macsó férfiakkal sosem tudott zöld ágra vergõdni. Imponál neki a férfiasságuk, de a kivagyi gorombaság gátakat emelt közéjük. A flörtölõs természetûek csak skalpokat gyûjtenek. Olyan majmok skalpjait tûzik a dárdájuk hegyére, akik bedõlnek a bókjaiknak. Készpénznek veszik, hogy meghal értük a férfi, ha nem kapja meg õket, s ha alkalmat adnak a találkozásra, megfutamodnak.

    Az udvarias férfi szlogenjei is hasonló csapdák. Nehéz megkülönböztetni, hogy udvarol, vagy csupán gesztusokat gyakorol. Az elmúlt félévben annyit perzselõdött Tibor szélárnyékában, a maga kavarta porpalástja fedezékében, hogy odakozmált. Spachtlival lehetne róla levakarni a közösen eltöltött órák emlékeit. Amint vonulnak a felújított birtokon az átadó ünnepségen, olyan érzés keríti hatalmába, mintha a Hölgyek levendulában címû filmben a fiatal zenészt istápoló, még mindig mutatós öreg hölgye volna. Szárnyai alá befogadta a csinos fiatalembert, és a lelkében fellobbanó szerelmet nem elpalástolva, de nem is kiaknázva, ameddig alkalma nyílik rá, érzelmeit gyengéden lebegteti a vele közös légtérben. Annak ellenére, hogy csak néhány évvel fiatalabb nála Tibor, mégsem tolakszik a testközelségébe. Hogy fenntartsa a távolságtartás látszatát, sosem becézi Tibinek, és nem törekszik szüntelen mellette haladni vagy a közelébe ülni, nem kívánja a jó ízlés határát áttörni. Menjen az egész munkaátadás a maga természetes formájában és ütemében, ahogy ez a finom úrinõknél szokás. 
 
    Amivel foglalkoznak, a táj rendezése és építése különben sem egy lóverseny. Minden fázisának megvan a sorrendje és idõintervalluma. Az elvetett fûmagnak ki kell zöldülnie, a bokroknak, facsemetéknek bele kell kapaszkodniuk a talajba, a vízitök gyökerének beágyazódnia a tórendszer fenekébe. A víz színére felteregetniük sima fényes zöld tányérleveleiket. Össze kell hangolni a különféle növények ideális telepítési idejét. Lehetõleg éppen a rehabilitációs munkálatok átadásakor nyíljanak tálszerû sárga virágaik, de egyesek kelyhében már fejlõdjön a kis kerek tököcske. Odaadó figyelmet megkövetelõ komoly szervezõmunka elõzi meg a felújítást.
 
    Az ünneplõ forgatag sétatempójában bejárhatják a dégi Festetics-kastély felújított õsparkjának kacskaringós sétányait a terebélyes vadgesztenyék és az égre törõ oszlopos tölgyóriások árnyékában. Tulipánfák mellett eltipegve rácsodálkozhatnak a majdnem két kilométer hosszú parktóra, amit három patak találkozásánál hoztak létre az 1800-as évek elején. A felújított fehér fahídon átsétálhatnak a kastéllyal szemközti szigeten álló, vörös téglákból épített Hollandi-házhoz... Felfedezhetik a víz 
felszínén cikázó molnárkákat, a riszálva araszolgató vízisiklót, a korhadt fatörzsre nehézkesen felkapaszkodó és visszacsusszanó mocsári teknõst. 
 
    Már majdnem kibukott Gitta száján, hogy milyen bájos a vízitök zöld feszes, koronás termése a szalmasárga balerina-szoknyácskájában, de túl frivolnak találta a megjegyzést és inkább magába fojtotta. Bekukucskálhatnak a Hollandi-ház ablakán, aminek a földszinti termében szállásolták el a reggelente friss tejet adó teheneket. Emeletén a tüdõbeteg grófnõ lakott. Úgy gondolták, az istállóból felpárolgó ammónia jó hatást gyakorol a beteg tüdejére. A grófnõ a kovácsoltvas korlátos és zászlótartós teraszra ült ki ózondús levegõt szívni, aminek jótékony hatásától olyannyira meggyógyult, hogy egészen magas életkort élt meg. Már hogyne hatna gyógyírként az olyan magas fokú gondoskodó szeretet, ami erdõben tavat, szigetet és kis kastélyt teremt neki.
 
    A birodalmi plein air mûvészien tálalva köréjük, viszont a csitrikori heves táncokig, ziháló csókokig sosem juthatnak el a velük hömpölygõk testének kipárolgása közvetlen közelében. Ez az élet fricskája, hogy pontosan azok a kultúrprogramok választják el a gerlére emlékeztetõen búgó hangú férfitól, amik összehozzák õket. Össztánc, egymás nyakába zihálás híján nem ránthatják fel a berozsdásodott zsilipszerkezeteket. Bóklászhatnak ítéletnapig kastélyparkok gyepére könyöklõ ágú õstölgyek közt, tapogathatják végig zúzmóveretes kõpadok címereit, úgy, hogy sosem huppannak le a kelyhébe megpihenni. Hiába a közös tájépítõ szakma, a hasonló érdeklõdési kör, ha kihûlt az ifjonti hevület.
 
    ...múlik pontosan - dúdolja a meggyszószos fazéknak - engedem, hadd menjen - szepegi könnyfátylas barna õzszemekkel - szaladjon kifelé belõlem... Leemeli a piros fazekat a rezsóról, ráhelyezi a kerti asztalon kushadó vágódeszkára, belecsusszantja a fehér zománcos merõkanalat - Villámlik, mennydörög - megbicsaklik a hangja, alig képes felszakadni belõle - ez tényleg szerelem.

Ez az írás 2016. január 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Noth Zsuzsánna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón