Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Varga László
(1970 - )
Alkony
Alkony volt. A szellem elúszott a szürkületben egészen a forgatagig. Átsuhant a kerítésen, a sövényen, a sátrak ponyváin. Láthatatlan kezével leakasztott egy hosszú köpenyt egy fogasról, majd talált egy ezüstmaszkot valahol, és felöltötte õket.
 
A maszk és a köpeny úszott a semmiben, keresett, míg végre megtalálta õt.
 
A nõ egyedül üldögélt egy elhagyatott zugban, távol a lármától. Kissé bódult volt már az alkoholtól és a tánctól. Kezében egy félig telt poharat tartott. Kellemes zsibbadtságot és lüktetést érzett a bensõjében.
 
A szellem közelebb úszott hozzá. Vigyázott, hogy ne ijessze meg a nõt. Végül megállt elõtte. Az ezüstmaszk halványak fénylett az alkonyati fényben.
 
- Gyönyörû vagy! De szépséged annyira tökéletes, hogy már-már megijeszt! - súgta a maszk mögül.
 
A nõ félig tréfásan legörbítette a száját.
 
- Nem szeretem a félõs férfiakat!
 
- De selymes hangod bátorsággal tölt el! - s azzal közelebb húzódott a nõhöz.
 
- A túl rámenõseket sem szeretem - a nõ jobbjával hátrább tolta a maszkot.
 
- Bocsánat Hölgyem! - szólt a lény - De az élet elkapatott, a gazdagság és jólét bárdolatlanná tett, s néha kissé helytelenül viselkedem...
 
- A pénzeddel nem veszel le a lábamról... nem vagyok megvehetõ!
 
- De hiszen majdhogynem koldus vagyok, a lelkem gazdagságáról beszéltem!
 
- Á, egy csóró ne tegye nekem itt a szépet!
 
- Milyen éles eszû vagy, mennyire átlátsz rajtam! Nem lehet Téged becsapni!
 
A nõ szép fejecskéjét kissé imbolyogva, dacosan elõretolta, és csücsörített.
 
- Ne hízelegj, te széltoló! Nem veszel le a lábamról!
 
- Nem hízelkedem! Csak tényeket sorolok... - a szellemhangban mintha kis nevetés bujkált volna.
 
- Á, csak szórakozol velem! - bosszankodott a nõ, és baljával egy hirtelen taszító mozdulatot tett, mintha egy rovart próbált volna elhessegetni. Az ezüstmaszk és köpeny hátrahõkölt.
 
- Dehogyis! - válaszolta. - Azt hittem, jókedvre derítelek!
 
- Te?! - sikkantotta fitymálóan a nõ. - Nincs szükségem rá!... Amúgy is jókedvem van!
 
És nagyot hörpintett a poharából.
 
- Akkor megyek.
 
- Menj!
 
A maszk még jobban hátrálni kezdett.
 
- Mindig ellöksz!... - hallatszott egyre távolodón, egyre halkabban. - ... szerettelek ...
 
- Mi?... Micsoda? - a nõ arca rémültté vált. - Ki vagy? 
 
Felpattant ültébõl. Imbolygott, zúgott a feje, és a távolodó alak felé indult. Az pedig már elveszett a félhomályban és a sátrak árnyékában. 
 
A nõ lépett még néhányat, és a lába megakadt valamiben. A köpeny volt. Lehajolt, matatott, keresgélt a sötétben a hideg, nedves fûszálak között, és egyszer csak megakadt a keze még valamiben. Felemelte. Az ezüstmaszk volt. Éppoly hideg, mint a föld, mint a fûszálak. Nem olyan, mint amit elõbb egy ember viselt. 
 
Megborzongott. Elejtette elõbb a maszkot, majd a poharát. Visszaindult a társaság felé. Az életbe.
Ez az írás 2016. január 28-án került a NapSziget honlapjára.
 
Varga László további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón