|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Tigrisként
lopakodsz a sötétben,
Már-már saját húsodba karmolsz. Idõtlen lénnyéfakadásod. Mementója a jövõnek! Bár már magam sem értem igazán mi az. Hallva a hiénák távoli vihogását, Már bõrödön érzed foguk marcangolását, És tudod érted jönnek! Csapdába estél. Õrjöngve próbálsz kitörni börtönödbõl, És lelkedet adnád egy kiútért, egy esélyért. Lassan beletörõdsz sorsodba, A földön kuporogva várod végzeted. Már csak egyetlen vágyad Van: SZERETNÉD AZ EGÉSZET MEG NEM TÖRTÉNTTÉ TENNI! 2003. március 11. 0103 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
