Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXXIX.
A kirándulás tervezése

Andreau és Ivette már várta Susanne és Georges jöttét. Elhatározták, hogy kirándulni fognak. - Vajon hová? - tette föl a kérdést Ivette. - Elõször is, ahol még nem jártak, s Párizs meghatározó helye még ma is, a Montmarte. - Ez jó ötlet, s ki fogja mondani a történetét? - izgatottan szól Andreau. - Hát én - volt a kurta válasz. - Én is szeretném ismertetni a történelmét. - Te koncentrálj arra, hogy már bot nélkül közlekedjél! - Ivette azonban rögtön megbánta ezen kijelentését. - Ne haragudjál reám, kérlek, nem úgy gondoltam. - Mit mondjak ez nagyon rosszul esett, menjél velük akkor Te. - Nem, nem szükségünk van rá, hogy velünk legyél - szinte sírós hangon könyörgött Ivette. - Nézd, ez a beszólásod olyan, hogy én is mondhatnám, álljál föl a tolókocsiból. - Most már Ivette sírt - Nincs mit beszélnünk - majd elkerekezett szobájába.  Késõ délután érkezett meg a házaspár, s senki nem várta õket, mindegyikük feküdt a maga szobájában, s nézte a plafont, Ivette arcán végiggördültek a könnycseppek. Kinyílt az ajtó és Susanne lépett be. - Mi történt? - kérdezte aggodalmasan. - Megsértettem Georgest, most biztos nem áll velem szóba. Georges, meg Andreau szobájába ment, s látta, hogy Andreau csak fekszik az ágyon, s nem reagált a jöttére. - Mi a gond? - Tudod elterveztük a kirándulást veletek, meglepetésnek szántuk, de Ivette mélyen megsértett. Nem megyek sehová, egy semmi vagyok, s nem tudom elhagyni ilyen hosszú távon, a botot. - Ezt nem várják Tõled - válaszolta Georges. - Most szépen kijössz velem, s kibékültök Ivettével, olyanok vagytok, mint a kisgyerekek. Vegyél erõt magadon, s kopogjunk be Ivette szobájába. - Ahogy kiléptek az ajtón Ivette Susanne unszolására kigurult a napaliba. - Reméljük, hogy szent a béke. - Holnapra terveztünk meglepetésül egy kirándulást. S tudjátok, hová? - hívta fel Susanne és Georges figyelmét. - A Montmarte negyedbe, mert ott még nem jártatok. - Én akartam elújságolni - fortyant föl Ivette. - Tudod, én jobban ismerem ezt a negyedet, mint Te - fordult Andreauhoz. - No ne már, no jó, átadom a terepet - s Ivette boldog volt. Nyoma sem volt már az elkeseredésének, és elkezdett mesélni. - Montmarte 130 m-es dombon fekszik, ez Párizs legmagasabb dombja. Háborúk, jöttek mentek. A Sacre-Cueur de Montmarte a katolikus és bizánci elemeket ötvözõ templomot építették föl az 58 ezer elesett katona emlékére. Az alapok letevése elõtt 1870-1871 elõtt Franciaországban proletár-diktatúra alakult.  Párizsi Kommün néven vonult be a történelembe. A kommunisták-marxisták bevezették a 8 órás munkaidõt, gyárakat államosítottak. Azonban a poroszok túlerejével leverték, egyebekben a francia-porosz háborúban Franciaország veszített s ezért épül föl a templom. Adományozók pénzelték, nevük kõbe vésve megtalálható a templom bejáratánál, mint ahogy Jeanne d'Arc és IX. Szent Lajos szobrai várják az odalátogatókat. A templomot 1919-ben szentelték fel. Mártírok hegyének is nevezik Montmarte-ot. - Ha már szóba került IX. Szent Lajos neve - vette át a szót Susanne - uralkodása alatt, 1214-1270-ig Franciaország Európa nagyhatalma lett. - s büszkén mesélte - Az õ nevéhez kötõdik a Sorbonne egyetem alapítása. Parázs hangulat alakult ki a kis társaságban, mindenki akarta a másiknak mesélni, mit is tud a Mártírok Hegyérõl. Jeanne d'Arc-ot 19 éves korában a száz éves háborúban máglyán elégették, mivel hangoztatta, Isteni sugallatra vett részt az angolok elleni háborúban. 9 nap alatt fölszabadította a Loire völgyét. Késõbb az újra tárgyaláskor ártatlannak vallották mártírrá majd boldoggá, s végül szentté avatták. - S most Andreau vette át a szót. - Számos irodalmi alkotás és zenei darab örökítette meg az Orleanci szûz történetét.

Ekkor kapcsolódott be Georges a beszélgetésbe: - Shakespeare, Voltaire, Schiller, Mark Twain, Bertold Brecht, Bernard Shaw, zenében Csajkovszkij emelte a halhatatlanok közé a Szüzet.

El kell, hogy gyertek, mert tudnotok kell - mondta Ivette. - Ez a negyed a mûvészek, bohémek mulatós negyede volt, Megfordult itt Dali, Monet, Picasso hosszú idõre, s Van Gogh is. A XIX-XX. században impresszionisták kubisták, futuristák szürrealisták kedvelt helye volt.

Majd meglátjátok, milyen hangulatos ott, számos mûvészpalánta alkotásit lehet megnézni, s a helyszínen önarcképet is lehet rajzoltatni, festetni.

Mindenki hozzá tudott szólni a témához, fölszabadultak lettek, s öröm volt rájuk nézni, Marie a távolból figyelte õket.
A Szent Szív Bazilika - ahogy azt nevezik a Sacre-Cueur de Montmarte-t - a szeretetet és együttérzést, a Krisztusban vetett hitet hirdeti.

E szép gondolatokkal, szervezték meg a másnapi kirándulást, megtervezve az utat, hogyan is juthatnak föl. S már alig várták, hogy másnap legyen.

Ez az írás 2016. január 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón