Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Tiszai P Imre
(1948 - )
Mint szeretõt
valahol megbomlott a dramaturgia, néhány szó-fia elgurult talán,
és az idõ falán mászik kínlódva az emlékezet, ha kinyújtod kezed,
a semmit markolod, s hiába akarod, hogy a film peregjen, egy állóképbe
fakultak a színek, minden hang csendet húzott magára,
dermedt pillanatok hullnak a vászonról elénk
 
zavart most világunk, ezek nem mi vagyunk, hiszen mi mindig lázadunk,
néha egymás ellen, sokszor önmagunkkal van vitánk, vagy csak
jár a szánk fölöslegesen, mert a kimondott szavak hit nélkül meghalnak,
és marad egy megoldhatatlan rejtély, egy kétismeretlenes egyenlet,
te meg én
 
egy rajzolt arc maradsz, egy rézkarc, mit egy végtelen történet
mart lelkembe, és végtelen az a szalag is, min hangod hallom örökké,
suttogó hangod, mikor fényévekre tõlem szólítasz és én meghallom,
várom, hogy leomoljanak a falak, de hiába néznék szemedbe,
köd gomolyog köröttem
 
bõrömre égtél, sebhelyként visellek, számon érzem vérem ízét,
mit fogaid haraptak húsomból, és érzem a tested minden sejtjét,
mert valahol benned élek, testednek én adom formáját,
és ott, hol az élet születik,
ott vagyok örökké, szóval benned, mint részed, mint egy sejted
 
te bennem pihensz, lelkemben rendezted be létezésed, megbújsz,
mert bánt a világ és én védelek, önmagadtól is, mégis én vagyok
az, akit bánthatsz, ha csalódsz, ha vágyódsz, nem tudod mire vagy kire,
csak lázadsz a világ ellen, aztán újra hozzám bújsz,
sóhajtasz és megpihensz
 
maradsz egy örök rejtély, fejtegetlek, de talán nem is érdekel,
hogy minden betû helyére kerüljön, naponta fedezlek fel,
minden pillanat telítve szerelemmel, újra és újra meghódítalak,
és nem fáraszt, megmaradsz egy féltett kincsként, de nem rejtelek el,
büszkén visellek a világ elõtt, mint szerelmes társat és mint szeretõt
Ez az írás 2016. január 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Tiszai P Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón