Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Boér Mária
(1941 - )
FELTÁMADÁS FÉNYKÉPEKRÕL

ISMERETTERJESZTÕ TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMREGÉNY

VI. rész
VIRÁGOK SZERELME A BULGAKOV VENDÉGLÕBEN

A társaság közben elhelyezkedik az asztalnál és feltálalják az ebédet. A tízennyolc évessé fejlõdött újszülött Péter az azonos korú Elvira mellé kerül, akinek udvarolni kezd.

- Nézzétek, mit szedtem! - dicsekedik Mártonka egy leszakított orgonavirággal.

- Nem kellett volna leszakítanod! Így nagyon hamar elhervad, szegény! Kérjünk egy pohár vizet, hogy beletehessük.

- Milyen jó illata van! - áradozik Elvira.

Blasius bemegy a konyhába, és vízzel teli nagy pohárral tér vissza, de Elvira nem tud megválni a kellemes illattól.

- Szagolhatod a pohárban is - tanácsolja édesanyja. - Ne hagyd elhervadni szegényt! 

- A virágok illata az emberi örökítõ anyaghoz hasonlít. A viragok minden évben elharvadnak, de az illatuk kémiai összetétele generációkon keresztül átöröklõdik - vélekedik Izabella.

- A növények illatának csak annyi szerepe van az átörökítésben, hogy a virágok ezzel vonzzák magukhoz a méheket, lepkéket és egyéb rovarokat - állítja nagyanyám nagyobbik fia, István.

- Igen, pontosan! Tehát az átörökítés, vagyis a folytonosság biztosítása céljából illatoznak a virágok - tart ki Izabella továbbra is a véleménye mellett.

- Igen, de nem az illatot viszik át a másnemû virágra a méhek és lepkék. A növények illata olyan, mint a szép lányok csábító mosolya. Az egyik virágfajtának van egy befele hajló sziromfélesége, amely simogatással ráhelyezi a pollenszemeket a mézet lopkodó méhecske hátára - a mit sem sejtõ méhecske pedig átviszi ezeket egy nõnemû virág bibéjére.

- Na, ne mondd! - csodálkozik Elvira. - Valóban van ilyen virág? Tehát a méhecske nemcsak mézet kap, hanem simogatást is, de hogyan adja át a pollenszemeket a leányvirágnak?

- Annak is van valamije, amivel ezt leszedi a méh hátáról.

- Zseniális! Hogyan is tudták ezt kitalálni a virágok?

- Talán az illattal együtt ezt is beléjük táplálta VALAKI, onnan fentrõl - int Maczedonffyné az ég felé a fejével és ujjával.

- És a lányvirág sohasem találkozik a fiúvirággal? - kiváncsiskodik továbbra is Elvira.

- Nem. Sajnos, soha, de soha nem találkoznak! - adja meg a kiábrándító választ a húsz évessé fejlõdött, de tulajdonképpen újszülött Péter, akinek ugyan aránylag kevés tapasztalata van az életrõl, de azt még õ is feltételezi, hogy a nõi és férfi virágok nem mindig ismerik egymást személyesen.

- De legalább érzi a fiúvirág a lány illatát?

- Ha érzi, akkor más hasonló virágok illatával együtt érzi, hisz tavasszal tele van virágillattal a leveg?! Még bennünket, embereket is megszédít és szerelmet gerjeszt bennünk.

Blasiusné rosszallóan figyeli a fiatalok között kialakuló idillt.

- Elvira, drága! Ne felejtsd, hogy te Balajthy Kálmánnak leszel a felesége.

- Addig még sok van! - nyugtatja édesanyját a lány, akinek nem sok élettapasztalata volt férjhezmenetele elõtt s most kihasználja a kínálkozó lehetõséget.

- Nézd csak! - mondja a pincér Mártonkának - kölcsön adok neked egy fényképezõgépet. 

Mindenki a kis gépet csodálja, mivel ilyet eddig még nem láttak!

- Ilyen egyszerû a használata? - hitetlenkedik Maczedonffyné. - A mi idõnkben sokkal bonyolultabb eljárással fényképeztek. Ma pedig egy gyerek is képes pár perc alatt elsajátítani a használatát.

Mártonka épp akkor kapja lencsevégre Elvirát, amikor a fiú megfogja a kezét.

- Add ide a gépet!

- Nem adom, nem adom!

- Édesanyám, szóljon rá Mártonkára, hogy ne mind fényképezzen!

- Mártonka, drága! Engedély nélkül senkit sem szabad fényképezni - szól rá Blasiusné.

- Érdekes, hogy a lányvirág nem a fiúvirágot akarja meghódítani, hanem a bogarakat, pedig õk csak közvetítõk. Eddig irigyeltem a virágokat a szépségükért és illatukért, de most, hogy megértettem furcsa szerelmüket, már nem találom annyira vonzónak õket - mondja Elvira és durcásan elfordul Pétertõl. - Ebben így nincs semmi romantika!

Péter aggódva figyeli, hogy Elvira nemcsak lélekben, hanem valóságosan is eltávolodik tõle. Ilyen hamar véget ért az idill?

- De kedves Elvira! Miért haragudtál meg rám? Én nem tehetek arról, hogy a virágoknak ez így nagyon is megfelel! Az õ esetükben ez így van rendjén.

- Eddig sokszor elképzeltem magam virágnak, például egy gyönyörû nõsziromnak, akiért versengenek a darazsak, poszméhek, legyek, lepkék és bogarak. De még az embereket is gyönyörûséggel tölti el a látványuk és illatuk. Csak most értettem meg, hogy a lányvirágok nem a fiúvirágokat akarják meghódítani, hanem azokat, akik csak közvetítenek közöttük. A lányvirág nem ismeri a fiúvirágot, akitõl gyereke lesz - illetve gyümölcse.

- Lehet, hogy ismerik egymást. Lehet, hogy egymáshoz közel illatoznak.

- Igen, de a lányvirágok nem tudhatják, hogy a bogarak honnan hozták a pollenszemeket. Ha én virág lennék, akkor tudni szeretném, hogyan néz ki a fiúvirág: hogy kifejlõdött-e teljesen, vagy még túl fiatal. Esetleg épp ellenkezõleg: túl öreg vagy beteg. Talán rozsdászínûvé vált a szirmának széle, vagy esetleg már teljesen elfonnyadt! Nem, én ezzel semmi esetre sem értek egyet!

- De, kedves Elvira! Te annyira beleélted magad emberként a virágok életébe, hogy most az õ nevükben fellázadsz - szólal meg István, aki a jelenlévõ fiúk közül a legidõsebb. - Hidd el, hogy nekik ez így nagyon jó és szép! És nekünk is hasznos, mert a virágokból fejlõdött gyümölcsöket mi fogyasztjuk el! Hidd el, Elvira, hogy a természet mindent jól elrendez. A túlságosan fiatal fiúvirág pollenje talán nem képes gyümölcsöt fakasztani, és ugyanígy megtörténhet, hogy az öreg hímvirág pollenje sem képes már új életet kelteni. Nem kell aggódni, hogy esetleg rosszul sikerült gyümölcs születik! Ilyesmi is elõfordulhat nagy ritkán, de inkább környezeti tényezõk hatására!

- Engem az zavar, hogy a lányvirág nem a fiúvirágba szerelmes, hanem egy bogárba, mert azt akarja meghódítani az illatával.

- Te olyan érzelmeket tulajdonítsz a virágoknak, amilyet õk nem ismernek - válaszol István.

- Habár nem értek egyet ezzel a társalgási témával, de ha már szóba került, akkor bevallanom, hogy én is amondó vagyok, hogy a virágoknak érzelmeik is vannak. - jegyzi meg Maczedonffyné. - A jó isten azért teremtette õket ilyen csodálatosan szépeknek, hogy meghódítsák egymást, és egyesülésükbõl gyümölcs szülessen.

- Én is feltételezem, hogy a virágoknak vannak érzéseik. De a szerelmet túlzásnak találom virágok esetében - véli a tárgyilagosabb nagyanyám.

- Én pedig fenntartom a véleményemet, miszerint a virágoknak nemcsak érzéseik, hanem éppenséggel lelkük is van - tartja fenn állhatatosan állítását Maczedonffyné.

- A lélek tulajdonképpen nem más, mint a tudat. Lelke annak van, aki tud magáról - vagyis akinek öntudata van. A majom nem ismeri fel saját magát a tükörben, az ember azonban igen - állítja István.

- Eddig nagyon tetszettél nekem, kedves Péter, de amióta megtudtam, hogy  egyet értesz a virágok furcsa szerelmével, azóta lélekben eltávolodtam tõled.

- Elvira, drága, félreértés történt közöttünk! Én csak azt bizonygatom, hogy a virágok megtermékenyülése egy természetes folyamat. De mi emberek vagyunk, nem virágok! Nyugodj meg, kedves Elvira! 

- Elismered hogy a virágoknak lelkük van?

- Inkább elismerem, csak ne haragudj rám!

- Képzeld el, kedves Elvira, hogy milyen csodálatos érzés lehet a nõvirág számára, amikor a méhecske elhozza neki a hímvirág pollenjét és ráhelyezi az õ ragacsos bibéjére, és ebbõl pollentömlõ keletkezik, amely pár óra alatt elér a bibeszálon keresztül a magházhoz. Ott egyesül a nõvirág sejtmagjával, elkezdõdik az osztódás és kialakul a gyümölcskezdemény - ismerteti tudományosan a folyamatot István.

- Te honnan tudod mindezt?

- A pedagiai fõiskolán természettan volt a fõtantárgyam.

- És mindez a lányvirág testében zajlik le?

- Igen, az egész folyamat tulajdonképpen a nõvirágban megy végbe, a fiúvirágnak nincs része ehhez hasonló élményben.

- Ez a folyamat engem a magzat fejlõdésére és a szülésre emlékeztet - jegyzi meg nagyanyám. - Én nyolc alkalommal szültem, de elsõ gyermekem még csecsemõ korában meghalt. Mivel most még csak az ezerkilencszázas évben vagyunk, ezért egyelõre csak három gyermekem van jelen e találkozáson.

- Ezek szerint sokkal jobb nõvirágnak lenni, mint fiúnak. De nem fáj a virágnak az, amikor a pollentömlõ lemegy a bibeszálon?

- Úgy gondolom, hogy a lányvirágnak megelégedettséget okoz mindaz, ami a saját testében lezajlik! - nyugtatja a lányt Péter is.

- Ha így van, akkor, most már csak a fiúvirágokért aggódom.

- Azokért sem kell aggódni. Nekik ez így nagyon kényelmes! Nem kell tenniük semmit - folytatja Péter a meggyõzõ munkát.

- A pollent elképzelhetjük úgy is, mint önálló életet, amelynek talán szintén vannak érzései, ahogyan elképzelted a virágok esetében, kedves Elvira - jut eszébe Istvánnak az újabb érv. - Bizonyára örömöt okoz neki ráragadni a bibére és lejutni a magházba, ott pedig egyesülni a sejtmaggal. Nagyon nagy teljesítmény ez neki: elvégezni a hivatását, teljesíteni a kötelességét - gyümölcsöt hozni létre! Képzeld el, kedves Elvira, hogy milyen nagy megelégedést okozhat egy ilyen megvalósítás! 

- Nekem fiatalon kell majd meghalnom és nem lesz lehetõségem megismernem ezt az érzést - szomorodik el Péter.

Ez az írás 2015. november 5-én került a NapSziget honlapjára.
 
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón