Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Boér Mária
(1941 - )
FELTÁMADÁS FÉNYKÉPEKRÕL

ISMERETTERJESZTÕ TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMREGÉNY

V. rész
TIZENKILENCEDIK SZÁZADI LAKOMÁK

Miközben a férfiak vallási problémákról tárgyalnak, én daguerothipiákat és egyéb tizenkilencedik századi iratokat forgatok a kezemben, és igyekszem az unatkozó hölgyek elé tolni õket, hogy más témára tereljem a szót.

- Nem tarthatnánk egy esküvõi megemlékezést valamelyik kolozsvári vendéglõben? - kérdi Helén. - Meghívhatnánk a báró urat is és a Blasius családot!

- Nagyszerû ötlet! - örvendezik Comanescu. - Hát akkor induljunk el!

- Én vállalom a költségeket - mondja a nagyvonalú báró, miközben én aggódni kezdek, mert itt rajtam kívül senkinek sincs román leje, illetve RON-ja - és így a báró fizetésképtelenné válik!

- Inkább menjünk el hozzám a Búza utcai házamba, ahol otthonos környezetben mulathatnánk - ajánlja Monasterianu.

Ebbõl baj lesz! - jut eszembe hirtelen. - Ugyanis pár hónappal ezelõtt a régi iratok között kutatva, találtam egy elismervényt, amelybõl megtudtam, hogy jóval özvegy Papp von Maczedonffyné, Apor báró és Comanescu halála után a professzor bérbe adta a Búza utcai házának egy részét a lányom apjának, Kakasy Pál családjának és ebbõl következtetni tudtam, hogy a Kakasy család tagjainak halála után a Monasterianu Búza utcai házában vendéglõt rendeztek be az új tulajdonosok.

Miközben a többiek az esküvõi megemlékezés részleteit tervezik, én kétségbeesetten kotorászok a daguerothipiák között nagyanyám fiatalkori képe után, mert ha még a Blasius gyerekeket is magunkkal visszük a vendéglõbe, akkor nagyanyámnak is ott a helye! Fénykép nélkül azonban nem tudom életre kelteni, hogy õ is velünk jöhessen a Bulgakov vendéglõbe. Ha a három Blasius gyereket is magunkkal visszük, akkor az 1900-ban öt évet betöltött Margit nagynénémnek is ott a helye, de még az 1897-ben született István bátyámnak, valamint az 1900-ban még csak újszülött Péternek is el kell jönnie!

- Ki ez a kisfiú? - veszi észre Comanescu Mártonkát, ugyanis Helén férje csak a két Blasius kislányt ismeri.

- Te nem imerheted, mert már meghaltál, amikor Mártonka született - mondja férjének Helén. – Õt is keresztfiammá fogadtam.
Végre megtalálom nagyanyám kalotaszegi ruhás képét, melynek hátára valaki ráírta: "Édesanyánk 18 éves korában". Hát ez nem éppen a legmegfelelõbb kép, mert nagyanyám ekkor még nem volt férjnél, és ez látszik is a képen, mert nincs kendõ a fején! Megpróbálom õt is elfogadtatni a társaság legidõsebb s így legkonzervatívabb tagjával, Maczedonffynéval. Eléje tolom a képet, és õ azonnal meg is kérdi:

- Ki ez a kalotaszegi asszony?

- Az én nagyanyám! - mondom - Akinek van egy ötéves lánya és egy három éves gyermeke, akit Istvánnak hívnak és egy újszülöttje is, aki 1900-ban jött a világra.

- Én késõbb Szalkay Zoltánné leszek, de egyelõre nem akarok férjes asszony lenni! - szól közbe a nagyobbik Blasius lány.

- Életre keltett elhunytaknak nincs életkoruk! A legtermészetesebb az lenne, ha annyi idõsnek képzeljük a feltámadtakat, ahány évesen meghaltak. De jogosan képzelhetik magukat fiatalabbaknak is, hisz ezt az életkort is megélték. Izabella, te hány éves szeretnél lenni? - kérdi az anyja.

- Tizennyolc.

- Rendben - mondja nagyanyám -, akkor Istvánka is tizennyolc lesz, hogy ne unatkozzon a vendéglõben, Margitka pedig legyen húsz éves.

- Engem Elvirának hívnak és tizenhat éves akarok lenni - szólal meg a másik kislány.

- Hosszabbítsuk meg Péter életét, hogy legyen õ is húsz éves! - ajánlom nagyvonalúan.

- Lehetséges ilyesmi? - kérdi Péter, aki szemmel láthatólag növekedni és idõsödni kezd. - Akkor talán meghosszabbíthatnánk az életemet addig, míg családot nem alapítok.

- Sajnos ez nem lehetséges! Feltámasztani csak olyan embereket lehet, akik valóban éltek, ezért neked nem lehet gyermeked, mert a valóságban sem volt. Még a szereplõk egyéniségét sem változtathatjuk meg kedvünk szerint, mert ez ellen õk maguk tiltakoznának a leginkább. Az eseményeket sem lehet megváltoztatni, fõleg az olyanokat, amelyeknek következményeik maradtak az utókorban. Csak az életkorukat választhatják ki kedvük szerint a szereplõk és itt csalhatunk egy keveset Péter javára.

- Adjunk Péternek alkalmat arra, hogy élményeket gyûjtsön, hisz oly korán ragadta magával a halál! - kérlel bennünket nagyanyám és ebbe szerencsére mindenki beleegyezik.

Végül elindul a társaság: elöl a báró, Maczedonffynét karonfogva, utána a Comanescu házaspár, majd nagyanyám Monasterianu karjába kapaszkodva, végül a fiatalság: Margit után István és Izabella, majd Elvira és Péter következnek.

Meggyorsítom lépteimet, hogy elõbb érkezzek a vendéglõbe, mint a társaság többi tagja, és lefoglaljak egy asztalt. Mire megérkeznek, addigra már az ebédet is megrendelem. Félrehívom Monasterianut és a fülébe súgom:

- Professzor úr! El kell árulnom, hogy Önök most tulajdonképpen feltámadtak, az Ön halála óta nyolcvannyolc év telt el, s a Búza utcai házában most a Bulgakov vendéglõ mûködik.

- Ilyen könnyen történik a feltámadás?

- Igen. Tulajdonképpen mindenki többször is feltámad, valahányszor az utókor megemlékezik róla.

Monasterianu hamar feltalálja magát és úgy mutatja be a házát, mint amit bérbe adott egy vendéglõnek.

- Apor báró úr miatt aggódom, hisz Ön bizonyára sokkal különb ebédekhez szokott, mint amit itt majd felszolgálnak - mondja Helén.

- Mindannyian különb ebédeket ettünk annak idején, de ugyanakkor be kell ismernünk, hogy ezek a lakomák meglehetõsen egészségtelenek voltak. Igaz, hogy órák hosszat ültünk az asztalnál, és csak egy, két falatot fogyasztottunk mindegyik fogásból, de egész biztos, hogy tovább éltem volna, ha nem terhelem meg a gyomromat tizenkilencfogásos ebédekkel. Sokféle banketten is részt vettem annak idején, amely Angliában, a tizenkilencedik század vége fele már politikai intézménnyé nõtte ki magát, fõleg a lord mayor bankett. Az ilyen lakomákat Londonban fõleg a Hotel Cecilben rendezték, a Themze gát mellett! Ekkor már szokás volt az angol fõvárosban a föld alá építkezni. Nagyon sok színháznak csak az elsõ, vagy éppenséggel a második emelete volt az utca szintjén, a földszint és a színpad is jóval a föld alá kerültek - meséli a báró, miután elhelyezkedtek az asztalnál.

- Be kell vallanom, hogy Angliában sohasem jártam, pedig sok helyen megfordultunk, ugye, Sándorom? Már rögtön az esküvõ után Bécsbe utaztunk. Miután a mamát elhelyeztük Karlsbadban, ahol két hétig kezeltette magát, mi ez idõ alatt Luxemburgba és Párizsba utaztunk és meglátogattunk három királyi kastélyt is a Loire völgyében. Visszafele pedig Strassburgban is megálltunk. Nem volt zavaró a földalatti színházakban az, hogy hiányzott a kilátás és a természetes fény?

- Színházakban a természetes fény nem feltétlenül szükséges, a Hotel Cecilnek pedig oly pompás volt már a lefele vezetõ, kivilágított márvány lépcsõje, hogy feledtette a napfény hiányát. Az étkezési rend mereven angolos volt, és a tálalás, felszolgálás is annyira elõkelõen csendesen bonyolódott le, amilyenre csak az angolok képesek. Ezt idegen nem is képes elsajátítani, ehhez angolnak kell születni! Az urak frakkban jelentek meg, összes rendjeleikkel a mellükön, a hölgyek pedig erõsen kivágott estélyi ruhákban, ékszerekkel felcicomázva. Az elõcsarnokban a falak mentén futó plüss ülõhelyeken és foteleken várakoztak a korán érkezõk, de a legelõkelõbb meghívottak sohasem érkeztek túl hamar. A túlbuzgóság nem vallott jólneveltségre, de a késés sem. Már itt mindenki a kezébe kapta a nyomtatott asztali térképet, melynek segítségével könnyen megtalálta helyét az asztalnál. Miután mindenki összegyûlt, bejelentették az ebédet.

A báró az ebédlõ ajtajához megy és kiszól a teraszra:

- Lord mayor uram, Excellenciátok, hölgyeim és uraim: tálalva van! Csak ekkor nyílott ki a virágokkal díszített ebédlõterem ajtaja, melynek közelében tartózkodott a lakoma elnöke, aki kivétel nélkül mindenkivel kezet fogott, s a belépõk neveit kikiáltották a belépés elõtt: "Doktor Comanescu Sándor táblabíró és neje Comanescu Sándorné Papp von Maczedonffy, doktor professzor Monasterianu magiszter úr" - és így tovább. London belvárosának polgármestere láncon hordta nyakában a lord mayori medaliont! Az õ széke mögött tarkaruhás, rizsporos parókás szolga állt, a többi cselédség azonban egyszerû fekete ruhában szolgált fel. A magasabb rangú pincérek: a szuperintendensek ezüstláncot viseltek, dugóhúzóval a végén. A frakkos menedzserek végig a termet mustrálták és a legapróbb fennakadásra is azonnal felfigyeltek, majd rögtön intézkedtek. Általában nesztelenül, fennakadás nélkül, a magától értetõdés ügyességével bonyolódott le az ebéd, melynek közepe táján megjelent a jeges puncs, mely lehûtötte a kimelegedett lakomázókat. Ebéd végén az elölülõ jelentette, hogy szabad a dohányzás és ekkor kezdõdött a toasztozás, nyomtatott programrend szerint.

- Bölcs szokás! Nem úgy, mint nálunk, ahol akárki felszólalhat, és akármilyen badarságot összehordhat!

- Az elnök háta mögött egy menedzser egypárat koppantott a fakalapáccsal, s kikiáltotta: - Lord mayor uram, excellenciátok, hölgyeim és uraim, hallgassák meg elnökük pohárköszöntõjét!

- Csodálatosak lehettek ezek a bankettek! Eszembe jut a Herkules fürdõi nyaralásunk, és a vendéglõi ebédek, amelyeket természetesen nem lehet összehasonlítani a Hotel Cecil lord mayor bankettjével - emlékszik vissza nosztalgiázva Comanescuné.

- Herkules fürdõn gyakran megfordultunk - szól közbe az édesanyja, özvegy Papp von Maczedonffyné. - Tulajdonosa univerzális zseni volt, valóságos Brillat-Savarin! Fiatal korában Garibaldi szabadcsapatában harcolt, az ezernyolcszáz ötvenes években Zemplénben konspirált, azután megtért és honvédezredességig vitte.

- Zenét is komponált Chopin stílusban - folytatja áradozását a lánya. A gyógyterem teraszán asztalt foglalt számunkra és zenekarával egyik édes-bús mazurkáját játszatta a búcsúvacsorán, aztán feltálaltatta az "omlett de Sátoralja Újhely"-t és a receptjét is megadta.

 
Ez az írás 2015. október 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón