Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Boér Mária
(1941 - )
FELTÁMADÁS FÉNYKÉPEKRÕL

ISMERETTERJESZTÕ TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMREGÉNY

IV. rész

- Természetesen, mi sem így képzeljük, de úgy látom, hogy Monasterianu úr is azon a véleményen van, hogy a román papság között feltûnõen sokan váltak magyarokká, és a tizennyolcadik század elsõ felében még a természetes asszimiláció hagyományos útját követték - foglalja össze világosabban Monasterianu professzor Comanescunak a szavait. - Valamikor még román református papok is léteztek.

- Református papok? - kérdi Helén.

- Bizony! A magyarországi román nemzeti mûveltség alapjait a reformáció teremtette meg. Megbüntették azokat a román papokat, akik nem tértek át az oláh nyelvû prédikációra. Ekkor kezdtek elõször román nyelven szólni a papok a hívõkhöz, addig szláv nyelven folyt a prédikáció. A tizenhatodik század második felében jelent meg az elsõ román nyelvû prédikációs kötet.

- Ezek szerint a reformáció idején a magyarok nem a magyar nyelvû egyházi szertartásra akarták rávenni a románokat, hanem az anyanyelvûre, vagyis a románra - jegyzi meg Maczedonffyné. 

- Igen, ugyanis a román hívõk semmit sem értettek az idegen, szláv Comanescu egy fekete keretes papírt emel fel az asztalról és onnan olvassa:

- Az 1926-ban megjelent gyászjelentésébõl kiderül, hogy Ön DANIEL ILARIU MONASTERIANU néven halt meg, ékezetek nélkül és román sz betûvel írva a családnevet. Magyarázatot kellett keresnem a névváltoztatásra: ezért utána néztem, hogy mi történt a világban a halálom után. Megtudtam, hogy a huszadik század elején volt egy világháború, s az utána következõ béketárgyalásokon Erdélyt Romániához csatolták - s ezután ön már románosan írta a nevét. 

- Világháború volt a huszadik században? - kérdi özvegy Papp von Maczedonffyné. - Még jó, hogy már ezelõtt meghaltam!

- Jómagam, valamint a késõbb megözvegyült kedves lánya, Helén nagyságos asszony még megéltük az elsõ világháború borzalmait, - jegyzi meg Monasterianu.

- A kezemben lévõ gyászjelentésbõl kiderül, tisztelt professzor úr, hogy Önt Kolozsváron ravatalozták fel és szülõhelyén, a máramarosi Margittán a Rómával egyesült görög-katolikus egyház szertartása szerint temették el. A gyászjelentés végén ezt írták Önrõl. - magyarra fordítva idézem: „Nagy román lélek volt és nemes karakter.”

- Megnézném a gyászjelentésemet, ha megengedi Comanescu úr.

- Parancsoljon, professzor úr, ön a legilletékesebb e sorok olvasására.

- Örvendek, hogy halálom után ilyen szépen írtak rólam. Valóban nagy román voltam, azonban azokhoz a román társaimhoz képest, akik magyar iskolába jártak, de akik utána a magyarok ellen fordultak, én soha sem voltam magyargyûlölõ, sõt tiszteltem és becsültem õket. Engem görög katolikus szertartás szerint kereszteltek a szüleim és ehhez a valláshoz még most, feltámadt halottként is ragaszkodom. Minden további nélkül beismerem és õszintén mondva most már szégyenkezem is amiatt, hogy 1920 elõtt magyarosan írtam a nevem. Mentségemül szolgáljon az a tény, hogy például Gheorghe Sincai, Petru Maior és még sok más román kisnemes is magyarosan írták a nevüket. Mivel fiatalabb vagyok Comanescu kollégámnál, ezért kifogtam az idõt, amikor Balázsfalván már létezett egy nagyon jó színvonalú román tannyelvû líceum, melyben erdélyi magyar iskolákban, sõt külföldön, Budapesten és Rómában tanult kiváló tanárok tanítottak.

- A balázsfalvi tanintezetnek szerényebb elõdjét a magyar kisnemessé vált Inocentiu Micu Klein görög katolikus unitus püspök hozta létre. Klein püspök a reformjait nem annyira vallási, mint inkább rendi szinten akarta megvalósítani. Az õ nacionalizmusa tehát rendi nacionalizmus volt, akárcsak a magyar nemeseké és nem szétrombolni, hanem tágítani akarta a rendi politika kereteit. Vagyis azt kívánta, sõt követelte, hogy a románok is helyet kapjanak a magyar rendi társadalomban.

- Inocentiu Klein tulajdonképpen elszigetelten állt még a saját népe keretén belül is, mert a román kisnemesség abban az idõben még más utakat keresett az érvényesüléshez és erre kitûnõ példa a saját családom esete, amely nem görög, hanem éppenséggel római katolikus lett - ismeri be Comanescu.

- A románok miért is fordultak volna a magyarok ellen abban az idõben, ha a magyarok  nemesi rangot adtak nekik? Feltûnõen sok román kisnemes jelent meg ebben az idõben Fogaras és Kõvár vidékén, de a papokból lett Pap nevezetûek voltak a legszámosabbak az elmagyarosodott románok körében. 

- Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden Pap nevezetû magyar tulajdonképpen román származású lenne! - jelenti ki felháborodottan Maczendonffyné.

Az országgyûlés jogot adott a román papoknak, hogy híveiktõl rendszeres javadalmazást húzzanak. A hátszegvidéki és bánsági románokban volt a legerõsebb a magyar társadalomhoz való hasonulás vágya. Régebben csak szláv nyelvû könyveket nyomtattak a románok. A század végefele románra fordították az Ószövetséget. De a Rómával egyesült görög katolikus egyházhoz tartozó románok késõbb a reformátusoknál és unitáriusoknál is elõnyösebb helyzetbe kerültek a társadalmi érvényesülés terén.

- Miután a bécsi udvar az ortodox vallásról a Rómával egyesült görög katolikus vallásra való áttéréssel nekünk is helyet adott a közéletben, az elmagyarosodás többé már nem volt érdek.

- A román probléma Klein püspök idejében még vallási és nemzetiségi ügy volt, elsõsorban érzelmi alapon. Késõbb Samuil Klein unitus szerzetes, Inocentiu Micu Klein püspök unokaöccse azonban már az összes románok egyesülését szorgalmazza a magyar koronának a vajdaságokra is kiterjedõ õsi jogán, - hangsúlyozza emelt hangon Monasterianu.

- Vagyis a Rómával való vallási egyesülés jegyében, Habsburg jogar alatt - egészíti ki Comanescu. - Persze, a románoknak ekkor már érdekük volt a Habsburgokhoz való pártolás! Tehát Samuil Klein nem akart elszakadni a magyar koronától, de ezt Habsburg fennhatóság alatt képzelte el és érvényesíteni akarta nemcsak Erdély, hanem még a román vajdaságok területén is!

- Most már hadd szóljak én is közbe - jegyzi meg szerényen az eddig hallgatag Apor báró. - A magyar korona elismerése látszólag elfogadhatónak tûnt a magyarok számára, csakhogy a bécsi kormány akkor már annyira pártfogolta a görög katolikus vallásra áttért erdélyi románokat, és annyira háttérbe szorította a reformátusokat és unitáriusokat, hogy ebben az értelemben a Habsburg jogar kiterjesztése a magyarok érdekei ellen irányult.

- Teofil püspök és esperesei már 1697-ben elfogadták az uniót létesítõ pontokat, de ehhez feltételeket szabtak, többek között azt, hogy a román görög katolikus papok ezután ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint az addig bevett vallások papjai. A Rómával egyesült görög katolikus románok jogait Bécs valóban nagyon erõsen pártfogolta a református magyarokkal szemben. Egyre több román tért át görög katolikus hitre, ahol megõrizhették a szertartásuk szokásait. Mivel jóval Ön után születtem, ezért abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy románul nemcsak tanulhattam, hanem taníthattam is a balázsfalvi román iskolában. Azonban be kell ismernem, hogy minden szakmai sikeremet a magyar világ idején értem el. Ekkor szereztem a doktorátust és ugyancsak a magyarok idejében jutottam el az egyetemi professzori és magiszteri rangig.

Miközben a férfiak vallási problémákról tárgyalnak, én daguerothipiákat és egyéb tizenkilencedik századi iratokat forgatok a kezemben, és igyekszem az unatkozó hölgyek elé tolni õket, hogy más témára tereljem a szót.

- Nézd csak, Sándor! - vesz észre Helén egy menükártyát az asztalon. - Itt van a debreceni vendéglõ ezernyolcszázkilencvenkettõ november huszadiki menüje is! Emlékszel, Sándorom az eljegyzési ebédünkre a debreceni vendéglõben? Milyen finom volt a fehér csigamártás!

- Csigamártás? - szólal meg egy gyerekhang, amelyrõl feltételezem, hogy Helén egyik keresztlányának a hangja. - Miféle csigából készült ez a mártás?

- Közönséges csigából! Magyarország déli vidékein nagyon sok ehetõ csigát lehetett találni abban az idõben. De a magyarok még az osztrigát sem igen szokták meg.

- Hû, de rossz lehetett! - szólal meg újból a kislány, miközben én gyorsan kikeresem az 1990-ben megjelent határokon túli magyar helységnévszótárból a Pianu de Sus községet, melynek magyar megfelelõje Felsõ-Pián. Megtudom a könyvbõl, hogy Szeben közelében található a helység, most Alba (Fehér) megyéhez tartozik, tehát semmi kétség sem fér ahhoz, hogy szász származású a Blasius család!

- Igen, emlékszem a debreceni menüre, de a vendéglõ neve már nem jut eszembe. Az elõétel után hideg fogas és tok következett tartármártással.

- Majd nyúlgerinc madeira mártással és pástétommal.

- Utána punch a la romaine-t ittunk.

- Majd a sültek következtek, pulyka salátával, bélszín- és borjúszeletek burgonya pirével és végül almás és túrós rétes, krémek, kávé és borok. 

- A rétesekre nem emlékszem, bizonyára azért, mert meg sem közelítették a te késõbbi süteményeidet. Az 1885-ös egri veresbor azonban megmaradt az emlékezetemben, te pedig szomorodni édest ittál, kedvesem.

- Eljegyzésünket ünnepeltük Debrecenben - magyarázza Helén Monasterianunak, majd anyjához fordul. - Nem tarthatatnánk most egy házassági évfordulót valamelyik kolozsvári vendéglõben? Meghívhatnánk a báró urat is és a Blasius családot.

- Nagyszerû ötlet! - örvendezik Comanescu. - Hát akkor induljunk el! 

- Én vállalom a költségeket - mondja a nagyvonalú báró, miközben én aggódni kezdek, mert itt rajtam kívül senkinek sincs román leje, illetve RON-ja, - és így a báró fizetésképtelenné válik.

- Inkább menjünk el hozzám a Búza utcai házamba, ahol otthonos környezetben mulathatnánk, - ajánlja Monasterianu.
A fényképek között találok egy késõbbi dátumú elismervényt, amelybõl megtudom, hogy jóval özvegy Papp von Maczedonffyné, Apor báró és Comanescu halála után a professzor bérbe adta a Búza utcai házának egy részét a lányom apjának, Kakasy Pál családjának és ebbõl arra következtetek, hogy Monasterianu Búza utcai házában most a Bulgakov vendéglõ mûködik. 
Az olvasó bizonyára túlságosan abszurdnak találja a rég elhunyt emberek feltámasztásának játékát, de higgyjék el nekem, hogy ez nem ez én fantáziám szüleménye. A  Discovery egyik adásában hallottam a telévízióban, hogy a technika fejlõdésével nemsokára talán fel lehet majd idézni fényképekrõl az emlékeket, régi élményeket, érzéseket. Paranormális képességekkel rendelkezõ médiumok már ma is képesek kitalálni, hogy mi történik ismeretlen emberekkel a távolban. A megérzéseket ma már felhasználják bûncselekmények részleteinek felderítésében. Nem tartom kizártnak azt, hogy a technika fejlõdésével nemsokára képesek leszünk fényképek segítségével tudományos szintû megállapításokra jutni. A médiumok is gyakran alkalmaznak fényképeket eltûnt emberek felkutatásánál. Lehetséges, hogy idõvel akárki képes lesz ilyen jellegû megérzésekre, hisz az agyat nagyon sok rendkívüli képességre lehet ránevelni, asszociációk segítségével! Természetesen kellemes társításokat is ki lehetne találni, de egyelõre csak detektív tevékenységnél lehet ezzel pénzt keresni. Pokol lehet az életük az ilyen képességekkel rendelkezõ embereknek! Lehetséges, hogy feltalálnak majd nemsokára egy olyan módszert, amellyel fényképekrõl megfejthetik az emberek érzéseit, hisz a fényképen megörökített pillanatok érzelmeket, gondolatokat sugároznak! Ugyancsak a Discovery egyik adásában hallottam egy speciális szemüvegrõl, amelynek segítségével ki lehet olvasni a kísérleti személyek szemébõl, hogy hazudnak, vagy pedig igazat mondanak. A hazugság kitalálása ugyanis nagyobb erõfeszítést igényel, mint az igaz történet elbeszélése, és ráadásul a két tevékenység az agy két különbözõ területén megy végbe.
 

Ez az írás 2015. október 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón