Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Boér Mária
(1941 - )
FELTÁMADÁS FÉNYKÉPEKRÕL

ISMERETTERJESZTÕ TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMREGÉNY

II. rész

- Ne spriccelje be a gyereket vízzel! - kéri õt Ilona, az asszony pedig szégyenében, hogy még egy karonülõ gyermek is jobban úszik, mint õ, az édesanyát hibáztatja saját ügyetlenségéért: - Nem ilyen vízbe való ez a csöppség. Fürdesse otthon a gyerekét!

Ilona csodálkozva nézi, hogy mennyire tökéletesen összehangolt mozdulatokkal úszik a karjában tartott csemetéje, miközben a mellettük kínlódó fiatalasszony csak rúgni képes a lábaival. Hol és kitõl tanulta ez a kis gyermek az úszás mûvészetét? Igaz, hogy a csikó is rögtön a megszületése után lábra áll és rogyadozó térdekkel járni kezd. Az ember gyermeke azonban ezt a képességet csak hónapok múltán képes kifejleszteni. A folyadék természetes közege az embriónak, amelyben otthonosan mozog már rögtön a megfogamzása után is. Állítólag örökli az úszás képességét az embrió, - de hogyan keletkezik ez a képesség, amit késõbb újra meg kell, hogy tanuljon, miután elsajátította a járás sokkal nehezebb technikáját?

Pár hónap múlva azonban a kis Árpád megbetegszik, nem képes befogadni az anyatejet, s rögtön visszahányja. A kisfiú nagy fájdalmakkal küszködik, és ezt csak sírással tudja szülei értésére adni. Éjjel, nappal, majdnem egyfolytában sír, s még álmában is nyöszörög. Egy éjjel sikerül mély álomba zuhannia, s gyönyörû helyen találja magát, amely szülei kertjéhez hasonlít, de itt a színek sokkal élénkebbek, a fény csillogóbb, a napsugár pedig a valóságosnál is fényesebb, - annyira erõs, hogy Árpád kénytelen lecsukott szemhéjakkal védekezni elõle. A fény melege azonban kellemesen átsüt a szemhéján, s ez még a gyomra körül érzett fájdalom érzetét is képes csökkenti. Aztán madarak csicsergését hallja, s ekkor kinyitja a szemét, hogy megkeresse a gyönyörû hang forrását. A madarat azonban nem találja az égõpiros virágokkal teli bokor ágain. Ellenben egy fehér pettyes piros bogarat vesz észre a szemet nyugtató zöld térségben. A bogár a kezére mászik, s Árpádot hetek óta elõször mosolygásra készteti a bogár apró lábainak csiklandozása.

Aztán hirtelen teljes sötétség borul az elõbb még szemet kápráztatóan fényes világra, s ettõl nagyon megijed a kis Árpád, de ugyanakkor megkönnyebbülten tapasztalja, hogy elmúlt az eddig szünet nélkül kínzó fájdalom a gyomra körül. Egy kis fényt vesz észre a távolban, s elkezd feléje kúszni a hasán, és megint csak azt tapasztalja, hogy még a megerõltetõ hason csúszástól sem fáj a gyomra. Hívogatóan világít szemébe egy kis fénypont, de nem oly erõsen, mint az elõbbi nagy fényesség, de reményt keltõen és bíztatóan. Õ már látott egyszer egy alagút végén ehhez hasonló apró fénylõ pontot, s tapasztalatból tudja, hogy ha sikerül odáig eljutnia, akkor egy meglepetésekkel teli, új világba kerül. Összeszedi utolsó erejét, s felgyorsítja a csúszó mozdulatokat, míg végül kiérkezik a fényre, ahol egy vég nélküli zuhanás szédítõ élményét tapasztalja. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor már nem képes érezni a zuhanás zsibbasztó élményét, s örökre megszûnik számára minden kellemes és kellemetlen élmény.

A szülõket annyira megrendíti gyermekük korai halála, hogy csak hónapok múltán képesek visszanyerni lelki egyensúlyukat, amikor az asszony újból azt tapasztalja, hogy teherbe esett.

- Legyen újból Árpád a neve, ha fiú lesz! - ajánlja az apa.

- Nem, még ne! Néha azaz érzésem, hogy Árpád még él. De nem itt, közöttünk, hanem bennem, a lelkemben, és sokszor elbeszélgetek vele. Kiszámítom, hogy mennyi idõs lehet, és járni tanítom vagy kanállal enni. Ilyenkor a nevén szólítom, s ha a következõ gyereket is így hívják, akkor az elsõt végleg el kell temetnem!

1895. június 29-én végül lány születik, s újból felmerül a kérdés, hogy az anyja után Ilonának nevezzék, vagy esetleg egy rokonról Margitnak, vagy Máriának. Végül a Margit név mellett döntenek, s még csak nem is sejtik, hogy felnõtt korában lányuk meg fogja változtatni a keresztnevét, s Judit nõvér néven a budapesti Szociális Missziótársulat tagja lesz.

Margit még csak két éves, amikor világra jön egy fiú, s újból vita tárgyát képezi a gyermek neve.

- Legyen Árpád a neve! - ismétli meg ajánlatát az apa, de Ilona még mindig tiltakozik.

- Nem, még ne! A második Árpád állandóan felébresztené bennem a lelkiismeret furdalást. Nem vigyáztunk eléggé az elsõ gyermekünkre!

- Lehet, hogy még tapasztalatlan szülõk voltunk abban az idõben! De nem biztos, hogy mi voltunk a hibásak korai haláláért!

- Lehet, hogy nem vagyok képes elég életerõs gyermekeket szülni!

- Margit most már két és fél éves és makk egészséges.

- Nem, még ne! - válaszolja határozottan Ilona, s Árpád beletörõdik abba, hogy neje még mindig nem képes végleg elbúcsúzni korán elhunyt elsõ fiától.

Ilona végül összesen még hét gyermeknek ad életet s csak a hatodiknak meri újból az Árpád nevet adni. A harmadik gyereket azonban tizennyolc éves korában elviszi a spanyolnátha.

- Megint valami hibát követtem el! - sopánkodik az édesanya, de férje ura most már sokallja neje állandó önmarcangolását.

- A világháború befejezõdése után a spanyolnátha több halált okozott Európában, mint maga a háború. Ne mind magadat hibáztasd! - szól rá határozottan nejére Árpád, s jóslata beigazolódik, amikor két év múlva, 1909-ben megszületik az utolsó, életerõs fiúgyermekük, akit Jenõ névre keresztelnek.

Na, de ne ugorjunk annyira elõre az idõben, hisz az elsõ életben maradt fiúgyermekrõl még semmit sem tudunk és az 1900-ban született és Péternek keresztelt, de spanyolnáthában meghalt gyermekrõl is illene egy pár szót ejteni, akárcsak a következõ, 1902-ben született fiúról, akit azért neveztek Pálnak, hogy az öccsével egyszerre ünnepelje majd a névnapját július 29-én, Péter-Pál napján. Pál után, 1905-ben még egy lány is születik, és az édesanyja végre beleegyezik, hogy az õ nevét, vagyis az Ilonát viselje. Ezután következett az életrevalóbb második Árpád, az édesanya nyolcadik szülésének eredményeként pedig a már említett Jenõ, - a nyolc gyermekbõl azonban csak hat érte meg a felnõtt kort.
 

2. TIZENKILENCEDIK SZÁZADVÉGI HÁZASSÁG

Na, de nézzünk utána, hogyan kezdõdött a hét gyermekes házaspár halálig tartó nagy szerelme. Évek múltán a legidõsebb gyermek, az 1895-ben született Margit, a késõbbi Judit nõvér így írja le szülei házasságát a visszaemlékezéseiben, melyeket az elsõ amerikai missziós munkájából való visszatérése után, 1933-1947 között vetett papírra Budapesten:

"Apa már megrögzött agglegény volt, aki egész Európát összejárta és négy nyelven beszélt, - de házasodni nem akart, mert kezdõdõ asztmája miatt félt, hogy nem alkalmas családalapításra. Önálló kefemûhelye és üzlete volt a kolozsvári Óvárban, Pánkóczyék udvarában.

Mama már jegyben volt Hidalmásy tanárral, amikor apával megismerkedett. Hallotta apát énekelni s ez egy olyan, addig ismeretlen érzést váltott ki belõle, hogy kétheti ismeretség után visszaküldte Hidalmásynak a jegygyûrûjét, és két hónap múlva megtartották apával az esküvõt.

Apa családja nem palástolta meglepetését és régi nemességükre való tekintettel Mamát csak lekezelõ pártfogolással kezelték. A társaságba nem fogadták be, és azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy szüleim elköltöztek Kolozsvárról.

Apa nagyon szerette Mamát és ez a friss, üde ragaszkodás élete végéig tartott. Házasságuk a hûség és állhatatos szeretet ritka példája volt.

Apám még a régi világnézet szerint élt és teljesen betöltötte a szép természet és a családja iránti szeretet. Este, vacsora elõtt így kezdte az imát:

- "Hála legyen az én édes jó Istenemnek, hogy ma is tizenöt forintot kerestem." - Mindig eladási árat számított, ezért volt ily nagy az összeg!

A korszak társadalmi bajai õt is foglalkoztatták, de inkább úgy, mint tanulmány, és nem jutott eszébe, hogy ezen õ maga, személyesen is változtathatna."
 

3. MAGYARLÁPOS

Margit után két fiúgyermek következett: István és Péter, akik már nem Kolozsváron látták meg elõször a hegyek közül kibúvó nap világát. Az akkor Szolnok-Doboka megyéhez tartozott Désen is lakott rövid ideig a család, de itt gyermek nem született.

A Déstõl északra körülbelül huszonhárom kilométerre fekvõ Zsibóról számos falun keresztül, vadregényes vidéken, erdõk és sziklás hegyek között, harmincegy kilométernyi úton jutunk Magyarláposra, mely a Lápos folyó völgyében és a Radnai havasok Lápos hegységének lábánál fekszik. Innen észak-nyugat fele emelkedik az ezerszáznegyven méter magas Sátor hegy, melynek Borkút nevezetû községén keresztül könnyen Sztojka fürdõre jutott a család. Az erdõs hegy által koszorúzott falutól körülbelül három kilométert kellett gyalogolni a fürdõig. A család gyakran járt errefele fürödni, és a Magyarláposon született kis Péter is itt mutatta be késõbb úszótehetségét, amelyet késõbb elfelejtett a járás képességének elsajátítása után. Itt három lúgos-sós savanyúvizû forrás is található, melyek gyomor-, bél-, lép- és májbajokat gyógyítanak.

Az elsõ bécsi döntés után még kétféle Lápos község létezett, Magyar- és Oláhlápos. 1938 után Magyarláposról Domonkoson át, a Lápos mentén Oláhláposra lehetett jutni, de késõbb a kétféle község összeolvadt, és ma a térképen már csak egy Lapus nevû helység szerepel. 1941-ben Oláhlápos háromezer kétszázhuszonkét lelket számlált. Na, de térjünk vissza a század eleji Láposra!

A láposi és radnai hegység érintkezõ pontjánál lévõ Cibles 1842 méter magas tetejére gyakran kirándult a család. Szekerük és lovuk már ekkor is volt s így még kis gyerekekkel is eljuthattak Tõkésrõl a Fenyves patak völgyén, a Cibles lábánál található erdõházhoz, ahol abban az idõben szállást lehetett kapni. Innen a patak völgyén felfele haladva kezdõdik a hegymászás, mely öt, hat órát igényel, de a gyermekeket innen már a segédre kellett bízni az erdõházban. A hármas csúcsú tetõre az elején csak meredek úton lehet felkapaszkodni, de aztán javul az út és 1542 méterig akár még lovon is fel lehet jutni a csúcsra!

Innen a kilátás egyre tágasabbá válik, de az utolsó kétszáz méter már csak gyalog járható. Délre az Árpád szülõvárosa körüli Gyalui havasokig lehet ellátni, a messzi távolban a Görgényi-, keletre a Radnai havasok, északon pedig a Magura és Gutin gyönyörû panorámája tárult fel a házaspár elõtt.

Magyarláposról írásos emlék csak egyetlen egy maradt fenn, a magyarláposi fõszolgabíró tintaceruzával írt igazolása 1897-bõl:

"Sz. 8936-897.
Tekintetes Ipartestületnek M. Lápos
 Hivatalosan tudatom, hogy a mai napon Boér Árpád, Magyar-láposi lakos kellõen bejelentette, hogy M. Lápos község területén kefekötõ ipart szándékozik ûzni. Miután az 1887. XVII. t. által elõírt kellékekkel igazolta, hogy ezen ipar ûzésére jogosult, Boér Árpádot A-16. szám alatt bejegyeztem ipar lajstromomba, és számára iparigazolványt adtam ki.
M. Láposon 1897. szeptember 27-én.
Simon
Fõszolgabíró"

A késõbb Magyarországra került negyedik gyermek, Pali a lelkére kötötte Jenõ öccse lányának, Máriának, hogy ha ezt az iratot megtalálja a család irattárában, akkor feltétlenül restaurálja és õrizze meg.

- Abban az idõben a céhrendszer már megszûnt, de az Ipartestület is egy nagyon rangos intézmény volt, mely szigorú elbírálás alapján adta ki az iparigazolványokat, - mesélte Pali. - Az inasévek után akkor is kötelezõ volt a külföldi tapasztalatszerzés, akárcsak a céhrendszer idején s édesapánk bejárta egész Német- és Csehországot.

A Magyar-láposi fõszolgabírónak az Ipartestülethez küldött igazolása után két hónappal, december 28-án született a család elsõ életben született fiúgyermeke, István, akirõl Judit nõvér ezt írja:

"István még alig tudott beszélni, amikor Mama valamiért megpaskolta. Erre õ sírva megindult a jegenyés úton világgá.

- Meglátod, ezt a gyermeket messzi viszi tõlünk az élet! - jövendölte apa, ami be is teljesedett, mert 1915-17 között, mint orosz hadifogoly Krasznojfimszkbe, majd 1928-tól Argentínába került."
 

4. ÉLETEK FÉNYKÉPEI – FÉNYKÉPEK ÉLETEI

Az 1900-as év egy új évszázad elejét, a fiatal házaspár harmadik gyermekének, Péternek pedig élete kezdetét jelentette. De voltak olyanok is, akik számára ez év nemcsak a tizenkilencedik századnak, hanem saját életüknek is a végét jelentette. Forradalmak századának nevezhetjük a múló évszázadot, az újat pedig a világháborúk korának. Az 1900-ban született Péter azonban nem sejthette elõre, hogy ha nem is az elsõ világháború áldozata, de mindenképpen az annak következtében Európa-szerte végig söprõ spanyolnátha több százezer halottjának egyike lesz.

Az alábbi képen a nyolcgyermekes Özv. Boér Árpádné, született Czakó Ilona látható.

Ez az írás 2015. október 8-án került a NapSziget honlapjára.
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón