Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Boér Mária
(1941 - )
FELTÁMADÁS FÉNYKÉPEKRÕL

ISMERETTERJESZTÕ TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMREGÉNY

I. rész

Ajánlom e regényt lányomnak és két unokámnak:
KAKASY ZSÓFIÁNAK
KANDRAI KONRÁDNAK
BERECKI ÁRONNAK

Boér Mária

BOÉR MÁRIA - a kolozsvári SIGISMUND TODUTA ZENELÍCEUM nyugalmazott zongora fõtanszakos tanára, Domus Hungarica  és Európa Intézeti ösztöndíjas tudományos kutató,  író.

MOTTÓ:
"Bevallom, hogy rövidnek tartom az emberi életet. Ez az élet leverõen, elképesztõen rövid, ha összehasonlítjuk a Gondolattal, amely beszárnyalja a végtelen teret, és nem retten vissza sem a távoli múlt, sem a távoli jövõ szédítõ perspektíváitól."

H. G. Wells


I. METAMORFÓZIS

Optimista hangulatot sugalló, felhõtlenül ragyogó tavaszi napon egy fiatal házaspár azon tanakodik, hogyan nevezzék születendõ elsõ gyermeküket. Abban az idõben nem lehetett már az anyaméhben megállapítani, hogy fiú vagy lány lesz a gyermek, ezért a szülõk végül abban egyeznek meg, hogyha lány lesz, akkor az anyja után Ilonának nevezik, ha pedig fiúnak születik, akkor az apja nevét fogja örökölni, s Árpádnak keresztelik.

Az 1862-ben született Árpád és tizenegy évvel fiatalabb neje, Ilona nem tudják, hogy születendõ gyermeküknek a sorsa már akkor eldõlt, amikor az édesanya még csak nem is sejtette, hogy terhes maradt. Ugyanis, miután a spermium tizenkét óra alatt áthatol a petesejt külsõ burkán, a két szülõ összesen negyvenhat kromoszómája és harmincezer génje viharos szeretettel összeölelkezve, már ekkor meghatározza az embriónak nemcsak a nemét, hanem az egyéniségét is. Akkor még nem létezett televízió az otthonokban, számítógép pedig még annyira sem s ilyenfajta ismereteket csak orvosi szakkönyvekbõl szerezhettek volna a szülõk. Ilyesmit azonban nem vásárolt a fiatal házaspár, és így nem tudhatták, hogy nemcsak a készülõ emberke haja, szeme és bõre színe, hanem az intelligenciája, tehetsége, ízlése és személyisége is kialakul a megtermékenyülés elsõ tizenkét órája után. Miután nagy erõfeszítések árán egy spermiumnak sikerül legyõznie a többit és egyedüliként behatolni a megtermékenyítés áhított paradicsomába, a szülõk összesen negyvenhat kromoszómájából és harmincezer génjébõl készített 15000 recepttel már ebben a kezdeti állapotban kialakítják az embrió tulajdonságait. Nagy harc folyik a felek génjei között, mert mindkét fél a saját tulajdonságait igyekezik átörökíteni. Ilona és Árpád idejében azonban még a legmodernebbül felszerelt laboratóriumokban sem számíthatták volna ki, hogy a két szülõ egymással összefonódott génjei milyen tulajdonságokat eredményeztek. Miután a kromoszómák és gének egyedi módon egymásra találnak, és összeölelkeznek, egyesülésükbõl egy megismételhetetlen, teljesen új egyed jön létre. A szülõk egyelõre még nem tudják, hogy csemetéjük nõ- vagy hímnemû, de a jelenbõl visszatekintve a múltba, mi már tudjuk, hogy Árpád lesz a neve.

Ha a férj még csak nem is sejti az elején, hogy nemsokára apa lesz, az még érthetõ, de az elsõ napokban, hetekben még az édesanya sem tudhatja, hogy egy teljesen új ember kezd megformálódni a testében, - pedig a világraszóló nagy esemény a saját szervezetében megy végbe! A házaspár számára a történet kellemes és élvezetes része már rég elmúlt, s fogalmuk sincs arról, hogy a folyamat leglényegesebb része csak ezután kezdõdik.

Az elején a kis Árpád-Ilona még nem túlságosan vonzó jelenség, de nem azért, mert csúnya embrió jött létre a két szülõ génjeinek keveredésébõl, hanem azért, mert a fejlõdésnek ebben a szakaszában a sejtek minden esetben ugyanolyan módszer alapján kapcsolódnak egymáshoz. Hogy miért épp ebben a formában? Hát, azt talán csak a jó isten tudja! Két vérér összekapcsolódásából létrejön a szív, s ugyanígy a máj, sõt az agy és a szem is megjelenik, ez utóbbi egy kis hólyag formájában. Mindez egyelõre úgy néz ki, mint a különbözõ idegeknek és kezdetleges szerveknek egy hajlott gerincféleséghez kapcsolódó halmaza. Csontjai természetesen még nincsenek az embriónak, s ezért nagyon könnyen sebezhetõ a kis poronty. A legfontosabb szervei azonban már léteznek és a kis Árpádnak más dolga nincs, minthogy tökéletesítse õket.

Kéthónapos korában a leendõ gyermeknek már van egy kis agyacskája és saját idegrendszere, de nem azért, mert rendkívüli képességei lettek volna, hanem azért, mert ekkor már mindegyik emberpalánta rendelkezik a felnõtt agy mind az öt zónájával. Kilenchetes korában azonban a kis Árpád olyan picike, hogy úszómedencéjében temérdek hely áll a rendelkezésére, nemcsak az úszáshoz, hanem a bukfencezéshez és rugdosódáshoz is, de édesanyja mindezt még nem érzékeli.

A fogantatástól számított harmadik hónapban azonban a kis emberke már úgy néz ki, mint egy finoman megformált nagy szemû, pisze orrú játék baba, aki jellegzetes úszómozdulatokkal naponta többször is körülússza az anyaméhet.

A kis magzat ekkor már meg tudja különböztetni a belülrõl és a kívülrõl jövõ hangokat, s most épp egy "lelket" melengetõ egyházi kórusmûvet hallgat, miközben élvezettel szopogatja a hüvelykujját, amelyrõl még nem tudja, hogy saját teste része. De ezt egyelõre nem is szükséges tudnia, épp elég nagy felfedezés számára az, hogy megtalálta.

Nem tudhatjuk, hogy a készülõ emberkének volt-egyáltalán lelke, vagyis tudata. Egyesek azt állítják, hogy amikor távozunk az élõk sorából, s azt mondják rólunk, hogy "kileheltük lelkünket", akkor tulajdonképpen azt a levegõt leheljük ki, amelyet születésünkkor elõször leheltünk be a külvilágból, s 
amely állítólag a tüdõ egyik csücskében marad halálunk pillanatáig. Ha ez valóban így van, akkor eszerint csak a megszületett gyermeknek lehet lelke, illetve öntudata.

A szóban forgó magzat ternmészetesen nem tudhatja, hogy a lelket melengetõ egyházi kórusmû egy gépbõl ered, amit rádiónak hívnak, és nagyon megharagszik, amikor a zene félbeszakad, mert a gépet lekapcsolták. Nemtetszése jeléül a homlokát ráncolja Árpádka, - ugyanis akkor már képes erre a kifejezõ mimikára, - amire például magasabbrendû állatfajták nem képesek! De hiába bosszankodik a magzat, mert a szülei ezt nem látják, és a rádiót nem kapcsolják vissza. A kis magzatot azonban kárpótolja a kívülrõl megszólaló ismerõs hang, amely sokkal mélyebben zeng, mint az, amit belülrõl szokott hallani. A leggyakrabban hallott külsõ hangot néha zörejek szakítják meg, amelyekrõl Árpádka nem tudhatja, hogy köhögésnek nevezik. Ez ugyanis az édesapa hangja, aki asztmás. 

Miközben a leendõ Árpád jólesõ érzéssel ficánkol édesanyja méhében, nem sejtheti azt a traumát, amelyen az újszülöttek esnek át, amikor elõször kerülnek a durva külvilágba. Mert bizony nemcsak az anyuka erõlködik, hogy világra hozza gyermekét, hanem a magzat is megtesz minden tõle telhetõt, hogy megszabaduljon a se ide, se oda tartozás szorító börtönébõl. Szülei rozoga házában bábaasszony segítségével küzdi magát világra a kis emberke, s az új világ felé vezetõ útját nagyon szûknek érzi. De már érzékeli az alagút végén a fényes világosságot, habár a szeme még nem lát. 

A külvilágba való megérkezést egy felszabadult érzés követi, ugyanis egy tágabb, sõt túlságosan is tág világba és kevésbé sûrû térbe jut, - miközben méltatlankodó ordibálással fogadja magába a külvilág kellemetlen levegõjét, és az erõs fényt, amely fájó érzést okoz a szemhéja alatt. Ugyanis Árpádnak már rég megvan a szeme, illetve elõször csak egy szemhólyag félesége, de késõbb még a szemhéja is kifejlõdött, melyet néha becsukott, máskor kinyitott, de látnia nemigen volt mit az anyaméhben, ezért ez a szerve csak késõbb fejlõdik ki, mint a hallása.

Na, de túl van a nehezén, most már szabadon mozoghat, - a szabadság azonban egyelõre kellemetlen élményként hat rá. Megszokta, hogy mozdulatainak határt szab egy sûrû anyag. Most pedig egy zuhanó érzés vesz erõt rajta, mintha egy vég nélküli mélységbe esne. Aztán a magzatvízhez hasonló, de hidegebb és hígabb anyaggal kerül kapcsolatba. Végül egy durva anyag érintését tapasztalja, és ez sérti a bõrét, amely ekkor már kevésbé ráncos, mert az utolsó idõkben zsír rakódott alája. Ezután pedig egy ismerõs illat csapja meg az orrát, amelyet az elõbbi szûk kis otthonában is ismert, - de ekkor már tudja, hogy elmúlt a veszély, mivel ez az illat már a megszokott biztonság érzését sugallja. Megpróbáltatásaiért kárpótolja õt az a lény, aki egy eddig ismeretlen módon enyhíti a gyomra körül érzett éhségérzetet.
Magzat korában a kis Árpád már az elsõ hetekben tudott úszni, sõt megszületése után sem felejtette el ezt a képességét. A magzatvíz után azonban a levegõbe került, ahol esetleg csak repülni lehetett volna, de mivel nem madárnak született, ezért késõbb egy sokkal nehezebb mozgási lehetõséget kellett megtanulnia: elõször a négy lábon való csúszkálást, majd a kétlábon való járást.

A következõ év nyarán már fürödni viszik a csöppséget a szülõk, s a mai generáció talán nem is sejti, hogy mennyire merész szokásnak lehetett nevezni a fürdõzést abban az idõben, amikor a kolozsvári állomás környéki asszonyok bokáig érõ ruhákban jártak és nemcsak kivágott blúzokban, de - uram bocsá'! - térdig érõ szoknyákban sem lehetett látni õket az utcán. Az is igaz azonban, hogy abban az idõben a fürdõruhák olyanok voltak, hogy manapság még utcára is lehetne menni velük!

Ilona beviszi a kis Árpádot a vízbe, vigyázva arra, hogy a gyermek be ne dugja fejét a vízbe és nehogy kortyoljon a fürdõvízbõl! Árpádka ugyanis már az anyaméhben hozzászokott a fürdõvízhez hasonló, de valamivel sûrûbb folyadékhoz, amelyben gondtalanul uszkált már pár hetes korában és amelybõl még inni is szokott annak idején. Mellettük egy elhízott fiatalasszony igyekszik megtanulni az úszás mûvészetét, s a fulladástól való félelmében rúgni és csapkodni kezd.
 

Ez az írás 2015. szeptember 24-én került a NapSziget honlapjára.
Boér Mária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...

Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón