|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Csak
halkan szólva térdepelt,
(Nem nyomta akkor térdét szét a fa.) fejét lehajtva, míg betelt, s míg már nem volt egy szava. Azt is hihették, tán dadog, (De csak az angyalok nyelvén beszélt) nem vették körül csillagok, dicsfény sem fonta be fejét. Templomnak érezte magát, (Bár épülete már gyengécske volt.) a felhõk fésülték haját, s lelkérõl eltûnt a folt. Ima volt-e, mit ellehelt? (Mert az ember csak makogni képes.) Szavára senki sem felelt, de mégsem volt nevetséges. * Ima volt-e, mit ellehelt? Azt is hihették tán dadog. Templomnak érezte magát. Nem feleltek az angyalok. 2003.01.05. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
