|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Mindig
szerettem volna,
hogy apám újra éljen, hogy teremtsen le újra, vagy hogy velem beszéljen, hogy legyen kit kérdeznem, ha talán kérdésem lenne, hogy faragjunk egy sípot, s magát rejtse benne el nekem, csakis nekem! Nagy kérés? Ó, nem, nem, nem! Apám nincs már közöttünk, a síp sem egy nagy csoda. Nekem nem kell senkinek a segítõ támasza! (Kemény, durva és görcsös a hiánytól a lelkem.) Nem kell már a síp sem, s hogy zsebemben hordjam? Leszoktam a mesérõl ez embertelen korban! 2003.02.14. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
