|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| A
múlt kimúlt és rügy fakadt a fákra,
Ledobtad végre téli gondruhád, A régi álmot új való kívánja, A dünnyögés ma holnapért kiált. Ne tétovázz, ha létbe vágy merülhet – Ha tûz a nap, ne hívd az éjszakát! Csak állj elé, s ha lénye megbizserget: derût kínál a réttelen nomád... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
