Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXXVI.
Susanne álma

A legutóbbi látogatáskor, a lányok magukra hagyták a fiúkat, gondolván egymás között fölszabadultan tudnak beszélgetni, mert vannak fiús dolgok, amik szóba jöhetnek.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy õk is szívesen beszélgetnek nõi dolgokról. Ivettet is foglalkoztatta a gyermek vállalása. Még nem tette föl a kérdést az orvosnak, hogy egyáltalán teherbe eshet-e, s ha igen hogyan tudja kihordani a babát. - Az persze igaz, hogy Andreau elfogad-e s feleségül venne-e, vállalná-e, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban összeházasodjanak? - érezhetõen Ivette is érzelmi válságban volt. Mindenképpen beszéljél az orvossal - szólt Susanne. - Érdekes engem is ez foglalkoztat. Georges nagyon szeretne utódot, õ beszélt Philippevel, aki rávilágított arra, nem törvényszerû az örökletes betegség, sõt, lehet, hogy nem is vele született. Nem tudom a részleteket, csak azt, hogy az apósom, anyósom nem egyenes emberek, még sok borsot törhetnek az orrom alá. Nem is tudom, hogy elmondjam-e az álmom. - Mondjad, mert érdekel, valami jó? Meséljél - kíváncsiskodott Ivette.

- Nagyon szomorú volt az álmom, beszélnem is kell majd Marievel. Egy szó, mint száz, terhes lettem, s a férjem egyre rosszabb állapotba került. Kérdés volt itt maradjunk-e Párizsban, vagy hazautazzunk-e.

- S egy sötét szobában ültem, nem tudom, lehet, hogy otthon, a gyermekem, a fiam, aludt, s a férjem éppen kórházban volt.  Én nagyon össze voltam törve, súlyos depresszió lett rajtam úrrá. S ekkor megjelent az anyósom, aki tapintatlanul, ellenségesen mondta, ha meghal Georges, akkor mondjak le a gyermekemrõl, mert a pszichés állapotom olyan, nem mindig tudnék gondoskodni róla, s õk nem fognak úgy ugrálni, ahogy én fütyülök. Fölháborodva kiabáltam, mit képzelnek, s remegtem, hogy mondhatott ilyet. Kétségbeestem, s kiabáltam, mire anyósom nyeregben érezte magát. Természetesen én nem mondtam le a fiunkról, hogy is képzelhet ilyet, ha elvesztem a férjem nem marad senkim, ha a gyermekemet is elveszik. Hánykolódtam álmomban, a takaró össze-vissza keresztben volt az ágyon és arra ébredtem, hogy kiabálok és rettenetesen sírok.

- Ez szörnyû álom volt. - megdöbbenve hallgatta Ivette. Nem is tudok mit mondani. Ha rám hallgatsz itt maradtok Párizsban, tudod sokszor az álmok elõre vetítik a jövõt.  Jól beszélsz franciául, meg van a diplomád, biztos találsz munkahelyet, s ha kikerülünk a szanatóriumból, keresünk egy jó kis lakást. Georges meg jól ellesz, nyugalomban, itt van Andreau, itt vagyok én, megmutatjuk a világnak, tudunk úgy élni, mint a nem fogyatékosok. Az álmodról elõbb Marievel beszéld meg, mielõtt elmondanád a férjednek, nehogy törést szenvedjen, mert az õ állapotában is sérülékeny.

- Megfogadom a tanácsod - s próbált mosolyogni Susanne, de ez egy kényszer mosoly volt. No nézzük meg a fiúkat, mit is csinálnak.

- Andreau éppen mutatta Georgesnek, hogy már is igaz, csak bottal, de önállóan is tud menni. Meg akarta lepni Ivettét. 

A meglepetés sikerült is. Nagy örömnevetésben törtek ki. -  Akkor holnap már a parkban is sétálhatunk. Most, hogy jóra fordult az idõjárás,  Ivette befizetett terápiás lovaglásra, igaz még csak ismerkedem a lovakkal, nem akarjátok majd megpróbálni Ti is? Milyen nagyszerû lenne a négyünk, mint egy csipet-csapat belovagolnánk Bois de Bolougnet.

Jó hangulatban távoztak, Georgest, mintha kicserélték volna, fölszabadultan fogta meg Susanne kezét, szorította, ameddig csak tudta. Susanne belülrõl remegett, mert az álma hatása alatt volt. El is határozta , hogy másnap a bevásárlással egybeköti Marievel a beszélgetését. Nagy erõfeszítésébe került, hogy férje elõtt ne mutassa ki szorongását.

Ez az írás 2015. november 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón