Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXXV.
Andreau terápiája
 
Miközben Georges és Susanne berendezkedett, s mindennap sétát tettek Chalottéval és Bodrival, késõ délutánonként látogatták meg Andreaut. Andreaun látszott, hogy megviselte a terápia, a harc, hogy lábra álljon, minden erejét kivette.

Végül is, mondta, hogy egy fémkosár illeszkedett a láb csonkjához, s az volt szilikonnal bélelve, a fém próba láb, bicegve volt használható. Mindig javítottak rajta. Mondták, elõször ezzel kell megtanulnia járni, azután kaphatja meg majd az intelligens lábat. Georges és Susanne elõtt nem részletezte topaságát, igaz Ivette végig kísérte küzdelmét. Félt, hogy Ivette majd nem barátkozik vele, s eltávolodik tõle -  mert titkon egyre jobban megkedvelte õt - derûje jó hatással volt rá. S, ahelyett, hogy magára hagyta volna Ivette, egyre jobban Ivette is megkedvelte Andreaut, mert ez olyan emberi volt, ahogy Andreau küzdött.

Andreaunak mindennap már délelõtt, két kapaszkodó között, lábra kellett állnia.

- Nem megy - elõször panaszkodott a gyógytornásznak,

- Muszáj, erõltesse meg magát, sportember, vagy nem? Nem anyámasszony katonája, vagy mi a szösz. Elõször lépjen az ép lábára, majd a másikra is. Nem fog fájni, majd meglátja.

Andreau próbált lépni, de csak a karjai tartották, mert különben elesett volna.

- Ugye, megmondtam, hogy ez nekem nem megy, maradok inkább a mankónál - siránkozott Andreau. Ezen mondatott meghallotta Ivette, s ráripakodott:

- Ne azt mondogasd, hogy nem megy, harcoljál. Én mindent megadnék, ha az állapotom engedné, hogy újból járhassak. No rajta, emelkedjél meg, s lépkedjél.

Andreau elszégyelte magát, fogát összeszorítva, rálépett a mûlábra.

- Nem érzek fájdalmat! - kiáltott föl -, csak az egyensúlyommal van baj.

A gyógytornász szólt: - Csak lassan, most az ép láb, majd a mûláb, mutatom, jó?

- Könnyen mondja, hiszen mindegyik lába ép.

Andreau megpróbálta, s megtette az elsõ lépést. - Tapsot hallott. Ivette lelkesen noszogatta - Ha egy lépés ment, akkor a második is menni fog.

S ez ment napról napra. Georges, s Susanne, elfelejtette saját gondjukat, bajukat, legalább is addig, amíg látogatóban voltak.
 

Ez az írás 2015. november 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón