Vissza a főoldalra

ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)


Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)


Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXXI.
Susanne szembesülése

Georges készülõdött a másnapra, nem tudott aludni, egyfolytában félt, mit fog Susanne szólni a jövõjükhöz. Egyáltalán lesz közös jövõjük? Mer majd gyermeket vállalni? Egyre csak forgolódott. Lassan, ólomlábakon járt az idõ. Kialvatlanul érte a reggel. Kezdett csomagolni, automatikusan, tette a dolgát. Mire Fernand fölébredt, õ már kikészítette az ágyára a csomagolni valókat.  - Te már csomagolsz is? - kérdezte. - Jaj, csak nem ébresztettelek föl? - Á, dehogy, úgyis mennem kell a gyógytornára. - Én ma kihagyom - szólt Georges. - Nem jó ez így - fejtette ki véleményét Fernand -, gyorsabban fog telni az idõd! Gyere csak velem. - Hát jó, nekem már úgy is mindegy - s együtt vonultak a tornaterembe. Egyórás volt a foglalkozás, érezte Georges, hogy a vérkeringése fölpezsdült. El is határozta, hogy a gyógytornásztól fog kérni egy edzéstervet, amit majd otthon végez mindennap. Otthon? Elmélázott ezen a gondolaton. Vajon itt fogja érni a halál? Hol legyen eltemetve? Ki intéz majd mindent? Rettenetesen szorongott. Gyakorlati kérdések voltak ezek, amikre gondolnia kellett, mindent meg kell majd szervezni, nehogy Susannét váratlanul érje a halála, s ott álljon tehetetlenül, ki fog mellette állni? Bárcsak már egy óra lenne, mikor Philippével együtt átbeszélik majd a helyzetét. Korán ment ebédelni, nem látta sem Andreaut, sem Ivettét, most az egyszer nem is bánta, mert nem kellett mutatnia senkinek, hogy jól van. Susanne hamar megérkezett, éppen hogy befejezte az étkezést. - Szia drága! - s Georges Susanne nyakába borult. - No, mi a baj? - Ugye nem felejtetted el, ma egy órára vár bennünket Philippe, s utána majd Marie. - Mi ez a nagy nekikészülõdés? Csak nincs valami komoly baj? Veled kapcsolatban már mindent tudok, ne féljél, én melletted maradok. - Tudom, tudom, de még egyszer át kell beszélnünk mindent. - Volt még egy kis idõ, bementek a szobába, s leültek az ágy sarkába, ahol maradt még egy kis hely. - Látom, készülõdtél már. - Tudod, ismersz, én minden szisztematikusan csomagolok. - Igen, azért is Te csomagoltál idefelé. - Gyere, menjünk az orvos szobájához, mert tülkön ülök, mikor kerül majd reánk a sor. - Mikor odaértek Philippe szobájához, nyílt az ajtó, egy beteg jött ki tõle, az orvos mosolygósan fogadta õket. - Fõorvos úr! Szeretném, ha részletesen elmondaná állapotomat a feleségemnek, mire számíthatunk, lehetnek-e jövõbeli terveink? Tudom, Ön nem jós, de mint orvos nyílván képben van, s tárgyilagos tud lenni. - Nézzék! - szólt Philippe. - Sajnos nem tudom pontosan megmondani az élettartamot. Fontos az állandó kontroll, a gyógyszerek elõírás szerinti szedése, az élni akarás, a motiváció. Nem tudom, itt maradnak-e Párizsban, vagy hazautaznának, mert azt mondtam, repülõ szóba sem jöhet, s mivel már említették, hogy Susannének nincs jogosítványa, valakinek az autót haza kéne vinnie. Nem is tudom hirtelen, honnan is érkeztek? - Magyarországról - csillant fel Georges tekintete. - Á, a gyönyörû Budapest! Nemrég volt ott egy nemzetközi konferencia, s én is részt vettem abban. Esetleg tudnának szólni valakinek, otthon, hogy segítse Önöket? - Nézze - szólalt meg Susanne. - Nem akarom az apósomat idehívni. Mi a férjemmel egy pár vagyunk, hadd döntsük el, mi mit akarunk. S ha az élet úgy hozza, hogy a férjem átutazik a túlvilágra, elsõsorban nekem kell mellette állni, nekem kell dönteni. Minden percet szeretnék a férjemmel együtt tölteni. A meghitt órák és percek, amire majd mindig emlékezni fogok, csak az enyém legyen, s ne másé. - Georges is meglepõdött, hogy felesége milyen békésen fogadta a szomorú híreket. Persze nem tudta, milyen erõfeszítést tesz Susanne, hogy ne mutassa ki, mennyire megviselik ezek a körülmények. - Van azonban még valami - szólalt meg Georges. - Szeretnék egy gyermeket, az orvos szerint alkalmas vagyok a nemzésre, csak számtalan kérdés merül föl, például örökletes-e a betegségem, s ha nem, akkor vállalod-e, hogy fölneveld nélkülem. - Egy percig Susanne nem tudott megszólalni. Most kell igazán összeszednie magát - gondolta Susanne, mit is mondhatna? Hát igen, még jó, hogy Marie várja õket, mert szükségük lesz a terápiás beszélgetésre. - Elsõsorban azt szeretném tudni, örökletes-e? - szólalt meg Susanne. - A leleteket alaposan átvizsgáltam. - Kezdte el mondókáját a fõorvos. – Nem törvényszerû, ráadásul lehet, hogy a szívizom gyulladás rátett a szívbillentyû megbetegedéséhez. Nem tudom, elõbb volt-e a tyúk, vagy a tojás? Ugye, így mondják magyarul. Tulajdonképpen, ha a szívbillentyû születéskori rendellenesség volt, egy rutin mûtéttel helyrehozható lett volna. - Ez elgondolkoztatta Susannét. - Köszönjük a fölvilágosítást - hálálkodott Susanne. - Tudja, nekem ezt tárgyilagosan senki nem magyarázta el. Ezért is nem szeretném, ha apósom beleavatkozna az utolsó idõszakba, mert mismásoltak, ködösítettek, nem voltak velem õszinték. Most vár bennünket Marie, a pszichiáter, mert erõsnek látszom, de szükségem van a pszichés támogatásra, tudja, fõorvos úr! S elkezdtek a könnyei potyogni. - Erõs asszony maga, higgye el, nagyon nehéz lehet Önnek, de példaértékû, ahogy a sorsát viseli. Ha bármiben tudok segíteni, csak egy telefon és fogadom Önöket, amúgy meg ha itt maradnak, akkor havonta orvosi kontrollra várom Georgest. - Köszönjük, Au revoir! - s kiléptek a szobából. - Karold át a derekam - szólt Georges Susannének, s bújj hozzám, meglátod, minden rendben lesz. - Közben belül õ is zokogott.

Ez az írás 2015. október 10-én került a NapSziget honlapjára.
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink

  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428



...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón