Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Csaba eltitkolt írói vénája
Szép Június volt, Csaba bácsi már hétkor kinyitotta a boltot. Egy regényt olvasott most éppen, de nagyon lekötötte. Kevés vevõje akadt, legjobb vevõje, aki egyben barátja is volt - Lajos délután mindig benézett hozzá. Õ író volt. Magánvállalkozóként kereste a kenyerét Csaba.
 
Nyolctól négyig a könyvkereskedésben dolgozott. Még ebédidõt sem tartott. Szabadidejében sokat mosta a padlót. Ráfért az egész boltra egy kis "felfrissülés". Egy kis zsemlét, pogácsát mindig vitt magával és azt eszegette. Ha elfogyott, akkor átugrott a szomszédba s az élelmiszerboltban bevásárolt, de igen szûken. Délután - szokás szerint - megjött hozzá Lajos.
 
- Mi újjal tud szolgálni? - kérdezte.
  
- Maga mindent olyan gyorsan kiolvas? - kérdezte Csaba.
 
- Ne higgye azt! - válaszolt az.
 
- Én most egy regényt olvasok, de nagyon tetszik!
 
- Kit?
 
- Egerek és Emberek!
 
- Á - John Steinbeck!
 
- Maga mindent tud?
 
- Ugyan már, hiszen ez csak alapmûveltség!
 
Csaba nevetett. Lajos rápillantott az asztalra és egy régi folyóiratot látott ott. Tetszett neki a borítója, túl réginek tûnt neki.
 
- Ez a magáé? - kérdezte Lajos.
 
- Igen, ez az enyém már harminc éve.
 
Beleolvasott s nem hitt a szemeinek. 
 
- Egy novella? Nagy Csaba? Ezt tényleg maga írta?
 
- Igen én. De nem manapság volt az. 
 
Lajos eltûnõdött.
 
- Maga is próbálkozott írással fiatal korában?
 
- Igen. Így van. Próbálkoztam. De abbahagytam. 
  
Csaba sóhajtott.
 
- Aztán csak könyvkereskedõ lettem! Tulajdonképpen én író nem akartam lenni.
 
- Aha. Értem. 
 
- Világéletemben szerettem az irodalmat s csak érettségim van. Nekem ennyi is elég. Higgye el én író nem akartam lenni. Csak volt egy történet - eléggé személyes - és leírtam s felküldtem ennek a lapnak s megjelent. 
 
Lajos elolvasta a novellát. Rövid volt, de lényegre törõ. 
 
- A maga anyja rákban halt meg?
 
- Igen, ezt is beleírtam. 
 
- De ha maga folytatta volna az írást, még lehetett volna valaki.
 
- Á. Ugyan. Olyan nagy tehetség nyilván nem vagyok. 
 
- Én író vagyok. Maga írt egy öt oldalas novellát és ez szerintem szuper. Tudom mit beszélek. 
 
- Csak leírtam életem egy darabját. Ehhez nem kellett nagy fantázia. 
 
Lajos hallgatott.
 
- Igen, de mindenki képes erre s ahogy látom, maga tud bánni a szavakkal. Nem csak egyszerûen fogalmaz. 
 
- Köszönöm!
 
- Igazán nincs mit! - nevette el szinte magát Lajos.
  
Aztán miközben szétnézett a könyvek között azt mondta:
 
- Tudja mit?
 
- Mit?
 
- Én leírok magának vázlatszerûen egy történetet s arra kérem hogy írja meg novella formájában. Csak kíváncsi vagyok, tényleg van-e írói vénája. Ha igazán barátom akar lenni, ezt meg kell tennie értem, mert megharagszom. 
 
- Na jól van! - mosolyodott el Csaba.
 
- Másnap hozom a füzetben a történetet!
 
- Rendben!
  
Így Szerdán mikor éppen egy vevõt szolgált ki Csaba, megjött Lajos füzettel a kezében.
 
- Jó napot író úr!
 
- Magának is! Na figyeljen ide! Itt a füzet amiben ábrázoltam egy egyszerû karcolat, novella fõbb sémáit, vázlatait. Kíváncsi vagyok, meg tudja-e írni? Van rá elég ideje, de szerintem egy hét remélem elég lesz!
 
- Egy hét? Micsoda? 
 
Közben beleolvasott.
 
- Holnap jöhet a kész novelláért. 
 
- Na majd meglátjuk!
 
Lajos gyorsan búcsúzott, mert látta hogy barátjának sok a vevõje. 
 
- Holnap jöhet! - mondta Csaba.
 
S azzal elköszönt. 
 
Csütörtök reggelre ragyogó idõ alakult ki. Csaba ismét korábban nyitott. A füzet az asztalán hevert, amiben már kész volt a novella. Dél körül jött Lajos. 
 
- Jó napot, tisztelt író Úr!
 
- Magának is. Gyönyörû színben van!
 
- Kész a novella. Olvassa csak el, itt a füzet!
 
Lajos a kezébe vette. Elolvasta és el volt ámulva. Miután elolvasta, letette csendben a füzetet, mélyen a barátja szemébe nézett s azt mondta:
 
- Maga tehetséges! Írónak kellett volna mennie, nem könyvesboltosnak!
 
- Á! Ugyan, mondtam hogy nem akarok én az lenni!
 
- Pedig a tehetséget kár elpocsékolni, ezt ugye tudja?
 
- Igen, hogyne!
 
- Komolyan mondom, azt hittem, sokkal gyengébben írja meg!
  
Csaba vigyorgott, majd megveregette barátja vállát. 
 
- Ha nem maga írta volna, még ki is adnám! Tényleg? Nem akarja hogy kiadjam?
  
Csaba rögtön válaszolt:
 
- Nem, ne adja ki!
 
- De miért?
 
- Nem akarom hogy az ismerõseim felismerjenek!
 
- Ugyan már!
 
- Na jó nem bánom, de olyan lapban publikálja, amelyet kevesen olvasnak.
 
- Oké! Látja ezért nem lett magából író, mert kisebbségi érzése van. Fél magát reklámozni. 
 
- Meglehet!
 
- No jó, valami gyengébb lapnak utánanézek!
 
- Nem visz valami könyvet?
 
- Nem, most egy regényen dolgozok!
 
- Jól van.
 
- A sikert holnap délután megünnepeljük egy-egy pohár sörrel, mit szól hozzá?
 
- Benne vagyok.
 
Majd Lajos fogta a füzetet s távozott. Csaba meg rendezgette a könyveket, aztán kiment a boltja elé rágyújtani. Elmélázott a varjak szárnyalásán s még egy kicsit vádolta is belül - a szívében magát. De hiszen õ könyvkereskedõ, nem író...
Ez az írás 2015. szeptember 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón