Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXIX.
A kupaktanács 
  
Ivette már ott ült az egyik asztalnál, mikor Andreau a mankóval odalépett hozzá: - Szabad a hely? - Hát persze. Tudod Georges mindjárt jön, s csatlakozik hozzánk, ha nem bánod. - Tudod Te jól, hogy örülök, ha többen vagyunk. - No is mit szólsz már mankóval közlekedek. Levették a szilikon csatlakozóhoz a mintát, addig marad a mankó. - Gratulálok. Ez jó hír! - Látszott, hogy Ivette örül, s megérkezett Georges is. - No, most Susanne hiányzik csak, de õ ma már nem jön. Nagyon sajnálom, mert egyedül van, s már alig várom, hogy együtt lehessek vele - szólt Georges. - S mibõl gondolod, hogy nem jön, hiszen tudod délután is jön. Milyen szerencsés vagy vele. - Igen - szólt Georges. - Nagyon komoly kérdésrõl lenne szó - kezdte el mondókáját Georges. - Nem is tudom, hol kezdjem? - Ki vele, mi nyomja a lelkedet? - kérdezte Andreau. - Nekem a szanatóriumban lejárt a mandátumom, s itt ragadtunk Párizsban. S nem tudom, hová mehetnénk Susannéval. Van még látnivalónk Párizsban, s titkon remélem, hogy még a tengerpartra is eljutunk együtt, mert Susanne oda szeretett volna menni. De mint tudjátok én a ház ura, a Loire menti kastélyokat szeretem volna bebarangolni. Ami sikerült is, s egy hetet terveztünk Párizsra. Kettétörtem a terveket, elõbb lettem rosszul, s élet-halál között lebegtem, de Susanne kitartása nagy segítség a számomra. - Nézd barátom - szólt Andreau. - Nekem még egy darabig bent kell feküdnöm a rehabilitáción, hogy fölkészítsenek s megkaphassam az intelligens mûlábat. Költözz Te is hozzám, legalább nem lesz lakatlan a lakás, mert így látják, hogy lakják. A késõbbieket meg majd megbeszéljük. - S hogyan hálálhatnánk ezt meg Neked? - Ugyan már, megszerettelek benneteket, mi már egy csapat vagyunk. - Nevetve szólt Andreau. - Addig meg majd én Ivettének csapom a szelet. Ilyen szép nõvel ritkán találkozik az ember. - Ne hozzál zavarba - szerényen motyogta Ivette. - Nincsenek illúzióim. Most, hogy megmondták, hátralévõ életemet tolószékben fogom tölteni. - A tudásoddal boldogulhatsz. Teljes életet élhetsz, s boldoggá tenné számunkra, szóval hogy is mondjam, hát itt van Andreau, ugye? - De én nem mondtam semmit. - Biztos, Andreau meggondoltad, hogy hozzád költözhetnék, míg bent vagy a szanatóriumban? - Igen, teljes mértékben átgondoltam. Egy a föltételem, hogy mindennap, ellátogattok, s beszámoltok, mi mindent csináltatok aznap. Számítok Susanne finom süteményeire, igaz Ivette? - Igen, igen, bár nekem vigyázni kell a súlyomra, mert nem hízhatok meg, hogyan is irányíthatnám a tolókocsit! - Ne feledd el, hogy létezik már az elektromos tolókocsi. Szabadon közlekedhetsz, s a járdák utak, közintézmények és sorolhatnám még, minden úgy van kialakítva, hogy tolókocsival is megközelíthetõ legyen. Használd az okos fejed, s míg itt vagy, addig is tanulhatsz, fejlesztheted a tudásodat, én mindenben támogatlak, készüljünk együtt a közös jövõre. - Hát ez nekem túl gyors - szólt lehajtott fejjel Ivette. Még ki sem hevertem a võlegényem halálát, nem tudok gyorsan váltani, nem, most nem megy, ne haragudjatok, de mennem kell, szükségem lenne egy kis magányra. - Istenem már megint elrontottam mindent - csattan föl Andreau, Amióta ezzel a mankóval próbálkozom, azóta csak bonyodalom van az életemben. Én is visszavonulok, már ha nem haragszol? - s elkeseredve a két mankóval Andreau lassan elhagyta az ebédlõt. - Szólnom kell Marie-nek, itt már mindenkinek szüksége van pszichiáterre. Csak Susannéval kellene beszélni, egyeztessenek egy újabb idõpontot, mert nem szeretnék utód nélkül meghalni, s bár fél oldalam lebénult, lassan a karomat leszámítva, képes leszek újból szeretkezni - beszélte meg magával Georges.
Ez az írás 2015. szeptember 19-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón